Again (hungarian)

Chapter 5: Cecilia

*3 évvel ezelőtt*

Harry az angol terem előtt a falnak dőlt, kezében az F-es kémiadolgozatát szorongatta. Mégha be is csukta a szemeit, látta maga előtt, a sötétben úszkált, a csúszkáló színek gúnyolódtak rajta. Az apja hangja visszhangzott a fejében.

"A nevemet adtam neked, és ezért el is várok bizonyos dolgokat; ha nem tudsz ezzel élni, akkor add vissza."

Még szorosabbra hunyta a szemét és sóhajtott. Megugrott a csengő hangjára, tudta, hogy bent kell lennie a következő kémiaóráján, és valószínűleg soha sem hagyhatja el az órát mosdóra hivatkozva. De tudta azt is, hogy ha nem beszél Mr. Rhodesszal most, akkor elmegy egész nap. Ezt az F szituációt tisztáznia kell, mielőtt hazamegy.

A terem ajtaja kinyílt ugyanúgy, mint Harry szemei. Felegyenesedett és közben elhaladtak mellette az emberek, csak félvállról válaszolt az elpirult, vihogó lányok köszönésére és a srácok kézfogására. A figyelme a tanárra összpontosult, miközben bemasírozott az osztályba és hátrament az asztalához.

Cecilia megfordult és az arcának gyönyörűsége úgy ütötte meg, mint egy tonna tégla. Volt egy halványlila zúzódás az arcán. Zavarban volt, így visszafordult a tanár felé és halkan megszólalt. Harry feszülten figyelt.

"Tényleg semmiség, Mr. Rhodes, csak ügyetlen vagyok. Elkerülhettem volna, ha használom a létrát."

"Cecilia, itt vagyok, ha szüksége van rám." Átnyúlt az asztalon, hogy megérintse a karját, Harry észrevette, hogy Cecilia hátrált. Harry előrelépett és megszólalt.

"Mr. Rhodes, beszélnem kell Önnel."

Cecilia megragadta a pillanatot, hogy elhúzza a kezét, megfogta a cuccait és kisietett a teremből, miután egy köszönömöt motyogott a tanárnak. Harry utánafordult, a tengerészkék ruha, amit viselt tökéletesen illett a kardigánjához, és a térdig érő zokni szexivé varázsolta. Úgy nézett ki, mintha egyenruha lenne rajta, mégha az iskolának nincs is egyenruhája. Egy pillanatig utánabámult.

"Mr. Styles!" Szólította a tanár az asztala mögül. Harry megugrott, visszafordult és megrázta a fejét emlékeztetve magát. "Nem kellene órára mennie?"

"De, viszont beszélni szeretnék arról az F-ről… Nem mehetek azzal haza, Mr. Rhodes. Legalábbis addig nem, ameddig esélyt nem kapok a javítására."

"Megvolt az esélye, Harry."

"Nos, azt hiszem szükségem lenne még egyre… Kérem, rendbe hozhatnám vagy ilyesmi?"

"Ez a végleges jegye, a beszélgetésnek vége. Még csak a szemeszter elején vagyunk. Inkább erre figyelne ahelyett," a Harry kezén lévő tollal rajzolt bonyolult fickákra mutatott, "és még mindig kaphat A-t is."

Becsukta Mr. Rhodes ajtaját és belerúgott, mielőtt tovább sétált volna a folyosón, kezeit átfuttatta a haján és a dolgozatát a zsebébe gyűrte. Nem téphette volna el, vagy rejthette volna valahová, mert az apja úgyis rájönne. Mindig rájön. Szemeit lassan felemelte a fehér linóleum padlóról, és meglátta, ahogy Cecilia a számkombinációs zárjával szöszmötöl. Észrevétlenül megállt. Kétségbe volt esve, de eléggé? Mindenki tudja, hogy Cecilia milyen okos, minden héten közreműködik az iskolaújságnál, a fényképe ott lóg az iskola halljában a tudományos teljesítményei miatt. Egy zseni, Harry nem akarta, hogy hülyének higgye.

"Szia, Harry. Eltévedtél?" Kedvesen szólt hozzá, Harry elvörösödött, csak a folyosó közepén állt őt nézve.

"Nem." Hangja halk volt. Cecilia megvonta a vállát és elment mellette.