𝑆𝑜𝑠𝑒𝑚 𝑒𝑙𝑒́𝑔 𝑗𝑜́ || ✔

𝙩𝙞𝙯𝙚𝙙𝙞𝙠 𝙛𝙚𝙟𝙚𝙯𝙚𝙩

A ruháimat egyszerűen csak a fűbe hajítom, majd egy szál fehérneműben kezdek el rohanni a tó felé, majd akárcsak Chase, én is belevetem magam. A víz meglepően mély volt és mivel nem vagyok túl jó úszó, minden erőmet és bátorságomat összeszedve odaevickéltem a fiúhoz.

  — Remélem most boldog vagy! — mondtam neki lihegve, ugyanis hamar elfáradtam az úszástól. Hamarosan már nem is érzem olyan hidegnek a vizet, a testem egészen felhevül a sok összevissza kapálózástól. Persze egyáltalán nem is biztos, hogy csakis a sok mozgásnak köszönhettem azt a forróságot, ami akkor szétáradt az egész testemben.

  — Még sosem voltam ilyen boldog! — válaszolta nevetve, és kiöltötte rám a nyelvét, mire én a képébe fröcsköltem egy jó adag vizet. Levegőért kapkodva evezett hátrébb, de én újabb adagot küldtem felé.

  — Segítség! — kiáltottam fel hirtelen, ahogy kezével hirtelen a csípőmre fogott és abban a pillanatban már rántott is le a víz alá.

   — Na erre nem számítottam. — mondtam prüszkölve, amikor felértünk a víz felszínére. — De mostanában sok olyan dolog történt velem, amire egyáltalán nem számítottam...

  — Sajnálom...

  — Nem kell, vannak olyanok, amiknek kifejezetten örülök.

  — Például? — kérdezte csodálkozva, miközben hátrasimította vizes haját.

  — Hogy mi ilyen jóban lettünk egymással.

Sosem gondoltam volna, hogy én, aki szinte soha nem beszél senkivel, aki az egész nyarát a szobájában ülve, sorozatok nézésével és rengeteg edzéssel akarta tölteni, most a szomszéd sráccal fürdőzik egy tóban az erdő közepén. Sosem bírtam Chaset, pedig mint mondtam, soha nem is ismertem, csupán elkönyveltem a tipikus "menő srácnak", aki sosem tanul és állandóan lóg. De most, hogy velem van, olyan más, mint általában. Vicces, kedves és segít nekem, annak ellenére, hogy rohadtul nem kértem meg rá. Annyi biztos, hogy kedvelem őt, de vajon ő is hasonlóan érez, mint én?

  — Az igazat megvallva, én is nagyon örülök.

  — Olyan abszurd, hogy így a nyárra szinte már best friendsek lettünk... — nevettem fel, majd szinte azonnal abbahagytam a szinte már ijesztően komor tekintetét látva.

  — Bírlak, Daisy — mondta, és még mindig azzal a furcsa, bajjós arckifejezéssel a szemembe nézett. — De én nem egyszerűen csak haverként, és nem is csak egy legjobb barátként tekintek rád. Fogalmam sincs mit érzek, de többet, mint gondolnád. És ez néha elég rémisztő...

A homlokunk szinte összeért, ahogy közelebb úszott hozzám. Nem sokára már éreztem a meleg leheletét a nyakamon, ajkunk egyre közelebb és közelebb került a másikéhoz.

Szia, bébi.

  — Fázom... — mondtam dideregve és hirtelen messzire húzódtam tőle. Összezavarodottam nézett rám és csalódottan nézte, ahogy úszni kezdek kifelé a hideg tóból. Neki barátnője van. Barátnője. Nem csókolózhatunk ismét, mert fogalmam sincs mi van valójában közte és aközött a szőke csaj között.

Reszketve léptem ki a vízből. A francba, a tóban sokkal jobb volt... Vacogva álltam ki a napra, azt remélve, hogy a testem ott talán egy kicsit felmelegszik. Egyáltalán nem volt jó ötlet belemenni abba a tóba.

