Violet |H. S. Hun|

Első fejezet

V i o l e t

 A rajzomat bámultam, amit a füzetembe firkantottam, miközben az osztály nagy része a tanárra figyelt. Felnéztem és Jay, a legjobb barátom, engem figyelt. Megforgatta szemeit és azt tátogta 'mikor lesz ennek vége?'.

 Próbáltam magamban elnyomni a késztető röhögést és az órára pillantottam. Felé bólintottam, erre felhúzta a szemöldökét. A csengő megszólalt és Jay rögtön vigyorogni kezdett. Az emberek gyorsan hagyták el a termet és Elle, a legjobb barátunk, mosolyogva jött oda hozzánk.

" Utálom a törit, ugh! Majdnem elaludtam," mondta Jay, miközben a táskámba pakoltam be a cuccaim, rámosolyogtam. Mi hárman hagytuk el utoljára a termet, és a szekrényünkhöz sétáltunk.

"Srácok, én elaludtam." Mondta Elle ásítva, mire Jay-vel kinevettük. Mosolyogva ment a szekrényéhez, hogy bepakolja a dolgait. Jay ugyanezt tette, mivel a szekrénye mellette volt.

"Megszívtad, a történelem nem olyan rossz." Jay és Elle elnevették magukat a megszólalásomon. Remek, megint itt tartunk, gúnyolódnak rajtam. De mindig imádni fogom őket.

 Én, Jay és Elle már három éve barátok vagyunk. Mindannyian különböző személyiségek vagyunk, de kiegészítjük egymást. Jay olyan, mintha a bátyám lenne. Mindig kiáll mellettem, és egyébként író. Imád írni.

 Elle a legédesebb lány, akivel valaha találkoztam. Kacér. Kék szeme és hosszú, szőke haja teszi még szebbé és készteti a fiúkat, hogy beleszeressenek.

"Ja, megszívtuk... haver, te minden tantárgyat szeretsz, mert okos és ártatlan vagy." Vigyorgott önelégülten Jay, idegességemben a szemeimet forgattam. Pontosan tudja, mennyire utálom, ha ártatlannak neveznek. Igen, az vagyok, de nem vagyok unalmas és béna. Ez az első dolog , ami eszembe jut, mikor az emberek így hívnak.

"Hey, elég. Jay, mi is okosak vagyunk." Mondta Elle és egymásra mosolyogtunk, de Jay nevetve rázta a fejét. " Komolyan, mi a hazudozásban és a bulizásban vagyunk tehetségesek. " Mindketten röhögésben törtünk ki, de Elle csak önelégülten vigyorgott. Majd kék szemei mögém tévedtek és összezavarodottan húzta össze szemöldökeit.

 Mit néz mögöttem?

"Oooh, valaki téged bámul, szexikém." Kuncogva mutattam magamra. Várj, én, szexi? Miért bámulna engem egyáltalán valaki?

 Csak egy unalmas barna hajú lány vagyok, aki a rajz megszállotja. A művészet az életem, így tudom kifejezni az érzéseim.

„Ki bámulja Violettet?" Kérdezte Jay, de a csengő közbeszóllt. Ugh, tudni akarom ki az.

„Menjünk most órára, majd később beszélünk." Mondta Elle, majd elsietett az órájára Jay-vel. Istenem, elfelejtettem összeszedni a cuccaim a következő órámra.

 Visszasiettem a szekrényemhez és bepakoltam a dolgaimat a táskámba. Futottam a teremig, a folyosó már üres volt. Hirtelen neki ütköztem valakinek, két kezet éreztem, amint megment az eséstől. Felnéztem, hogy kibe botlottam, barna szemeim két gyönyörű zöld szempárral találkoztak.

"Sajnálom, nem figyeltem." Csak mosolyogva bólintott, majd gyorsan elsietett. Én pedig teljesen meg voltam hökkenve.

 Egy percre elfelejtettem mindent, például órára menni.

Ki ez?

