Again (hungarian)

Chapter 21: Harry

*Ebben a részben vannak szexi pillanatok. Nem sok, de gondoltam, figyelmeztetlek titeket, úgyhogy azokat a részeket átugorhatjátok, ha szeretnétek.*

*2 évvel ezelőtt*

A suli hallja természetesen tele volt emberekkel, akik a legstílusosabb ruháikat vették fel; mindenki külön erőfeszítést szentelt a kinézetének az iskola első napján.

Harry lemaradt erről. Olyan farmer volt rajta, ami eléggé lent lógott a csípőjén és kivillantotta kicsit a boxerét. És egy fehér póló. Sokat változott a stílusa a nyár alatt. Haja is kicsit másabb lett. Kevésbé laza, még stílusosabb. Persze ezt minden lány észrevette az iskolában.

De Harry nem törődött velük. Meg se látta őket.

A nyár számára kész tortúra volt. Mindent Cecilia nélkül csinált; a partikat, a tábortüzeket, a hétvégi kiruccanásokat. Mindenben részt vett, egész idő alatt borongós volt, csak abban reménykedett, hogy Cecilia esetleg megjelenik és képes lesz vele beszélgetni.

Hiányzott neki Cecilia álláspontja, a nevetése, ahogy leszidta, amikor valami túl durvát mondott vagy túl sokat átkozódott. Hiányzott neki az illata, a hangja, különösen az, amikor telefonáltak. Hiányzott neki, hogy lássa, amikor átmegy a két ház hátsó kertjében lévő kicsi folyó feletti hídon. Hiányzott neki, hogy azon a hídon üljenek és csodálja Ceciliát, ahogy a nap a hatalmas fák között rásüt a bőrére.

De utálta is őt. Nem válaszolt a hívásaira és az üzeneteire. Minden második héten minden nap becsengetett hozzájuk, de nem nyitottak ajtót. Kétszer találkoztak Kickéknél, de akkor is úgy kerülte Harryt Cecilia, mintha pestises lenne.

Harry kinyitotta a szekrényét, egy teljesen mást, mint amelyik előző évben volt neki és óvatlanul bedobta a táskáját nem törődve azzal, hogy kivegyen egy tollat és egy jegyzetfüzetet, amiről tudta, hogy kelleni fog neki angolon. El volt fásulva. Nem volt értelme, hogy próbálkozzon. Nem érdekelte. És az angol még értelmetlenebb volt Cecilia segítsége nélkül.

Becsapta a szekrénye ajtaját és a mellette kinyitott szekrényajtó felé nézett. Nem látta, hogy ki van mögötte, csak egy pár fekete és fehér félcipőt fekete zoknival. A láb kicsi volt, az egyik a másik tetején volt, mint a flamingóknak. Az iskolában csak egyetlen egy lány volt elég kecses ahhoz, hogy így álljon.

"Cilly?"

Kérdezte Harry, hangja halk volt, alig hallható a hangos hall tömegében. De Cecilia meghallotta. Hangos és tiszta volt számára, aminek hallatára elvesztette egyensúlyát és meg kellett fognia a szekrénye ajtaját, nehogy elessen, mielőtt kínos mosollyal az arcán körbenézett.

"Ó...szia!"

Gyorsan becsapta a szerkényajtaját, a mellkasához nyomta a könyveit és gyorsan elment a hallból. Nem volt felkészülve arra, hogy találkozik Harryvel, pedig természetesen tudta, hogy ő is ott lesz az iskolában. Tudta, hogy Harry elengedése helyes döntés volt, de azt is tudta, hogy ezt egyáltalán nem érzi helyesnek. De biztos volt benne, hogy Harry valamikor megérti és emiatt könnyebben megbirkózott a gondolattal, hogy nincsenek együtt.

Harry követte Ceciliát a folyosón, elérte és átvette a könyveit, hogy helyette cipelje. Cecilia elvörösödött a gesztusra.

"Mi az első órád?"

Cecilia lenézett a földre, nem akart újra Harryre nézni. Csak pár másodpercre látta, de az bőven elég volt neki. Össze volt törve a szíve és látta Harry szemében, hogy ő sem tudott továbblépni. Pedig azt várta, hogy mostanra már sikerül neki. Már hetek, sőt majdnem két hónapja szakítottak.