Violet |H. S. Hun|

tizenegyedik fejezet

"Szabad az egész napom, Violet."

 Nem tudom miért, de miután ezt mondta, kényelmetlenül kezdtem érezni magam. Örülnöm kéne, hogy valaki meghallgat, de nem vagyok az.

 Miért ilyen barátságos? És, nem bízhatom meg benne ilyen gyorsan, ugye? Csak a nevét tudom, semmi mást. Úgy érzem, túl gyorsan bízom meg az emberekben, ahogy Harry esetében is tettem. Hamar a bőröm alá férkőzött, de nem bántam meg. Nem tudom miért, de ő más. 

"Violet?"

"Hm?" Ránéztem, a homlokát ráncolta.

"Jól érzed magad?"

"Ja."

"Mondtam valami... rosszat?" Mosolyogva ráztam a fejem. 

"Dehogy, csak nem érzem ma magam túl jól." Mondtam felidézve a napom. Ez egy szar nap. Gyűlölök mindent túl gondolkodni, de mostanság csak ezt csinálom.

 Nem igazán rajzolgatok és változom, mi történik velem?  Vissza kell szereznem a régi Violetet, mostantól ezen fogok dolgozni.

"Miért? Történt valami?" Kérdezte, újra. Megráztam a fejem, újra, de szemeim nagyra nyíltak, mikor megpillantottam a vigyorgó Elle-t a kávézó előtt.

Mi a fenét keres itt?

Honnan ismeri ezt a helyet? 

 Oh Istenem... Egy kínosan csajos pillanat fog következni. Lehetne ennél rosszabb? Vagy eltűnhetnék?

 Felpattantam gyorsan, emiatt Jake zavarodottan tekintett rám. "Bocs, mennem kell." Hadartam, mielőtt Elle csatlakozhatna hozzánk.

"Oh, hát um, fogunk még találkozni?" Kérdezte szintén felállva. Vállat rántottam és összeszedtem a cuccaim. 

"Nem tudom, talán."

"Ja, talán." Mosolygott. "Vagy elkérhetem a számod?" Ez a valaha volt legfurább nap.

"Csak most találkoztunk, és adjam meg a számom?" Mosollyal az arcán vont vállat. "Nem ismerlek, Jake."

"Akkor bizony meg kéne."

"Ki mondta, hogy meg akarlak ismerni?"

"Én. Nézd, ha nem bízol bennem, akkor tessék, itt az én számom." Előkapott egy tollat és egy kis cetlit, majd ráírta a számát. Vetettem egy pillantást a kint ácsorgó Ellere, minket figyelt egy italt szürcsölgetve.

 Gyorsan rendel, az egyszer biztos.

"Itt is van." Mondta átnyújtva  akis papírt. A táskámba raktam és sóhajtottam.

"Kösz. És... Szia."

"Szia, később találkozunk." Intett.

 Mikor kisétáltam a kávézóból, Elle kuncogva követett. Ez nem lehet rosszabb, ugye? És Jake, ő olyan bátor és kacér, megadta a számát és azt hiszi, felfogom hívni?

 "Nem kellene, ugye? Vagy mégis?

"Szóval, nem akartam zavarni, csak egy italért jöttem." Viccelődött Elle tapsikolva." Az én gyönyörű barátnőmnek van egy titkos pasija-"

"Nem a pasim."

"Akkor ki ő?"

"Jake." 

"Jake ki?" Kérdezte.

"A bulin találkoztam vele." Bólintott, majd elnevette magát. Szemöldökeimet ráncoltam azon gondolkozva, mi lehet ennyire vicces? "Min nevetsz?"

"Rajtad." Mondta rám mutatva.

"Rajtam? Miért? Mi olyan vicces?"

"Csendes és ismeretlen voltál, nem jártál bulikba és nem gondolkoztál túl semmit." Megállt. "Most már sokkal nyitottabb és szociálisabb vagy."

 Elgondolkozta azon, amit mondott.

"Ez egy jó dolog, vagy nem?"

"Persze, hogy jó dolog. Jó ember vagy, Vio." Megölelt és én vadul vigyorogtam. Szorosan öleltem vissza, nem tudom, mihez kezdnék nélküle. Mellette értékesebbnek érzem magam.

"Köszönöm, Elle. Csodás vagy!"

"Tudom!" Elnevettem magam, mire rám kacsintott.

 Folytattuk utunkat, mikor már a házunk előtt álltunk felém fordult. "Ne felejts el tanulni a holnapi matek dogára, kedvesem." Mondtam Ellenek, mire nyöszörögi kezdett.

"Miért kell emlékeztetned?"

"Mire valók a barátok." Mosolyogtam, szúrós tekintettel nézett rám.

"Ne felejtsd el felhívni Jaket. Ez a neve, ugye?" Szemeim kikeerkedtek. Honnan a fené- " Láttam a cetlit, mielőtt megkérdeznéd, honnan tudom. Azt hittem okos vagy, Violet." Mondta, mintha olvasna a gondolataimban. Wow, ez a lány okos. 

"Nem tudom, hogy felhívjam-e vagy ne."

"Miért? Normális srác, nem?" 

"Nem tudom, kedves meg minden, de csak most találkoztam vele és olyan gyorsan történt ez az egész, érted? Mármint, most találkoztunk másodjára. Ráadásul, nem akarok meg bízni benne ilyen gyorsan.

"Miért csinálsz ekkora ügyet ebből? Például, Harry csak most ismerte meg Saraht és ugyanaz történt, mint veled." Mikor meghallottam a nevét, kezdett elegem lenni ebből a beszélgetésből. "És ne bízz benne, de adj neki egy esélyt."

"Nem tudom, Elle-"

"Violet?" Valaki hangja befagyasztotta a társalgásunkat. Elle és én a hang irányába fordultunk, Harry volt az.

"Szia Harry." Mondta Elle, én csak rámosolyogtam, amit viszonzott. Elle felsóhajtott. "Jobb, ha megyek. Még tanulnom kell a dolgozatra. Holnap találkozunk, srácok!" Otthagyott Harryvel.

"Mit szeretnél, Harry?"

"Mutatni akarok neked valamit."