Beköszöntött az ősz: viszlát boldog, szabad élet! Hajnalok hajnalán ismét a világ legidegesítőbb és egyben legfájdalmasabb hangjával, az ébresztővel kell indítanunk a napot, kénytelenek vagyunk folyton pletyiző idős nénikkel és beszívott alakokkal egy járművön nyomorogni, csak azért, hogy időben beérjünk egy helyre, amit az egyszerűség kedvéért iskolának neveznek, de az épület valójában magába foglal egy kész állatkertet, börtönt, bolondok házát és egy középkori kínzókamrát is...
Mindezek ellenére én boldog vagyok. Boldogabb, mint valaha. Újabb kilókkal lettem "gazdagabb" és szépen lassan leszoktatom magam a mérlegelésről is. Egyre többet eszem, és érdekes módon már van is kedvem hozzá. A kapcsolatunk Chaseszel egyre jobb, még mindig nagyon jó hatással vagyunk egymásra. Mellette szépnek érezhetem magam és szinte folyton csak mosolygok. Egyre inkább el tudom magamat fogadni olyannak, amilyen vagyok, de a tükröket még mindig kerülöm. Sok osztálytársam és tanárom adott már hangot a változásom pozitív hatásainak, aminek nagyon örülök.
Egyre többet beszélgetek másokkal. Bár még mindig elég nehezen nyitok mások felé, van pár lány az osztályomban, akikkel sokat lógok a szünetekben. Maddievel is tartom a kapcsolatot: nem írunk egymásnak minden nap, de hetente kétszer videóhívásban szoktunk beszélni, megosztjuk egymással a napi eseményeket.
Ami apát illeti: ő még mindig olyan, mint volt. Szeret akár órákon át mindenféle hülyeségről beszélgetni velem, sokat gépezünk és filmezünk, de a családunk már nem csak kettő, hanem három tagból áll. Most már nem is tudom elképzelni az életemet Sarah nélkül, akit a suliban még mindig miss Whitenak kell szólítanom. Amellett, hogy az egyik kedvenc tanárom, nagyon fontos szerepet tölt be. Mindig jó tanácsokkal lát el és vele meg tudom beszélni azokat a dolgokat, amiket apával egyszerűen nem lehet.
Egyáltalán nem olyan, mint Anya, de ez természetes. Nem is kell olyan legyen, nem akarom, hogy olyan legyen. Ő pedig megígérte, hogy nem lesz olyan. Ő számomra mindig csak miss White marad.
Chaseszel rengeteget motorozunk és sétálunk az erdőben. A kis tó lett az örök kedvenc helyünk, annak ellenére, hogy az időjárásra tekintve most nem igazán tudunk úszni benne. Ennek ellenére imádom az őszt. Szeretek csak sétálni a természetben, csodálni a természeti képeket, az aranysárga levelű fákat, ahogy a természet ezernyi színbe burkolózik. Tudom különös, de van, amit még ezeknél is jobban szeretek figyelni: az őszinte mosolyomat a fürdőszoba tükrében.
Nem mondom, hogy egyszerű lesz, de érdemes belevágni! Nincs annál jobb érzés, mint amikor utólag rájössz, hogy igenis megérte küzdeni. De előre figyelmeztetlek, hogy nincs mágikus gyógymód, nem lehet elérni, hogy örökre elmúljon. Csupán apró, kis lépések vannak felfelé: egy könnyebb nap, egy váratlan nevetés, egy tükör, ami már nem számít.
DU LIEST GERADE
𝑆𝑜𝑠𝑒𝑚 𝑒𝑙𝑒́𝑔 𝑗𝑜́ || ✔
Romantik❤︎ ❝ Éveken keresztül képtelen voltam elfogadtatni magammal azt a lányt, aki vagyok. Neki egyetlen nyár alatt sikerült. ❞ Ez a könyv egy zárkózott, visszahúzódó kamaszlány, Daisy történetét meséli el, aki sosem volt képes elfogadni önmagát. A lán...