Again (hungarian)

Chapter 15: Cecilia

*3 évvel ezelőtt*

Kinyitotta a könyvtár ajtaját és körbenézett az ismeretlen szobában. Már két hete ebbe az iskolába jár, de még sohasem tette be a lábát a könyvtárba. Két emeletes volt teli asztalokkal és könyvespolcokkal. A sok ablakon keresztül besüthetett a nap, de pont ezen a napon be volt borulva. Esett, felhős volt és fagyasztóan hideg.

Átkutatta az asztalokat Ceciliát keresve a mostanra már üres könyvtárban. Meg is találta összegömbölyödve egy karosszékben. Cecilia kék térdzokniával a levegőben úgy tűnt, mintha örökre itt tudna maradni. Harry önelégülten mosolygott, ahogy odaért Ceciliahoz, de nyomban összevonta szemöldökét, mihelyst Cecilia felült és becsukta a könyvet, felpattant a székből és eszeveszetten körbenézett mielőtt rájött, hogy csak Harry az. Cecilia elpirult és megkönnyebbülten sóhajtott. Harry észrevette a kis rózsaszín pírt a lány arcán és Cecilia észrevette, hogy ez Harrynek feltűnt. A lány megrázta a fejét, haja az arca elé hullott eltakarva a kilátást. Harry azonnal a füle mögé tűrte. Cecilia meglepődött, hogy nem húzódott el Harry érintésére. Annyira gyengéd volt, sokkal óvatosabb, mint amire számított.

"Mi történt?"

"Egy konzervet akartam levenni, de leesett és arcon talált... gyere, ülj le."

"Oké." Harry az ablak melletti asztalra mutatott. Cecilia elindult az irányába, Harry követte és folytatta a beszédet, amivel meglepte Ceciliát. "De elég verekedésbe keveredtem ahhoz, hogy felismerem a zúzódásokat. És ez eléggé úgy néz ki, mintha megütöttek volna."

Harry megpróbált nyugodt maradni a gondolatra. Elfoglalta a helyét és ahogy Cecilia leült, a szemébe nézett.

"N-nem... csak ügyetlen vagyok." Szégyenlősen az asztalra nézett, aztán fel Harryre és lassan elkezdett pirulni. "Szóval, min kellene dolgoznunk?"

Kétségbeesetten próbálta megváltoztatni a témát. Mindenki közül, aki a zúzódásról kérdezett aznap, Harry volt az egyetlen, aki rákérdezett a történetére. Harry sóhajtott és elővette az összegyűrt papírt a zsebéből. Figyelte, ahogy Cecilia elolvassa.

"Nem kellene hazudnod nekem. Azt hittem, barátok vagyunk."

"Azok vagyunk!" Felnézett a papírból és gyengéden Harry kezére helyezte sajátját. Harry lenézett kezeikre és mosolyra húzódott a szája. Cecilia emlékeztette magát és gyorsan megsimogatta Harry kezét, mielőtt sajátját elhúzta. "Jól vagyok, tényleg. Ígérem."

Cecilia mosolya annyira édes és őszinte volt, hogy Harrynek hinnie kellett neki, de valami volt a szemében, ami azt súgta neki, hogy nem kellene.

"Elmondanád, ha valami rossz történne veled?"

Cecilia elpirult és figyelme ismét visszatért a papírra.

"Nem...nem mondanám el."

"De azt hittem, barátok vagyunk!"

"Barátok vagyunk, Harry!" Cecilia elszomorodott a gondolatra, hogy Harry azt hitte, nem kedveli őt. Utálta, ha valakinek megbántja az érzéseit. És valami azt súgta neki, hogy Harry különbözik a többi fiútól, akik az iskolába járnak. "De nem vagyunk jó barátok...még! És ha azok lennénk, akkor sem mondanám el. Nem beszélek másokkal a saját dolgaimról. Emellett, még csak most találkoztunk, nem ismerlek annyira, hogy megbízzak benned-"

"Szóval valami nincs rendjén. Te meg csak nem bízol bennem!"

"Harry, azt hiszem neki kellene állnunk."

"Nem. Én erről akarok beszélni. Ha valaki bántott..."

Harry hangja elcsuklott, Cecilia rá bámult az asztal túloldaláról. Fáradtnak tűnt.