Violet |H. S. Hun|

hetedik fejezet

V i o l e t

 "N-nem, köszi." 

"Miért? Jó móka lesz! Ne légy uncsi, mint Vio." Mondta Elle, miközben az ebédjét fogyasztotta. Megsértettnek kellene éreznem magam, de nem vagyok az. Boldog vagyok. Miért? Mert Harry épp most utasította vissza Elle és Jay meghívását egy buliba. És miért vagyok boldog? Mert már nem én vagyok az egyetlen, aki utálja a bulikat. 

"Aw köszi, most már unalmas is vagyok." Mosolyogtam rá, tele szarkasztikával, de csak a szemeit forgatta.

"T-terveim vannak." Mondta Harry.

"Milyen tervek?" Kérdezte Elle. Harry rám pillantott segítség reményében, majd visszanézett rá. 

"Rajz projekt." 

"Oh gyerünk Harry!" Tovább győzködte Harryt, elnevettem magam. Nem jön ki ebből olyan könnyen, eléggé sajnálom.

"Elle, csak hagyd békén." Mondta Jay nevetve. Elle megrázta fejét, mire Harry nagyot sóhajtott. 

"Rendben, e-elmegyek, de csak ha Violet is jön." Mondta. Szemeim tágra nyíltak és félre nyeltem, majdnem megfulladtam. Soha nem megyek el a bulikra. 

"M-mi?" Kérdeztem tőle, de csak mosolygott, míg Elle és Jay kuncogtak. 

"Álmodozol, Styles. Soha nem jönne el." Nevetett Jay. Harry rám pillantott a válaszomra várva. Úgy érzem ez egy kihívás és talán megbánom, de azt hiszik unalmas vagyok. Vigyorogva álltam fel a székemről. 

"Elmegyek." Mondtam büszkén. Harry mosolygott, egyáltalán nem volt meglepve, nem úgy mint a többiek. 

"Hogy mi? Ez valami vicc, Violet?" Elle felállt és a homlokomat kezdte el tapogatni. "Jól érzed magad, kedvesem?" Eltoltam magamtól a kezét és megforgattam a szemeim. 

"Nem viccelek, tényleg elmegyek."

"Biztos vagy benne?" Kérdezte Jay. Bólintottam. "Rendben, akkor 7-re ott leszünk érted." 

"Oké." Mondtam Harryre pillantva. 

 "Ezek szerint Harry is jön." Vigyorgott rá Elle.

 ___ 

"Miért egyeztél bele?" Kérdezte Harry, miközben hazafelé sétáltunk. Rápillantottam és elgondolkodtam, vajon miért mondtam igent? Talán, mert nem akartam, hogy unalmasnak tekintsenek? De akkor miért nem cselekedtem hamarabb? 

"Fogalmam sincs." Mondtam elkapva a tekintetem róla. 

"Talán, m-mert menni akartál?" 

"Fogalmam sincs." Ismételtem el, mire sóhajtott egyet. 

"N-ne haragudj."

"Miért haragudnék?" Újra ránéztem, megköszörülte a torkát.

"Én kevertelek ebbe bele. M-mondhattam volna, hogy nem megyek-" 

"Nem, semmi baj. Komolyan Harry." Megálltam a házunk előtt és szembe fordultam vele. "Csak... Ígérj meg valamit." 

"B-bármit." 

"Maradj velem végig. Nem ismerek senkit és-" 

"Nem hagylak egyedül. Soha, megígérem." Mosolygott, én pedig bólintottam. Ideges voltam és valamiért elégedett is a tudat miatt, hogy ott lesz velem és nem leszek egyedül. "A-akkor később látjuk egymást." 

"Ja, majd később." Rámosolyogtam és beléptem a házba. Csend volt, tehát anya még nincs itthon. Felmentem a szobámba és a szekrényemnek rontottam. Nem tudom mit vegyek fel, egy roncs vagyok. Úgy döntöttem a szokásos cuccaim veszem fel -egy kötött pulóvert csőnadrággal. Ez nem egy olyan buli, ahol magassarkúban és koktélruhában kell megjelenni, de azért remélem jól nézek ki. 

 Az idő gyorsan telt, 7 óra lett, a telefonom pedig csörögni kezdett. Tudtam, hogy Elle és Jay kint várnak rám. Felkaptam a telefonom és kitártam az ajtót, ami előtt Harryt találtam. "N-nos, legalább nem kell kopognom." Vigyorogva bólintottam. 

"Igen, itt vagyok." 

"Gyerünk srácok!" Kiáltotta ki Elle a kocsi ablakából. Harry vetett rájuk egy pillantást, aztán újra rám nézett. 

"K-készen állsz?" 

"Készen." 

Harry és én az autó felé vettük az irányt, kinyitotta nekem az ajtaját. Micsoda úriember! Megköszöntem neki, majd ő is bepattant mellém. Miközben mentünk Elle olyan hangosan üvöltette a zenét, hogy belefájdult a fülem. Mi lesz velem a bulin? 

 Annyira ideges voltam, hogy remegett a kezem. Harry szemeit is magamon éreztem. Meg tudta volna mondani - jobban mondva bárki meg tudta volna mondani mennyire ideges voltam, csupán az arckifejezésemből ítélve.

 Ez az első nagyobb bulim és nem szeretnék semmi hülyeséget csinálni, Elle és Jay természetesen ott fognak hagyni és elmennek lerészegedni, remélem Harry nem fogja ezt csinálni.

Nos, megígérte, hogy velem marad és együtt hagyjuk el a helyet. Hiszek neki, bízom benne. A kocsi megállt és zene csapta meg füleim. "Megjöttünk." Mondta Jay, mire Elle izgatottan csapta össze tenyereit. 

 "Menjünk!" Kikászálódtunk az autóból és beléptünk a nagy házba, tele részeg fiatalokkal, hangos zenével, italokkal és táncoló emberekkel - csak egy átlagos buli. 

 Megugrottam, mikor éreztem, hogy valaki megragadja a kezem, de mikor lepillantottam rájöttem, hogy Harry volt az. 

"I-itt vagyok. Ne félj." Mosolygott és tényleg biztonságban éreztem magam. Habár elpirultam, mikor lenéztem összekulcsolt ujjainkra. Ez az első alkalom, hogy valaki így fogja a kezem. 

"Már nem félek."