Again (hungarian)

Chapter 9: Harry

Egy asztalnál ültünk csendben, a kajánk megérkezett. Csak megköszöntük a pincérnek, aztán csendben nekiálltunk enni. Egyáltalán nem nézett rám, ami teljesen rendben van addig, ameddig érintve vagyok. Folyamatosan kiidegel és halványlila gőzöm sincs, hogy miért nem felejtem el és találok magamnak egy normális lányt, akivel randizhatnék. Valakivel, aki tényleg randizna velem.

Valaki könnyűvel. Valaki egyszerűvel. Cilly a legbonyolultabb ember, akit valaha ismertem; okos, vicces, édes, ártatlan és most bűnösséggel, fájdalommal van terhelve és sok dologtól fél, leginkább saját magától. Őrült. Meg tudnám fojtani, amiért ilyen dolgokat vág a fejemhez azokkal a hazugságokkal, amiket az utcán mondott. Nem számít, hogy tudom, egyik sem igaz, de a gondolat, hogy az én Cillymet valaki más fogdozza, bármilyen okból, kibírhatatlan.

De nem számít, mert úgy is értettem, amikor azt mondtam, hogy bassza meg. Végeztem vele.

Mondani sem kell, hogy gyönyörű és egész idő alatt a tökéletességével kísértett, ameddig távol voltunk egymástól. Még úgy is, hogy az egyik keze fel van kötve profin használja az evőpálcikát, tökéletesen tartja a gyengéd, kis ujjaival, tökéletesen felemelve a kaját a tányérról egyenesen a tökéletesen telt, rózsaszín, csókolni való, most már piercingelt ajkaihoz, ami az őrületbe kerget. Az én hercegnőm annyira megfelelő és preppy [ezt a szót nem tudtam lefordítani, mert magyarba nem használunk ilyet, de ilyen magántanulóféleséget jelent] volt, amikor itt hagytam, most úgy néz ki, mint egy kis punk. A piercingek kurvára a legszexibb dolgok, amiket valaha el tudok rajta képzelni, habár egy millió év múlva sem gondoltam volna, hogy az én Cillym ilyet csinálna. Az egyetlen dolog, ami jobb lenne, azok a tetkók, de azt még nem meri bevállalni. És mindez amúgy sem jelent semmit, mert azt mondtam, hogy bassza meg és végeztem vele.

Folyamatosan bökködtem a kajámat a pálcikáimmal, de az ujjaim sohasem tudtak szétnyílni és nem is fognak. Gondolkodtam rajta, hogy kérek egy villát, de az nagyon udvariatlan lenne, úgyhogy inkább tovább néztem Cillyt, aki hirtelen felnézett rám. Zavartnak tűnt egy pillanatig, hogy miért bámulom, aztán az arckifejezése meglágyult. Megkerülte az asztalt, az én felemre jött és megfogta a kezem, elrendezte az ujjaimat és a pálcikám ott volt, ahol lennie kellett. A bőre sokkal sápadtabb az enyémnél, ami hamarosan tetkóval lesz borítva. Gyönyörű. Ez is csak azt mutatja, hogy különbözik a többi lánytól, akit ismerek. Ő egzotikus és egyedi; annyira kilóga szőke anyukája és tesója közül. De mindig gyötrelmesen gyönyörű és sohasem láttam hozzá fogható lányt.

Számomra ő a mindenség. Mindent szeretek vele kapcsolatban, de végeztem vele...azt hiszem.

"Így." Mondta, miközben elengedte a kezem és visszament a székéhez. Amint leült, felvettem pár rizsszemet és óvatosan a számhoz emeltem, minden egyszerre leesett. A fogaim között beszívtam a levegőt és félbe törtem a pálcikákat, mielőtt az asztalra dobtam volna. Nevetett a duzzogásomon. Oldalra néztem csalódottságomban, talán vidám lennék, ha nem lennék kurvára éhes. Felnéztem, amint felállt és a székét mellém húzta. Nyugodtan felvette a kajámat a tányéramról, kinyitottam a számat, túl elfoglalt voltam, nehogy elszúrjam, hogy megszólalok. "Jobb?"

Bólintottam és elkezdtem fészkelődni a székemen. Az erőfeszítésem, nehogy felkeljek szánalmas. Kissé incselkedik az arckifejezésével, aztán elpirul és megvonja a vállát. Elég jól tudja, hogy mit tesz velem és a legszarabb rész, hogy nem érti, miért vagy hogyan csinálja. Még csak meg sem próbálja.

Nos, azt hiszem, ez nem a legrosszabb dolog, a legrosszabb az, hogy én nem tudom vele ugyanezt megcsinálni és nem tudom éreztetni vele, amit megérdemel, hogy érezze.

Nem számít, ki voltam, ő az egyetlen nő, akit akarok és ugyanakkor az egyetlen, akit nem kaphatok meg.

De nem is akarom, mert végeztem vele és ennyi. Nem zavarhat össze egyfolytában és nem lökhet távolabb magától, és nem őrjíthet meg. Végeztem vele. Teljesen, kurvára végeztem az őrült seggével.