Again (hungarian)

Chapter 10: Harry

*most*

Nem tudom, hogy mennyi ideig voltunk a padlón. Minden, amit tudok az az, hogy nem akarok elmozdulni. Parfümjének az illata édes, teste meleg és nyugodt. Mellkasának üteme, ahogy minden egyes levegővétellel fel és le mozog lecsillapít és a héten először vagyok nyugodt; a fejemben nem futkároznak dolgok az üzlettel és apámmal kapcsolatban. Minden, ami számít, az csak Cillly teste a kezeim között és ujjainak érintése a hajamban. Itt tudnék maradni boldogan az éjszaka hátralévő részében. Sóhajt egyet és a szívem őrülten dobog.

"Velem töltöd az estét?"

Szűken becsukva kérdezem, miközben kicsit szorosabb lett a fogásom a dereka körül, reméltem, hogy igent mond.

"Harry, haza kell mennem."

Természetes, hogy nem tud csak egy igennel felelni, Ceciliáról beszélünk, ő a nehéz szavak emberi megtestesítője.

"Nem, nem kell."

"De, tulajdonképpen, haza kell mennem." Kuncogott, de nem mozdult meg vagy abbahagyta a hajam simogatását. "Di bizonyára őrülten aggódik. Egyfolytában írja az üzeneteket."

"Mondd meg neki, hogy velem vagy."

"Nem vagyok benne biztos, hogy ez annyira megnyugtatná."

"Most már kedvel." Azt hiszem. Valamennyire. Di mindigis valamelyest közömbös volt velem szemben, mindig nyugodt és tartózkodó. Cilly szöges ellentéte. "Azt akarom, hogy maradj."

"Tudom."

"Velem akarsz maradni?"

"Nem."

A szavára felkaptam a fejem. Idegesen mosolyog.

"Mi?!"

"Megígérted, Haz!"

"Mit ígértem meg?"

A homlokom ráncoltam, a szemeimet összeszűkítettem, próbáltam nem egyszerre letámadni a szavaimmal, amiért egyre idegesebb lettem. Beharapta az ajkát és azzal a hihetetlen ajakgyűrűvel játszott, miközben próbált nem rám vigyorogni.

"Hogy nem fogsz rám kiakadni és nem mászol rám."

"A picsába." Felültem és a kezeimet a térdeimre tettem, fejem lógott a földet nézve a lábaim között. Hallottam, hogy ő is felül és éreztem, ahogy a kezeit körém fonja. Gyengéden megcsókolta a nyakamat és a borzongás végigfutott egész testemen. "Ezt mondtam, nem igaz?"

Bólintott és újra sóhajtott állát a vállamon pihentetve.

"Haza kell mennem, néhány napon belül hálaadás van. Nem akarom, hogy Di ennél is jobban kikészüljön." Újra megcsókolta a nyakamat és még gyengédebben beszélt, mint előtte. "Nem tudod, milyen neki azóta, amióta kijöttem az otthonból."

"Nem igazán izgat." Válaszoltam őszintén. A bőröm bizsergett, ahogy éreztem a kuncogását. "Legalább addig maradj, ameddig Liam visszajön. Így legalább biztonságban hazavihetlek."

"Megleszek, Haz. Csak hívok egy taxit."

Felállt és kicsit leporolta magát. Én a padlón maradtam felnézve rá.

"Miért nem tudsz csa-"

"Azt is mondtad, hogy nem fogsz semmit sem erőltetni." Önelégülten mosolygott, közben játékosan nézett le rám. "Olyan dolgokat ígérsz meg, amiket nem tudod, hogyan tarts be, Styles."

Kuncogtam magamon és éreztem felmelegedni a szívemet, ahogy az önelégült mosolya egy felvidult vigyorgásba változott át. Annyira tisztán látom abban a mosolyban, mennyire boldog, hogy velem van. És ez már majdnem elég ahhoz, hogy megbékéljek a távozásával, de mégse.