 Visszatértem a testembe és eszembe jutott, hogy sietnem kellene. Az ajtóhoz futottam és hevesen kopogni kezdtem. Kinyitottam és bocsánatot kértem a tanártól. Hála az égnek, nem kaptam elzárást. Igazából, ez az első eset, hogy elkéstem.

 Nem voltam képes figyelni a tanárra, ma már másodjára. El voltam foglalva a gondolataimmal, amik persze a fiúról szóltak. Ő lenne az új gyerek? Tudom, unalmas vagyok, ez lennék én.

 Hirtelen az ajtó kinyílt és felnéztem, ő volt az.

"E-elnézést a k-késésért. Új v-vagyok." Dadogta. Oh Istenem, a hangja. De ideges volt? A tanár küldött felé egy mosolyt és bólintott.

" Szóval te vagy az új fiú. Üdvözöllek... Oh, Harry Styles." Illett hozzá a neve. A tanár még mondott pár dolgot neki és persze az összes lány az osztályban róla kezdett el beszélni. Ő az új gyerek, szóval miért ne.

 A terem végébe sétált és helyet foglalt. Megfordultam, hogy szemügyre vehessem, de gyorsan elkaptam a tekintetem, mikor észre vettem, hogy engem bámul.

**

"Szóval, késtél óráról, ez igazán nem vall rád." Kuncogott Jay. Vihogva bólintottam, és a felénk rohanó Elle-re kaptuk a tekintetünket. Úgy vigyorgott, mint egy kisgyerek.

"Srácok, srácok!" Kiabálta Elle és az emberek bámulni kezdtek minket. Mindig figyelmet kelt, ha mondani akar valamit.

"Lassíts le, lassíts le." Mondta Jay,mire Elle megállt és mély levegőt vett. "Mizu?"

"Láttátok az új srácot? Vagy mondjam úgy, hogy az új helyes srácot?"

"Kit?" Kérdeztem összezavarodva.

"Harry! Új. Angol srác göndör hajjal és csodálatos zöld szemekkel." Mondta Elle vigyorogva, Jay csak a fejét rázta nevetve, míg én a kezeimet kezdtem el bámulni. Úgy tűnik, nem én vagyok az egyetlen, aki csak úgy hívja, a srác 'zöld szemekkel és göndör hajjal.'

"Ja, láttam. Ott volt az órámon."

"Te mázlista!" Elle játékosan megütött. Nevettem, Jay csak a szemeit forgatta. A csengő újra megszólalt. Istenem, gyűlölöm a csengőt.

"Mi a következő órád?" Kérdezték, mert az összes órájuk együtt van. Mázlisták.

"Művészetek, nektek?" Most, én vagyok a szerencsés.

"Angol." Bólintottam, majd mindannyian az óránkra siettünk. Ez a kedvenc órám, igazából. Beléptem az ajtón és a csodálatos tanáromra mosolyogtam. A neve Emily, körülbelül velünk egy idős és imádjuk.

 Mikor a tanulók elkezdtek beözönleni, észrevettem, hogy Harry is a teremben van. Mi az, minden óránk együtt lesz, vagy mi?

"Helló srácok, kérlek, üdvözöljétek új diákunkat, Harryt." Elmosolyodott és Emily folytatta a mondandóját. Azt mondta, azt rajzolunk ma, amit szeretnénk.

 Nem tudtam, mit alkossak, de tekintetemmel megkerestem Harryt. Újból a terem végében ücsörgött, talán szeret ott ülni. Észrevettem, hogy már elkezdett rajzolni.

 Úgy nézett ki, mint aki pontosan tudja, mit is akar rajzolni, hogy mi van a fejében. Tekintete újra találkozott az enyémmel és elmosolyodott. Oké, talán be kéne fejeznem a bambulást. Visszamosolyogtam, majd visszafordultam az üres vásznamhoz.

 De... van valami benne, ami arra késztet, hogy folyamatosan őt nézzem. Kíváncsiság, talán?

 Harry Styles, azt hiszem sosem fogom elfelejteni a neved.