ֆɨռռɛʀֆ' օʀɨɢɨռ | Ghost Band

ⅩⅥ.

𝐔𝐧𝐯𝐞𝐢𝐥𝐢𝐧𝐠
⛧

𝟸𝟶𝟸𝟸. 𝚊́𝚙𝚛𝚒𝚕𝚒𝚜 𝟸𝟿.
𝚂𝚝𝚘𝚌𝚔𝚑𝚘𝚕𝚖, 𝚂𝚟𝚎́𝚍𝚘𝚛𝚜𝚣𝚊́𝚐

Modernkori Nőportrék 2022: Névtelenségtől a nyílt színpadig és azon túl – a Ghost Band legújabb basszusgitárosáról, Lotte Wikströmről

– Talán egy nemzetnek sosem lehet nagyobb dicsősége annál, amikor szülöttei beírják magukat a világtörténelem könyvébe – legyen szó akár az Olimpiai játékokról, az Oscarról, vagy éppenséggel a Grammykről, mindig büszkeséggel tölt el minket, hogyha jót hallunk magunkról vissza a nemzetközi vizeken. Mi pedig, nők, különösképpen örülünk, hogyha ezen a bizonyos nemzetközi színpadon olyan karakter jelenik meg, aki korábban egyáltalán nem vonult be a köztudatba. Olyankor jövünk csak rá, mekkora tehetségeket rejthet az utca, a kávézó, egy olyan arc, ami mellett bizonyára elmennénk minden nap. Te is ilyen vagy, Lotte, ha rád néz az ember... illetve... (nevetés) értsd jól!

– Nem-nem (nevetés) megértem, mire gondolsz, én is így érzek magammal kapcsolatban mindmáig.

– Szóval... mint a legújabb Nameless Ghoul, a Ghost Band éppen futó európai turnéján debütáltál...

– Egyértelműen.

– Néhány dolgot tudunk rólad, és azt is leginkább a banda rajongótáborának köszönhetjük, akik mesteri nyomozómunkával derítették ki a különféle közösségi médián kiszivárgott képekből a kilétedet. Hogy érzel ezzel a dologgal kapcsolatban? Nem frusztráló, hogy bár névtelen akartál maradni, mégis mostanság egyre többet kerülsz megemlítésre néhány koncertfelvétel alatt?

– Nem, egyáltalán nem, habár nem terveztem felfedni magamat. Ez egy afféle Ghost-dolog, amit Tobias már akkor közölt velem, mikor még alá sem írtam a szerződésemet, és ennek tudatában kezdtem bele mindenbe. Persze... Eleinte furcsa volt, de mivel én magam is tagja voltam korábban a fandomnak (nevetés), valahogy meg tudtam érteni az emberek törekvéseit arra, hogy megtudják, kicsoda is vagyok én. Tudod, ez olyan dolog, mint amikor a kutyanapközibe új kutya érkezik, és a többi körbeszagolja... Egyébként pedig, elég jól nyomon tudtam követni, hogy mi történik éppen különféle szociális médiákon. Láttam lényegében ledőlni azokat a bizonyos falakat, amik a kilétemet védték. TikTokon leginkább, de Instagramon is elég aktív vagyok, ott is naprakészen követem a bandával kapcsolatos híreket, szóval az, hogy előbb vagy utóbb "fel kell magamat fednem", szükséges rossznak látszott már egy jó ideje.

– Azt mondtad, hogy te is tagja voltál a fandomnak. Értsük ezt úgy, hogy, már azelőtt ismerted, sőt, szeretted a Ghostot, hogy ténylegesen bele kerültél volna?

– Pontosan. Úgy... 2019 környékén, még a COVID járvány előtt találkoztam a zenéjükkel először. Mivel, mint láthatod, elég közel áll hozzám a műfaj, azonnal megfogott az egyedi hangzásuk.

– Nem vagy idegen a zenében, persze. Érthető. És valóban, el kell ismernem, hogy a Ghost atyja, Tobias Forge kivételes tehetség, a hangzás pedig meglehetősen egyedi.

– Na igen.

– Még mielőtt viszont elindulnánk ebbe az irányba, engedd meg, hogy egy kicsit beszélgessünk az előéletedről.

– Legalábbis arról a részéről, amit a rajongók nem derítettek még ki? (nevetés) Az már úgyis lerágott csont.

– Leginkább igen, arról a részről. Amit egyelőre tudunk rólad... 1998. szeptemberében születtél, édesapád, Karl Wikström a Hellriders folk metal banda frontembere és ritmusgitárosa, édesanyád pedig, Annemarie Meyer operaénekes. Bécsben jártál iskolába, majd később az Uppsalai Egyetemen folytattad a tanulmányaidat zeneszakon. Aztán pedig dolgozni kezdtél a helyi lovas sportegyesületnél, mint oktató, és jelenleg is aktívan űzöd ezt. Mármint... ezzel a két hónapos kihagyással kiegészítve, amit a turné miatt kellett eszközölnöd...