Violet |H. S. Hun|

huszonhetedik fejezet

"Oh, te jó ég..."

"Mi az? Ennyire rossz?" Kérdeztem pánikolva. Miután egy egész napot töltöttünk vásárlással és lányos dolgokkal Ellevel, az elegáns vacsorára készülődtem, hogy lenyűgözzem tudod kit. Megijedtem, hogy rosszul nézek ki. 

"Úgy nézel ki.. mintha nem t elennél." Vigyorgott Elle. "Büszke vagyok magamra." Kuncogtam, majd belenéztem a tükörbe. Levegő után kaptam.

 Igaza van, ez nem én vagyok. Ez nem Violet. A hajam szabályos loknikban hullott a vállamra és egy gyönyörű virágos ruhát viseltem. Enyhe smink volt arcomon és egy fehér magassarkú a lábamon. Akkor először , szépnek éreztem magam.

 Visszapillantottam Ellere és rámosolyogtam. "Nagyon köszönöm, nem tudom mit csinálnék nélküled." Szoros ölelésbe vontam. Mosolygott.

"Hát, nekem most mennem kell. Hívj fel a vacsora után és meséld el hogy ment, oké?" Bólintottam és megöleltem utoljára, mielőtt elment. Anya hazajött a munkából és ő is elkészült, majd lent vártunk rájuk.

 Megszólalt a csengő, anya rám mosolygott és ajtóhoz sétált. Az ajtó mögött egy gyönyörű nő állt, Harry anyja. Egy csodás ruhát viselt és a haját felkontyolta, akárcsak anya. 

"Mindketten gyönyörűek vagytok." Mondta Anne mosolyogva.

"Köszönjük Anne, te is csodásan festesz!" Egyetértően bólintottam. Anne mögé pillantottam, de nem láttam Harryt egészen addig, míg ki nem szállt a kocsiból.

 Nagyon jól nézett ki, egy pólót viselt fekete zakóval és a szokásos fekete csőnadrággal és bakanccsal. Ránk mosolygott és esküszöm, majdnem elolvadtam. Mit tesz velem?

"Helló hölgyeim, k-készen v-vagytok?" Idegesnek látszott, de mikor rám pillantott küldtem felé egy mosolyt. Viszonozta, miközben anyáék már elindultak a kocsi felé. Kiléptem a házból, majd mindketten csak mosolyogva bámultunk egymásra.

"Jöttök, szerelmes madárkáim?" Istenem, anya annyira kínos tud lenni. Elvörösödtem, Harry szemei kikerekedtek. A kocsihoz siettünk, anyáink rajtunk nevettek. Én anya mellé ültem hátra, Anne pedig Harry mellé előre. 

"Na és hogy megy a suli nektek?" Kérdezte Anne.

"Jól." Mondtuk egyszerre, mire kuncogni kezdtek. Harryre néztem a visszapillantó tükörben és rám mosolygott. Folyamatosan vigyorogtunk egymásra és nem szóltunk semmit, de ezt meg fogom változtatni az este végére.

 Megérkeztünk a nagy étteremhez, csodálatosan nézett ki. Harry kinyitotta az ajtót először az anyjának, majd nekünk. Micsoda úriember.

"Hmm, ez valami fenséges volt." Mondta anya, mire mind egyetértően bólintottunk. Miután megvacsoráztunk, anyáék elmélyültek a beszélgetéseben, míg én folyton a kezemet bámultam és játszottam vele.

 Aztán, vetettem egy pillantást Harryre, aki engem bámult, de mikor észrevette, hogy látom, elkapta a tekintetét. "Hogy vagy?" Kérdeztem megtörve a kínzó csendet köztünk.

Köhögött és elmosolyodott. "Jól, és te?"

"Én is." Bólintottam. Nem tudtam, miről beszélgessünk, de mindenképpen szerettem volna társalogni vele. "Elmegyek sétálni, szeretnél velem jönni?" Kérdeztem.

 Nem tudom, honnan jött ez a hirtelen magabiztosság, de muszáj beszélnem vele és tisztázni a dolgokat. "P-persze." Dadogta. "Van egy park a közelben, mehetnénk oda. 

"Oké, menjünk." Felálltunk és elnézést kértünk. Anyáék nem mondtak semmit, csak mindentudóan vigyorogtak egymásra. Oh, ismeritek az anyákat manapság.

 Kisétáltunk, a hűvös szél a hajamat és a ruhámat lágyan lobogtatta. "Gyönyörű vagy, mint mindig." Mondta, megmutatva édes gödröcskéit.

 Elmosolyodtam boldogan, gyönyörűnek lát, talán sikerült lenyűgöznöm. "Te sem nézel ki rosszul." Mondtam.

"Köszönöm, próbálkoztam."

"Miért?"

"Mert le akartalak nyűgözni, igazából." Megálltam és nevettem. Leültem egy padra, az este gyönyörű volt, az ég tele csillagokkal. 

"Nem kell próbálkoznod, hogy lenyűgözz engem... Igazából, én szerettem volna lenyűgözni ma valakit." Szemei megteltek reménnyel, vigyorogva ült le mellém.

"Kit?"

"Az anyukádat." Viccelődtem. A homlokát ráncoltam ,mire még jobban nevettem.

"Hát, a lábaid előtt hever, ne aggódj." Kuncogott, majd tekintetét a földre szegezte.  

"És téged." Mondtam egy rövidebb csend után, rám nézett és mosolyogva forgatta szemeit.

"Nem kell lenyűgöznöd, Violet." Mondta, miközben a hajamat a fülem mögé tűrte. "Te mindig gyönyörű vagy a szememben. Mint egy hercegnő."

 Úgy éreztem, a szívem kiugrik a helyéről. A szemei csodálatosak voltak a holdfényben. Ajkai arra késztettek, hogy újra megízleljem őket.

 Aztán elkaptam a tekintetem, mire a homlokát ráncolta. "Nem megy."

"Mi?" Kérdezte zavarodottan.

"Harry, nem hajtogathatod nekem ezeket az édes dolgokat, aztán viselkedsz máshogy." Felálltam. "Csókolóztunk, ezután jöttél és úgy tettél, mintha nem ismernél. Le akartalak nyűgözni ma este, mert féltékeny vagyok."

"F-féltékeny? Kire?"

"H-hát... Sarahra. Ő gyönyörű, szép hajjal és jó stílussal. És itt vagyok én. Unalmas Vio-" Hirtelen félbeszakított. 

 Ajkai által, ahogy az enyémre nyomta őket.

Dupla frissítés, csak mert nem voltam pár napig! Második csók! Ahh, meghalok.

xoxo

A