Again (hungarian)

Chapter 20: Harry

Már egy hete 'itt alszik' Cilly - nem engedte meg, hogy kijelentsem, összeköltöztünk. Így említettem a helyzetünket hálaadás estéjén, mire ő lesápadt. Bőre elfehéredett, álla leesett; gyorsan belegyömöszkölt egy hamburgert, nehogy rám ordítson. Azonnal vettem a jelet; egyszerűen Cilly nem gondol nyugodtan erre a dologra.

De akkor is összeköltözött velem. Ő hívhatja bárminek, aminek csak akarja, de az igazság az az igazság.

A hálaadás maradandó részét és az egész 'Black Friday'-t a lakásban töltöttük. Csak azért keltünk fel az ágyból, hogy lefürödjünk és együnk. Szombaton, amikor Cilly az üzletben Liammel dolgozott, átmentem Dihez, hogy összepakoljam a cuccait. Miközben kivettem a rendesen összehajtogatott ruháit a szekrényéből és betettem a táskába, Di az ajtóban állt és figyelt.

"Ha nem mérges, akkor miért nem jön haza?"

Kérdezte, könnyei összegyűltek a szemében; megállítottam magam, nehogy faszfej módjára viselkedjek és azt mondjam, amit érezek: hogy Cilly otthon van. Ehelyett azokat a szavakat mondtam, amikről reméltem, hogy nem igazak.

"Még mindig fel van dúlva. Majd lenyugszik és hamarosan hazajön."

"Óvatos vagy vele? CeCe törékeny! Mármint tudod, hogy mennyire érzékeny...és remélem, hogy óvatos vagy, mert a legutolsó dolog, amire szüksége van, egy gyerek."

Összerezzentem a hangszínétől és a szavai mögött lévő értelemtől.

"Ne aggódj emiatt." Sziszegtem a fogaim között, ahogy visszafordultam a táskához, hogy összezipzározzam. "Cilly csodálatos anyuka lenne, mellesleg."

"Alig tud magáról gondoskodni."

Az, ahogy Di beszélt, mintha visszavonhatatlan lenne, mintha a legigazabb állítást mondta volna ki. De én csak visszatartottam magam és meghagytam a csípős megjegyzéseimet máskorra.

"Nem, nagyon jó munkát végez, ahogy magáról gondoskodik. Mások azok, akik elhanyagolják a törődést." Kikerültem, és kimentem a szobából Cilly cuccaival. Di követett az előszobáig. Nem néztem vissza rá, de megéreztem az aggódását abból, hogy folyamatosan fel akar szólalni, de aztán mégis hezitál. Kissé szánalomra méltó volt, és éreztem az ő tisztességes és teljesen álszent magatartását egy pillanatig, mielőtt eltűnt volna. Kinyitottam az ajtót, hogy elmenjek, aztán Di felé fordultam. Egyenesen az arcomra nézett, a könnyei még mindig hullottak a szemeiből. "Csak hívd fel, Di. Nincs miért sírnod."

"Oké. Tudod, én is ki akarok állni mellette. De csak azt nem tudom, hogy hogyan kellene. Én nem vagyok olyan, mint ő. Én nem tudom azt megcsinálni, amit ő igen."

Egyetértően bólintottam - még ha nem is értek vele egyet - és kimentem az ajtón. Őszintén halvány lila gőzöm sincs, hogy Cilly beszél-e a nővérével, vagy sem, de kétlem, hogy igen. Még mindig remek Peter hirtelen feltűnésétől.

Minden reggel előttem ébred fel és főz reggelit, aztán egész arcomat borító csókokkal ébreszt fel. Nagyon szeretetteljes azok iránt, akik nem képesek az intimitásra, de aztán ő Cecilia; az én gyönyörű, élő, lélegző, járó ellentmondásom.

Habár a mai nap más. Késő estig az üzletben volt Liammel. Próbálták kitalálni, hogy melyik az a megnevezés, ami az ő munkáját illeti. És listázták az eszközeink védelmének a terjedelmét. Liam nehezményezte, hogy Cilly csinálja mindezt. Nyilvánvaló, de Cilly könyörtelen. Az este végére Liam aláírta a papírokat és egy új megnevezést kapott; a műveletek alelnöke. Ő egy mogorva tekintettel az arcán, Cilly pedig teljesen kimerülve távozott.

Azért fekszek itt és bámulom az arcát a napfényben. Kíváncsi vagyok, hogyan alszik így, hogy én keresztül elterültem rajta és szorosan fogom. De még így is úgy tűnik, hogy kényelmes neki. Még csodálatosabb, hogy úgy ki tud csusszanni alólam, hogy fel sem kelt.