Chase odasietett a hátizsákjához, amit a ruháinkhoz hasonlóan egyszerűen a fűbe hajított és előhúzott belőle egy kisebb takarót. Gyorsan odajött hozzám és rám tekerte a pokrócot.

  — Köszönöm. — A hangom kissé megremegett. Gyakran fáztam. Ez volt az egyik legszörnyűbb része a betegségemnek. Régebben képes voltam harminc fokban is vacogni, mára már egy kicsit jobb lett azért a helyzet.

  — Ugyan... Lehet még sem volt túl jó ötlet ez az úszkálás... — mondta aggódva.

  — Nagyon is jó ötlet volt... — nyugtatom meg és leülök a puha fűbe. Chase helyet foglal mellettem és karjával átfogja a reszkető testemet. Érintésétől ismét elárasztott a melegség, hamarosan már kevésbé vacogtam.

  — Te nem takarózol be? — kaptam észbe, mivel a fiú továbbra is csak egy alsónadrágban ücsörgött mellettem, csurom vizesen. Bár nem igazán tűnt úgy, hogy egy kicsit is fázik, egy kicsit elkapott a bűntudat.

  — Nem, neked nagyobb szükséged van rá — válaszolta a fejét rázva és a tavat kezdte el kémlelni. Ezzel mit sem törődve fogtam magam és a takaró felével betakartam őt is. Mosolyogva nézett a szemeimbe, szóra nyitotta a száját, de hirtelen meggondolta magát és hátradőlt, ezzel együtt én is hátraestem.

Nagyon boldognak éreztem magamat ebben a szent minutumban. Együtt feküdtem Chaseszel a fűben, egy erdő közepén lévő tisztáson, csendben és nyugalomban, valahol messze a külvilágtól... Hát kell ennél több?

Egy ideig csak feküdtünk egymás mellett a selymes pázsiton, majd úgy döntöttünk lassan ideje lenne hazaindulni. Már kezdett sötétedni, és nem gondolom, hogy az apám túlságosan örülne az újabb kint maradásomnak, főleg akkor, ha megtudja, hogy a "balhés gyerekkel" voltam egy erdő közepén, távol a várostól, ráadásul még motoroztam is. Miss White valószínűleg jó részletesen beszámolt már Chase minden hatalmas hibájáról és ördögi terveiről, amivel újra és újra megzavarta az óráit. Hogy ez milyen szörnyű! Azonnal tömlöcbe vele!

  — Köszönöm, hogy elhoztál. — Fordultam a fiú felé, ahogy a házunk felé sétáltunk a sötétben. Eszembe sem jutott még megköszönni ezt a fantasztikus délutánt, ugyanis mindeddig azon tanakodtam, hogy mit mondjak majd apának, hogy hol voltam és mit is csináltam pontosan. Kár volt ezen ennyit gondolkodnom, ugyanis gyakorlatilag semmi sem jutott az eszembe. Azt egyszerűen nem mondhattam, hogy a barátnőimmel voltam, mert pontosan tudja, hogy olyanjaim legutoljára talán az óvodában lehettek. Az sem bizonyult jó hazugságnak, hogy vásárolni voltam, ugyanis mostanra már az összes bolt bezárt, pont úgy, ahogy az edzőpark, ahova le szoktam járni délutánonként. A legeslegjobb ötletnek talán mégis az igazság bizonyult, néhány apróbb részlet kivételével.

  — Nem kell megköszönnöd. Talán végre most láttalak először őszintén boldognak...

Biztos voltam benne, hogy bármit is mondok majd, bárhogy is reagál majd az apám, annyi biztos, hogy teljesen megérte. Fantasztikusan éreztem magam és ezt semmi sem tudja már elrontani.

De aztán mégis minden elromlott. Ahogy beértünk a házunkba az első, amit megpillantottam egy platinaszőke hajú, igen idegesnek tűnő lány volt.