Violet |H. S. Hun|

huszonötödik fejezet

V i o l e t

 Éppen azon gondolkozom, Mi a fene történt? Az egyik pillanatban a tekintetünk egymásba fonódott, a következőben megcsókolt. És én visszacsókoltam, ami még meglepőbb és sokkolóbb, mivel sosem gondoltam, hogy valaha képes leszek rá.

 Egyúttal össze is zavart, azt mondta nem randizik, aztán megkérdezte, hogy zavarna-e, ha randira hívná Saraht. Majd közölte, hogy távol kell maradnia tőlem, ezután megcsókolt?

"Szedd össze magad!" Motyogtam a tükörképemnek. Ideges vagyok, de boldog is. Boldog, mert 1. megcsókoltam Harryt, ami a bakancslistámon is szerepelt.

2. Megkaptam életem első csókját és olyan édes és csodálatos volt, ahogy elképzeltem. De mérges vagyok, mert összezavar engem, napról napra jobban. Ki kéne találnia, mit is akar igazából.

 Én őt akarom, ebben biztos vagyok.

 A csók után csendben sétáltunk haza, egyikünk sem szólalt, meg egymásra sem néztünk. Nem akartam elrontani a pillanatot, és azt hiszem ő sem. 

 Talán megbánta? Remélem nem. 

 Mert ha megbánta, akkor az nekem nagyon fájna. Remélem mindent elrendez magában. De azt kívánom, hogy ne mondja el senkinek. Én sem fogom elmondani Ellenek, mer tudom, hogy kiakadna, mint mindig.

 Biztos vagyok benne, hogy Harry nem mondja el Jaynek. Ha már Jaynél tartunk, kíváncsi vagyok, miért hitte azt, hogy köztünk valaha is több volt, mint barátság. Vicces, sosem tekintettem Jayre olyan értelemben. 

Habár, az utóbbi időben furán viselkedik. Kíváncsi vagyok, miért. Talán, holnap a suliban beszélnem kéne vele, vagy együtt tanulhatnánk délután. Az jobb lenne.

__

"Hé Jay! Várj meg." Kiáltottam, a barna haj fiú megállt és felém fordult. Mikor megpillantott elmosolyodott és intett.

"Szia szépségem." Elpirultam. Ez furcsa, soha nem pirulok el Jaytől és még sosem hívott szépségemnek.

"Szia, öhm ez... fura volt." Mondtam. Elindultunk kifelé.

"Mi?"

"Soha nem hívtál így, ezelőtt."

"Kikívánkozott." A homlokom ráncoltam. "Ez egy tény, gyönyörű vagy. Mindig." Szemeim kikerekedtek, de gyorsan elkaptam róla a tekintetem.

 Jól érzi magát? Miért viselkedik ilyen furán és... romantikusan?

"Jól aludtál, Jay?" Bólintott.

"Nagyon jól, miért?"

"Oh semmi, csak gondolkoztam." Összehúzta a szemöldökét.

"Ééés, te jól aludtál?" Vállat rántottam.

"Azt hiszem." Csend telepedett közénk. Kínos volt, ezért elhatároztam, hogy megtöröm.

"Szóval, azon gondolkoztam, lenne-e kedved átjönni suli után tanulni?" Megálltam és szembefordultam vele. "Már rég nem csi-"

"Persze, semmi dolgom nincs suli után."

"Oh, szóval nem találkozol Harryvel?" A hajam végével játszadoztam, mikor kiejtettem a nevét, nem értem miért. Jay a fejét rázta.

"Nem, neki is tervei vannak." Elindult a könyvtár felé, követtem. Hajtott a kiváncsíság.

"Tervei? Milyen tervei?" Furán nézett rám, azon gondolkozhatott, miért kérdezek Harryről. Ismerem Jayt, könnyen meg tudjuk fejteni egymást.

"Tanulni fog Sarahval." Lefagytam, az állam a földet verte. Sarah, megint? Jay megfordult. "Miért álltál meg?"

"M-mindegy." Sóhajtottam. "Elkésem, majd az órák után találkozunk."

 Elindultam a következő órámra, ami rajz volt, beléptem a terembe és leültem a helyemre. Körbenéztem Harry után kutatva, de nem találtam. Idegesen pakoltam ki a cuccaim. Persze, mérges és féltékeny voltam.

 Bejött a tanár Harryvel beszélgetve. Harry mosolyogva rakta le az asztalára a dobozt, amit cipelt, úgy tűnik segített neki, mint mindig. Olyan kedves és mindenkinek szeret segíteni. Ezt szeretem benne a legjobban. 

 Nem, Violet te épp haragszol rá. Fejezd be! Ezt hajtogattam magamnak. Harry megfordult és a helyéhez sétált.

 Tekintete találkozott az enyémmel, majd megnyalta ajkait. Egy pillanatra eszembe jutottak azok a rózsaszín ajkak, ahogy összeforrtak az enyémmel tegnap este. A csodálatos és édes illata, azok a gyönyörű zöld szemei, amiket csukva tartott. Rájöttem, milyen szerencsés vagyok, szerencsés mert Harry Styles megcsókolt.

 Feleszméltem, megint elvesztem a saját világomban. El sem kezdtem rajzolni és az ujjaim a számat simogatták. Megráztam a fejem és magamban mosolyogtam. 

__

"Jövök!" Üvöltöttem ,miközben lefelé trappoltam a lépcsőn. Kitártam az ajtót Jay előtt. "Oh szia, gyere be!"

"Köszi. Szóval... a kanapén?"

"Yep! Szerzek valami kaját és jövök." Elindultam a konyhába, megragadtam egy zacskó chipset, majd beléptem a nappaliba és leültem mellé a kanapéra. Mikor meglátott, gyorsan lezárta a telefonját. 

"Kinek írtál?" Kíváncsi lettem.

"Oh, csak az öcsémnek." Mondta. Bólintottam. Azon gondolkoztam, Harry már biztosan ott van Sarahnál. 

"Harry végül átment tanulni... Sarahoz?" A homlokát ráncolta a kérdésemre.

"Miért kérdezel róla ilyen... sokat?" 

"Én nem, csak gondolkoztam." A szemöldökét ráncolta. "A barátunk, nem?"

"Violet, ő nem jó neked."

"Hogy érted ezt?" Kérdeztem.

"Szerintem tudod, hogy értem." 

 Tudom, hogy értette, de fogalmam sincs, honnan jött ez neki. 

Heeey !

Visszatérteeeeem. Elnézést a kisebb szünetért, egy kis szabadságot adtam magamnak. 

xoxo

A