ֆɨռռɛʀֆ' օʀɨɢɨռ | Ghost Band

ⅩⅠⅠⅠ.

𝐌𝐚𝐫𝐲 𝐎𝐧 𝐀 𝐂𝐫𝐨𝐬𝐬 
⛧

𝟸𝟶𝟸𝟸. 𝚊́𝚙𝚛𝚒𝚕𝚒𝚜 𝟷𝟾.
 𝙿𝚊́𝚛𝚒𝚣𝚜, 𝙵𝚛𝚊𝚗𝚌𝚒𝚊𝚘𝚛𝚜𝚣𝚊́𝚐

Ｙｏｕ  ｇｏ  ｄｏｗｎ, ｊｕｓｔ  ｌｉｋｅ  Ｈｏｌｙ  Ｍａｒｙ
Ｍａｒｙ  ｏｎ  ａ... Ｍａｒｙ  ｏｎ  ａ  ｃｒｏｓｓ
Ｎｏｔ  ｊｕｓｔ  ａｎｏｔｈｅｒ  Ｂｌｏｏｄｙ  Ｍａｒｙ...

𝐌𝐢𝐧𝐭 𝐞𝐠𝐲 𝐨̈𝐫𝐞𝐠 𝐕𝐇𝐒 𝐚𝐤𝐚𝐝𝐨𝐳𝐨́ 𝐤𝐞́𝐩𝐤𝐨𝐜𝐤𝐚́𝐢, az események úgy futnak át újra és újra a fejemen.
A tomboló tömeg. A fülledt levegő... a tompa zaj, ami ellentmondásos a fejemben élő vibráló dallamokkal. Az első sorban sikítozó rajongók, a letaglózott, ködös pillantások. Az egyik lány apácának volt öltözve, a dekoltázsa a színpadról annyira mély volt, mint a Mariana-árok. Koponyaminta volt festve az arcára, a fityula alatt hosszú, szőke haj libegett és a nyakában a Ghost logóját imitáló nyaklánc függött. Felém nyújtotta a kezét, pedig biztosan tudta, hogy én nem Rain vagyok. Mégis... örült nekem. Örvendezett. A színpadnyelv aranymetszésénél állt pontosan, és én teljesen ráfixálódtam. A szép arcára... a mosolyára, a néma üvöltözésére, a feketére festett, telt ajkaira.

Ő volt talán az első olyan rajongó, akinél azt éreztem, örül annak, hogy ennyire közelről láthat engem, annak ellenére, hogy fogalma sincs arról, kicsoda vagyok.

Mit tudhat ugyan rólam?

Hogy alacsony vagyok?
Hogy vékony vagyok? Hogy széles a csípőm? Hogy ezek alapján bizonyára lány vagyok? Hogy fekete géllakk van a körmeimen?
Mégis, valami miatt úgy éreztem, ismer.
Pedig ez őrültség.
Nem ismerhetett, hiszen fogalma sincs arról, kicsoda vagyok.
A nevemet se tudja. Még a szemeim, vagy a hajam színét sem. Mégis, a telefonjának a kamerájába gitározni valamiért úgy hatott rám, mintha teljesen meztelenül kellene előtte állnom... előtte és még több száz, ha nem ezer ember előtt, akik a rájuk záporozó lila-fehéres fények áradatában üvöltötték a Mary On A Cross szövegét.

A dallam lassulása közben térdeltem le az egyik hangszóró hátára, eleresztve a gitárom nyakát. Itt van pár ütemnyi szünetem... itt mindig úgy érzem, szusszanhatok kicsit. Gondolkodhatok.
Elérhetem magamat.

Hátravetettem a fejemet. A füleimbe dübörgő tompa dallam, mint a világ legédesebben lüktető orgazmusa, épülni kezdett. Vártam, hogy lezuhanjon. Vártam, hogy a kezeimet újra a gitáromra tehessem, és ne csak a testem előtt lógjon magatehetetlenül, miközben én a fölöttünk villódzó, vakító fényekbe néztem.

Ｙｏｕ   ｇｏ  ｄｏｗｎ,  ｊｕｓｔ  ｌｉｋｅ   Ｈｏｌｙ  Ｍａｒｙ
Ｍａｒｙ  ｏｎ  ａ... Ｍａｒｙ   ｏｎ  ａ   ｃｒｏｓｓ

Vajon kiről szól?
Ki ihlette? Boel? Egy gyerekkori szerelem? Egy reménytelen vágy? Egy vad éjszaka?

A kezeimet a gitárra tettem, a hangszálaim fájtak már, mikor telitorokból énekelni kezdtem. Nem hallhatta senki. A zene túl hangos, a mikrofonom hátul árválkodott a színpad közepetájt...

A dallam felrobbant, és a kezeim újra a gitárra fogtak.

Pengetni kezdtem, és ekkor éreztem meg, hogy valaki mögém áll. A lába nem sokkal később a vállam mellett a hangszóró hátára taposott, a combja és az ágyéka a hátamnak simult és még mielőtt észbe kaptam volna, a hátrahajtott nyakamra siklott a keze.
Finom, határozott szorítással tartott helyben, én pedig kifeszülve játszottam a gitáron és énekeltem. Tudtam, hogy érzi a torkomon a hangomat. És tudtam azt is, hogy amikor fölém hajolt, a mikrofonjában megszólaltam én is...