Fortyogó Szigetek: A Következő Generáció - I. Felvonás

I. fejezet - A Megemlékezés Napja

- Azura Lucia Noceda ideje felkelni!

Lucia szemei szinte azonnal kipattantak, lassan felült az ágyán és nagyokat ásítozva körülnézett kissé rendetlen szobájában. A szobája falának a színét ha akarta sem tudta volna megmondani, mert minden négyzetcentiméterét különféle démoni bestiákról készült poszterek díszítették. Ettől függetlenül a szobája tágas volt és a jobb oldala szinte csak egy nagy üvegezett ajtóból állt, ami egy óriási erkélyhez vezetett.

Lucia odacsoszogott az üvegajtóhoz, kinyitotta és mélyen beszippantotta a kinti levegőt.

Hirtelen egy kis, lila kígyó repült fel hozzá és szisszentett rá egy nagyot.

- Jó, jó, tudom - morogta Lucia. - Mondd meg anyáéknak, hogy húsz perc és lent leszek.

A lila kígyó bólintott egyet, majd elrepült.

Lucia odasétált az ágya melletti szekrényéhez, kivett belőle egy törölközőt, majd kiment a szobájából és besétált a szemközti fürdőszobába. Bő negyed óra elteltével kimászott a zuhanyzóból és maga köré tekerte a törölközőt.

Odalépett a tükör elé és letörölte a párát róla. Ezután elővette a fogkeféjét és egy kis fogkrémet nyomott rá. Mialatt megmosta a fogát szemügyre vette magát a tükörben.

Hosszú, barna haja, amely narancssárga színben végződött, vizesen lógott a vállára, míg két elől álló narancssárga színű tincse eltakarta kerek füleit.

Na igen... Kerek fülek... Az egyik dolog a sok közül, amit az emberi anyjától örökölt. Többek között azt is hogy nincs varázs epezsákja. Ellenben a boszorkány anyjától egyedül az aranyszínű szemét és a barna haját kapta.

Lucia felmordult ettől a gondolattól és inkább a fogmosásra koncentrált. Miután végzett vele elhagyta a fürdőszobát, hogy visszatérjen a szobájába, ám ekkor hatalmas dübörgés rázta meg az egész emeletet, majd pár pillanattal később egy embernagyságú hórémség rohant egyenes Lucia felé.

Luciának esélye se volt reagálni. A bestia ráugrott Luciára ezzel ledöntve őt a lábáról és fenyegetően közelített éles fogaival Lucia fejéhez. A következő pillanatban a hórémség játékosan végignyalta Lucia arcát.

- Fúj, Snowball, ne! - nevetett Lucia. - Most fürödtem meg!

Úgy tűnt, hogy Snowball-t ez cseppet sem érdekelte és újra és újra megnyalta a gazdáját, miközben az megpróbálta eltolni magától kevés sikerrel.

- Ehem - köhögött valaki a folyosó végéről.

Snowball azonnal abbahagyta a játékot a gazdájával és hátrafordult, hogy egy meglehetősen morcos boszorkánnyal, Amity Nocedával nézzen farkasszemet. Amint találkozott a tekintetük Snowball rögvest visszavonult és lefeküdt a padlóra.

- Ha jól emlékszem Stringbean azt mondta, hogy húsz perc múlva lent leszel, de te még a fürdéssel is épp hogy végeztél - sóhajtotta Amity, miközben felsegítette a lányát a padlóról.

- Ne haragudj Anya, csak tudod Snowball...

- ...nem a házba való, igen - fejezte be a mondatot Amity.

Lucia válaszul csak félrefújt pár hajszálat, ami a szemébe lógott.

Amity megrázta a fejét.

- Menj, öltözz fel! Hamarosan itt lesznek a többiek.

- Rendben, Anya - bólintott Lucia és bement a szobájába.

***

Negyed óra elteltével Lucia kijött a szobájából, megsimogatta a padlón szunyokáló Hógolyót és lesétált a földszinti konyhában ahol már várt rá mindkét anyja, Luz és Amity.