Violet |H. S. Hun|

huszonnegyedik fejezet

Ez nem történhet meg, tényleg az őrületbe kerget. Épp az előbb mondta, hogy nem akar randizni meg minden, erre előrukkol ezzel a kérdéssel? Akarod tudni a véleményem, Harry?

Nem, nem akarom, hogy randizz vele. Még csak ne is nézz rá! Hogy miért? Mert nagyon kedvellek. Kötődöm hozzád, és igen, szomorú lennék.

De ezt nem mondhatom neki, de hazudni sem akarok, mert az engem is bántana.

"V-violet?"

"Huhh?" Lesokkolva néztem rá, összeszedtem a leesett állam, és sóhajtottam.

"Nos?" A homlokát ráncolta.

"Nem azt mondtad, hogy nem akarsz randizni most senkivel?" Kérdeztem remélve, hogy meg tudom változtatni az álláspontját. Ujjakat keresztbe.

"Nem tudom, mármint kedves lány." Mondta.

"Tehát, csak azért, mert kedves el akarod hívni egy randira?" Kuncogtam. "Ez nem ok, Harry."

"I-igazad van." Persze, hogy igazam van.

"Ráadásul, Sarah nem a te eseted." Mondtam, mire rám vigyorgott.

"Az esetem? Nincs nekem olyanom." Kuncogott.

"Dehogy nincs."

"És, te ismered az esetem?" Vigyorogva ültem vissza a fűre. Leült mellém, a válaszomra várva. Remélem, tényleg sikerült jobb belátásra bírnom.

"Hát ja, mármint mindenkinek van esete."

"Akkor, milyen az én esetem?" Kérdezte mosolyogva.

"Hmm... Fogadok, hogy szőke lányokat szereted, kék szemekkel és göndör fürtökkel." Mondtam szomorúan. Nevetésben tört ki, elmosolyodtam a gyönyörű látványon, imádom a nevetését.

Istenem, minden percem vele akarom tölteni, csak mi ketten, senki más. Gyűlölöm, hogy így érzek és nem mondhatom el neki.

"És, milyen a te eseted?" Magamra mutattam, majd bólintott. "Alig várom, hogy megtudjam." Mondta.

"Szeretem a helyes fiúkat cuki, imádnivaló és vicces személyiséggel."

"Ennyi?" Vállat rántottam. "Szóval úgy is mondhatnánk, helyes fiúkat, göndör hajjal és zöld szemekkel? Na, hogy hangzik?" Kacsintott, magát fényezve.

"Tetszik. Elég jól hangzik, igazából." Kuncogtam. "Kérdezhetek valamit?"

"Igen, persze."

"Um... ma furán viselkedtél. Valami rosszat tettem? Minden oké?" A homlokát ráncolta.

"Kérdezhetek valamit?" Bólintottam, érdekes, hogy ignorálta a kérdésem, de nem akartam nyaggatni.

"Te és Jay... Volt vagy van valami köztetek?" Szemeim kikerekedtek és próbáltam visszatartani a kirobbanni készülő röhögésem.

Jay és én, mint pasi és barátnő? Ez a legnevetségesebb dolog, amit valaha hallottam. Jay olyan nekem, mint egy bátyj és sosem tekintettem rá másképp. Hosszú ideje vagyunk már barátok, de még sosem beszéltünk ilyesmiről.

Habár, amikor először mentem át hozzájuk, a szülei és az öccse azt hitték, hogy járunk, mert olyan cukin néztünk ki együtt és elvileg párként viselkedtünk, pedig igazából erről szó sincs.

"Harry, ő olyan nekem, mint egy testvér." Mondtam azon gondolkozva, vajon honnan jött ez neki? "Van valami oka annak, hogy ezt kérdezted?"

"Semmi." Rázta a fejét. "Sajnálom, hogy bunkón viselkedtem ma. Csak fáradt és kimerült voltam." Megértően bólintottam, bár úgy érzem ez még nem a teljes igazság. "Még mindig beszélsz Jakevel?" Kérdezte váratlanul. A kérdései valahogy mindig meglepnek.

"Igen, bár az utóbbi napokban nem beszéltem vele." Sóhajtottam. "Akkor elhívod randizni?" Kérdeztem, miközben a hajam végével játszottam.

"Nem."Próbáltam elrejteni a boldogságom, de amikor elmosolyodott és megmutatta édes gödröcskéit, én is vigyorogni kezdtem.

"Miért?"

"Mert nem az e-esetem." Kuncogtam. Felálltam és a kezem nyújtottam felé. "Induljunk vissza, mielőtt anyáék halálra rémülnek." Mondtam. Elmosolyodott és megfogta a kezem.

De ezután hirtelen magára rántott, mire tehetetlenül ráestem. Mindketten őrülten nevetni kezdtünk. Mikor abbahagytuk, a hajam közénk lógott.

"Annyira hosszú a hajad, hogy belement a számba." Mondta Harry, újra nevetve. Abban a pillanatban, hogy félre akartam tolni, Harry kezei már megtették helyettem és játszani kezdtek a végével. "Itt is lenne. Gyönyörű, mint mindig."

"Fejezd be." Mondtam mosolyogva, viszonozta.

"Violet hercegnő mindig gyönyörűen és csodálatosan néz ki." Félrekaptam a tekintetem, nem mertem a szemébe nézni.

"Nagyon merész vagy, Harry."

"Az vagyok." Az állam alá nyúlt, kényszerítve, hogy ránézzek. Minden csendes volt körülöttünk, csak a szél hangja hallatszott.

"Harry..."

Ez volt az utolsó szó, amit kiejtettem a számon, mielőtt Harry ajkai az enyémnek ütköztek, és a pillanat, amit sosem fogok elfelejteni.

OMG. Sírok és nevetek egyszerre, pedig tudtam, hogy ez fog történni.

Csodálatosak vagytok, egyébként. Köszönöm.

xoxo

A