Fortyogó Szigetek: A Következő Generáció - I. Felvonás

XXXV. Fejezet - Azura

Luciának igencsak különös volt az ez egész testátvevős dolog. Érezte ahogy mozog a szája és hallotta ahogy hang jön ki rajta, de nem ő irányított. Mintha az elméje le lett volna láncolva.

Mikor lehajolt és hozzáért Achoo-hoz, olyan érzés volt minthogyha lávát fecskendeztek volna az ereibe. A forróság azon nyomban szétterjedt az egész testében és a hőség olyan elviselhetetlen volt, hogy Lucia komolyan tartott attól hogy az egész teste meggyullad. Pár másodperc múlva azonban a forróság enyhülni kezdett, sőt kellemes melegség vette át a helyét. Utoljára akkor érzett ehhez hasonlót mikor az anyukái karjaiban aludt el.

Miközben Lucia egyre jobban hozzászokott a melegséghez Artemis következő mondata ütötte meg a fülét, miközben felfelé nézve széttárta a karjait.

- Akkor hát kezdődjék a csata!

Ebben a pillanatban Lucia elméjét fogva tartó láncok elporladtak és a kék-fehér hajú lány újra ura volt a testének.

- Sajnálom Kicsi Alfa de csak eddig maradhattam veled - hallotta Artemis hangját a fejében Lucia. - A jelenlegi állapotodban igen veszélyes volna rádnézve ha tovább birtokolnám a tested. Szerencsére erről Kewok nem tud, különben már rég megtámadott volna.

- Mi?! - Lucia teljesen megrémült. - Mégis hogyan tudnám egyedül legyőzni Priscillát és Kewok-ot?!

A válasz azonban nem érkezett. Artemis hangja elnémult és Lucia teljesen magára maradt.

A kék-fehér hajú lány ekkor mély levegőt vett, majd előrenézett és elszántan pillantott Priscillára, aki szóhoz se tudott jutni döbbenetében. Lucia már csak pár lépésnyire volt Priscillától amikor is megállt a szürke hajú boszorkánylány előtt. Habár Artemis azt mondta hogy a küzdelme Priscillával elkerülhetetlen, de Lucia bízott abban hogy képes megértetni a szürke hajú boszorkánylánnyal hogy a terve nem fog működni.

- Priscilla - szólalt meg Lucia. A kék-fehér hajú lány egyből érzékelte hogy a hangja furcsán karcosan csengett. - Kérlek szépen figyelj rám. Kewok átver téged. Esze ágában sincs visszahozni se a nagyapámat, se a te apukádat.

Priscilla szemei összeszűkültek.

- Valóban? És ezt most ki is mondja? Lucia vagy Artemis?

- Én vagyok az, Lucia - bizonygatta a kék-fehér hajú lány. - Tudom hogy most furán festek, engem is teljesen váratlanul ért ez az egész, de tényleg én vagyok az. És hidd el ha azt mondom hogy Kewok egész idáig csak kihasznált téged.

Priscilla kétkedve nézett Luciára, majd a tekintete Kewok-ra esett. Amint a két vérvörös szempár találkozott egymással az ősi isten így szólt:

- Nem én jelentek itt fenyegetést, gyermekem, hanem a barátod. Lehet hogy most ő irányít, de a nővérem bármikor visszaveheti az uralmat a teste felett és újabb hazugságokkal tömheti tele a fejét.

- Ez ne…

Lucia azonnal elharapta a mondatot. Ha Kewok megtudja hogy Artemis nem jelenik meg újból azon nyomban végez vele.

- Kewok az aki hazudik, nem én - próbálta győzködni Lucia a szürke hajú boszorkánylányt. - Kérlek szépen Priscilla higgy nekem!

- Nézd gyermekem mégis kinek akarsz hinni? - kérdezte Kewok. - Nekem vagy a nővéremnek, aki párbajra hívott ki téged?

- Tessék? - képedt el Priscilla.

- Úgy bizony - bólogatott egyből Kewok. - Az előbbi párbeszéd köztem és a nővérem között arról szólt hogy neked meg kell küzdened a barátoddal. Ezért is vetette fel a Luciával az isten formáját. Ráadásul Artemis azt a feltételt szabta meg hogy semmilyen formában nem avatkozhatok bele a csatátokba, különben a nővérem azonnal végez velem. Nyugodtan kérdezd meg erről Luciát, hisz gazdatest révén ő is érti az ősi nyelvet.