Again (hungarian)

Chapter 14: Cecilia

*Most*

Nagyon zaklatott fejjel tárcsáztam a kedvenc pizzázóm számát és emeltem a fülemhez a telefont. Mi lehet olyan titkos, hogy Harry elrejtőzik a fürdőbe telefonálni? Füleim felélénkültek, mint mindig, és még fojtott hangja ellenére is hallottam beszélgetésének a végét.

"Tudom, hogy én hívtalak, de aznap este nem voltam magamnál. Tudod, hogy nem úgy értettem és semmi sem történt, úgyhogy ejtsük a témát!"

"CeCe! Pizzáért hívtál. Hadd találjam ki. Extra sajtos, félig szalonnás, ugye, szépség?"

Elszakítottam tekintetemet a fürdő ajtajáról és próbáltam az ismerős, beszélő, nagyon akcentus és kissé angolt törő hangra összpontosítani.

"Igen, Gino, pontosan."

"20 perc múlva ott is lesz!"

"Amúgy sem kellene hívogatnod és üzengetned...Mit értesz az alatt, hogy miért?! Mert ez el van baszva!"

"Oké..." Válaszoltam Ginonak, és próbáltam kizárni Harry hangját a fejemből. Rájövök, hogy hol vagyok, ahogy az ismeretlen fürdőajtót bámulom. "Várj, Gino. Nem otthon vagyok....valójában nem tudom, hogy hol vagyok..."

"Jól vagy, gyönyörűség? Nem úgy tűnsz."

"Nem, jól vagyok, Gino. Csak meg kell kérdeznem a címet, hogy hol vagyok. Tartsd egy pillanatig."

Az ajtóhoz sétáltam és arra gondoltam, hogy kopogok, de hangja hallatára hezitáltam. Dühös és nem csak picit lehet felbaszva az agya. Nem olyan, mint velem és az én bohóckodásaimmal, de komolyan dühös. Mérges Harry nem olyan, mint akivel bárki játszadozni akarna.

"Akkor el volt baszva és most is el van baszva. Soha többé nem fog újra megtörténni, úgyhogy a legjobb dolog, amit tehetsz, hogy elfelejted...Nincs választásod...Hogy mi?...Ez az én gondom, nem a tiéd, hadd aggódjak én miatta. Ne hívj újra."

"CeCe? Ott vagy még?"

"Igen, sajnálom, Gino. Nagyon sajnálom. Csak adj egy percet." Kopogtam az ajtón és a nevét szólítottam, próbáltam nem megdöbbentnek hangzani. "Haz,"

"Igen?"

Rövid válasza nagyon mérgesen hangzott. Egy kicsit még jobban összezsugorodtam a közöttünk lévő ajtóval.

"Öm...mi a lakás címe?"

Önkéntelenül hátráltam egy lépést, ahogy a kilincs elfordult és Harry kilépett. Van egy ránc pontosan a két szeme között és még egy másik a szájánál. Szemei sötétek és hevesek, de inkább aggódónak, mintsem mérgesnek tűnik.

"Sajnálom, bébi." Mormolta és kitartotta a kezét a telefonért, mire odaadtam neki. Megadta Ginonak a címét és még néhány dolgot mondott, mielőtt bontotta a vonalat. Egyetlen szót sem hallottam belőle. Az arcát bámultam; természetesen aggódok érte, de ő gyönyörű és nem tudom, miért pont most üt meg ennyire. "Tessék."

Felém nyújtotta a telefonomat és visszament az ágyba. Bekapcsolta a tévét, elkerülte a tekintetemet, ahogy én csak álltam és folytattam a bámulást. Nem úgy tűnt, mint aki észrevette. Levette a pólóját, amit a nadrágja gyorsan követett. Ahogy a padlóra dobta őket, csak akkor kapott észbe, hogy itt vagyok.

"Nem megyünk sehová sem, igaz?" Megráztam a fejem. Ő bólintott és az ágy fejtámlájának döntötte a hátát. Tekintete a tévére összpontosult, de visszavándorolt hozzám, miután még mindig a szoba közepén álltam és valamilyen furcsa jelenés lennék egy japán horrorfilmben. "Jól vagy, Cil?"