ֆɨռռɛʀֆ' օʀɨɢɨռ | Ghost Band

Ⅳ.

𝐂𝐚𝐥𝐥 𝐌𝐞 𝐋𝐢𝐭𝐭𝐥𝐞 𝐒𝐮𝐧𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞

⛧

𝟸𝟶𝟸𝟸. 𝚓𝚊𝚗𝚞𝚊́𝚛 𝟷𝟶.
𝚄𝚙𝚙𝚜𝚊𝚕𝚊, 𝚂𝚟𝚎́𝚍𝚘𝚛𝚜𝚣𝚊́𝚐

𝐀 𝐬𝐳𝐨𝐛𝐚́𝐛𝐚 𝐦𝐚́𝐫 𝐧𝐚𝐫𝐚𝐧𝐜𝐬𝐨𝐬 𝐟𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐤 vetülnek be a csukott erkélyajtón keresztül. A nappalim közepén éteri káosz uralkodik, a konyhában lefőtt egy kávé, megint, napjában már tizedjére megközelítőleg. Remegő kézzel tekerem a kulcsot és közben figyelem a titánium húr feszülését. Forgatom az első kulcsot a fekete Yamaha gitár ébenfekete nyakán, és közben egyre csak azon agyalok, hogy miért is töröm magamat ennyire.
Egy éve nem volt gitár a kezemben, hogyha nem számolom bele apám születésnapját. Basszusgitár gimnázium óta. A bécsi Musikgymnasiumban akadt annak idején egy pár arc, akikkel nagyon lázadónak tartottuk egy radio rock banda alapítását. Persze, a próbálkozás megakadt a különféle feldolgozásoknál, és bár az önálló albumunk megjelenését az érettségink időpontjára tűztük ki, az azóta is várat magára. A banda énekese, egy Luise nevű lány, és az akkori szólógitárosunk, Thomas, csúnyán összekavartak egymással, és miután Luise kirakta Thomas szűrét – nem csak az életéből, de úgy a bandából is –, nem volt már semmi sem a régi. Nos, a tiszavirág-életű rocksztár karrierem valahol ott fuccsolt be. Utólag belegondolva, nem voltam eléggé kitartó akkoriban, és ez nem is volt baj. Nem sokkal előtte baleseteztem, és utána sokáig nem bírtam a dübörgő zenét. Mára már azt mondják, nem lehetne baja a mellhártyámnak, és én ebben tisztán reménykedem is. Akkoriban viszont sem anyám, aki egyébként mindaddig, míg le nem érettségiztem, Bécsben énekelt az operában, sem pedig apám, akit évente kétszer fújt felénk a passzátszél, nem támogatta ezt az ötletet. Anyám nyíltan jobban örült volna annak, ha kamarazenére adom a fejemet, kiváltképp a csúnya zakózásom után, ami a korábban se nagy lelkesedését a lovassportok iránt végleg derékba törte. Apám... nos, róla tízéves korom óta fogalmam sem volt, hogy mit akar igazán tőlem, és ami pedig engem illet... jó ideig rettegtem az addig holtodiglan tartónak hitt szerelmemtől, a lovaglástól.
Ezért kerültem a Zeneakadémiára.
És hogy miért pont Svédországba? Ó, egyszerű.
Világot akartam látni és ennek az alapjait abban az országban terveztem lefektetni, amit Ausztria mellett elég behatóan ismertem. Azt hiszem legalábbis, akkoriban ilyen nagyszabású dolgok jártak a fejemben. Habár nem volt sem közvetlen, sem felhőtlen a kapcsolatunk, olyan akartam lenni, mint apám, aki a bandájával körbejárta egész Európát, vagy mint anyám, aki a színházi szünetben különféle szimfonikus koncertekre szegődött el, többek között híres hegedűszólisták mellé. De én? Én megragadtam itt, a skandináv atmoszférában, és jó pár éve el is felejtettem, hogy világuralomra akartam törni fiatalabb koromban.
A húrokon egy utolsó próbát végzek, és a negyediken még kicsit feszítek. A háttérben, a konyhából halkan Ghost szól. Korábban ellazított, most ideges leszek tőle és egy furcsa várakozás nő a gyomromba.
A mellettem fekvő telefonra pillantok.
Felhívhatnám...
Elvégre azért adta meg a számát. Nem?

Nem! A számát azért adta meg, Charlotte, hogy ha döntöttél, értesítsd. – De azt még sajnos nem sikerült kivitelezni... többek között azért sem, mert habár hazafelé munkából a buszon elhatároztam, hogy leporolom a régi kottásfüzetemet és a gitáromat, rá kellett jöjjek, hogy a húrok a gimnáziumi karrieremmel egyidősek rajta.
Szóval el kellett sétálnom a közeli hangszeresboltba, ahol a vizsgáim óta nem jártam, és vennem egy csomag új titánium húrt. Ez úgy... két és fél órája történt. Azóta itt ülök a földön, a rögtönzött színpadom kellős közepén, amit a nappaliban álló dohányzóasztal és – nem karakteridegen – fekete ikeás körszőnyegem száműzésével értem el.
Magam mellé helyezem óvatosan a gitárt és feltápászkodok. A csupasz talpaim csattognak a metlakin, ahogy a lágy rockdallamoktól színes, egyébként pedig feltűnően néma lakáson átvágok.
Egyedül élek, már megközelítőleg három éve. Az egyetem alatt részmunkaidőben dolgoztam Anette-nél és addig egy lány, nevezetesen Corinna, lakott velem. Corinna azóta valami barcelonai filharmonikusban hegedűl, én meg...