Kicknek egy két hálószobás lakása van, ahol a macskájával él. A szülei fizetnek érte és ezt boldogan teszik, mert így ő jeleskedhet a NYU-n anélkül, hogy a ‘túlságosan züllött’ koleszban kellene élnie. Mert egy lány a városban saját lakásával nem lehet kicsapongó. Ennek van valami lényege, azt hiszem. Úgy él, mint Carrie Bradshaw, egyik férfi a másik után, így keresi a Nagy Őt. Azt hiszem, ugyanezt a dolgot csinálnám, ha nem lennék ennyire sérült.
A második hálójában feküdtem az ágyon és először relaxáltam a nap folyamán. Engedtem, hogy a fáradtság átvegye az irányítást, mielőtt észrevettem volna, hogy elalszok.
A nappaliból jövő sugdolózás ébresztett fel. Egyenesen felültem és bandzsítottam a sötétségben.
"Tudom, fogalmam sem volt, hogy itt van, de azt hiszem, durva napja volt. Tudom, de…ki van merülve, úgyhogy hagyom aludni. Holnap találkozunk, oké? Oké…szia."
Megvontam a vállaimat és visszafeküdtem az ágyba. Úgy hangzik, elrontottam Kick esti szórakozását, hallottam, ahogy a lábaival elhalad a szobám előtt.
"Francesca Szerelmem!" Kiabáltam a sötétbe, hallottam Kick visszajövetelét és az ajtó kinyitódott. Felkapcsolta a villanyt egy mosollyal az arcán. "Hívd vissza és mond meg neki, hogy jöjjön csak nyugodtan."
Kitátotta a száját, a szín is elment az arcáról. Azt vártam, hogy nevetni fog. Felültem és nyugtalanul ránéztem.
"Én…én…"
"Mi a baj?"
Vett egy mély levegőt. Idegesen és teljesen késztetve nevetett. Ez megcsöngette a vészjelzőt a fejemben. Kick életében először hazudni fog nekem.
"Semmi, csak nem tudom elhinni, hogy hallottad! Vagy két szobával arrébb voltam és halkan beszéltem."
"Nem, tulajdonképpen suttogtál." Mondtam a szemöldökömet ráncolva. "Mindegy, mond neki, hogy jöjjön át…Nem érdekel, ha nem leszel velem, ameddig itt vagyok. De úgyis megyek már."
"Miért? Ne menj, csak bejöttél és egyenesen az ágyba mentél, esélyünk se volt, hogy beszélgethessünk! Biztosan éhes vagy, főztem spagettit. Gyere, Ce."
"Inkább spagettit eszel velem, minthogy egy jót basszál?" Felemeltem a szemöldökömet, ő pedig elpirult a szóválasztékomon.
"CeCe, kérlek, azt akarom, hogy maradj. Hiányzol."
Megkomorítottam a tekintetemet, nem tudtam lerázni magamról, mennyire nyugtalanul reagált arra, hogy hallottam a beszélgetését. Egy ideje már randizgatott ezzel a Zayn nevű kölyökkel, talán azt gondolja, hogy nem bírom a srácot, pedig igen. Édes és művészi. Még csendes is és félelmetes, mint én. Elmondhatom, hogy neki is van múltja. Kick teljesen bele van őrülve, mégha nem is ismeri be. Eldöntöttem, hogy figyelmen kívül hagyom a gyanúimat, lerázom őket és egy jót eszek a legjobb barátnőmmel.
Az ég szürke és a lakás hideg, amikor a következő reggel felébredek. Kick mélyen alszik velem szemben a kanapén, észrevettem, hogy a DVD-lejátszó és a tévé még mindig be van kapcsolva, elaludtunk az Őrült dilis szerelem közben. Kick bármilyen kifogással előáll, hogy nyáladzhasson Ryan Goslingtől. Mosolyogtam és mindkettőt kikapcsoltam, aztán a fürdőbe mentem. Ahogy megmostam az arcomat és elvettem a tartalék fogkefét arra gondoltam, hogy Kick mennyire rendszertelen a szexet illetően. Azt kívánom, bárcsak ilyen lehetnék.
A tükörbe bámultam, amint megszárítottam az arcom. Próbáltam elkerülni, hogy egyenesen magamat nézzem az idő legnagyobb részében, de minden percben megvizsgáltam az arcom. Természetesen és jól kipihentnek nézek ki, az ajkaim teltek és nedvesek, nem néznek ki kiszáradtnak vagy cserepesnek. Boldognak tűnök. Normálisan nézek ki, vagy annyira normálisnak, amennyire csak lenni tudok ezekkel a lyukakkal az arcomon. Hosszú ideje első alkalommal mosolyogtam meg a reakciómat. Jól érzem magam ma, egy pillanatig csodálkoztam is, hogy miért.
BẠN ĐANG ĐỌC
Again (hungarian)
FanfictionCecilia Braddock kibírhatatlan gyermekkora felnőtt életének minden napján kísérti. A fény, ami volt neki, az ő, de a srác elhagyta egy búcsúval és utána egyetlen szó sem maradt. Ez történik, miután váratlanul visszatér. eredeti író: Stylinonem104