Fortyogó Szigetek: A Következő Generáció - I. Felvonás

XXIV. fejezet - Egy gyilkos születése 1. rész: Veszteség

Négy évvel korábban

- Vigyázz Lucia! - kiáltotta Priscilla. - Előtted!

- Rajta vagyok! - kiabálta Lucia, majd az öklével szétütötte a vele szemben lévő förtelemszörnyet.

- Szép volt! - dicsérte meg vidáman Priscilla, miközben egy inda segítségével ő is elpusztított egy förtelmet.

Késő délután volt amikor is a két kislány a Daemonne ház udvarán jatszott éppen. Priscilla korábban elvett három nagyobb förtelemiszappal teli tartályt és azokból idézett meg pár tucat kis förtelemszörnyet, akiknek megparancsolta hogy támadjanak rájuk. Priscillának ez volt a kedvenc időtöltése Luciával, hisz ilyenkor mindig olyan boldognak láthatta a barna lányt. Priscilla számára pedig semmi nem volt fontosabb minthogy végre mosolyogni látja Luciát. A lila hajú boszorkány tudta nagyon jól hogy Luciát mennyire megviseli az hogy nem tud varázsolni és így rengeteg mókából és játékból marad ki ezért is találta ki ezt a tevékenységet kettejük számára. Itt nem volt szükség varázslatra, elég volt csak annyi hogyha erősen megüti vagy rúgja az ellenséget, hisz a förtelem szörny ilyenkor egyszerű pacává omlik szét.

Lucia pedig ma különösen nagy vehemenciával csinálta ezt. Miután a barna lány egyszerre ütött szét mindkét öklével egy-egy förtelemszörnyet miközben egy harmadik szétfejelt, majd szószerint ráugrott a következő ellenségre és a földön kezdte el püfülni a már pacává vált iszapszörnyet Priscilla kezdett aggódni.

- Förtelmek állj! - kiáltotta el magát Priscilla mire az összes iszapszörny megdermedt.

Lucia először meglepődve vette tudomásul hogy az ellenség megállt, majd a fogát csikorgatva felállt és Priscillára nézett. A lila hajú boszorkány egy pillanatra megijedt a barna lány ábrázatától. Lucia tekintete olyan volt mint... mint egy megvadult vadállaté. A lila hajú boszorkány gyorsan megrázta a fejét és így szólt:

- Oké Lucia mi ez az egész? Még sose láttalak téged ilyen agresszívnak...

Lucia becsukta a szemét, majd vett egy mély levegőt és kifújta. Ekkor kinyitotta a szemét és Priscilla megkönnyebbülten tapasztalta, hogy Lucia korábbi arckifejézése szertefoszlott.

- Nem tudom miről beszélsz - felelte a barna lány, miközben igyekezett kerülni Priscilla pillantását.

Priscilla megfogta Lucia mindkét kezét.

- Lucia mit nem akarsz elmondani nekem?

A barna lány azonban konokul hallgatott és a földet kezdte el fixírozni.

- Jajj már, ne csináld ezt! - méltatlankodott Priscilla. - Tudod jól hogy nekem bármit elmondhatsz. Nem adom tovább senkinek! Daemonne becsszó!

Lucia nagy nehezen felemelte a fejét és Priscillára nézett. A lila boszorkány ijedten látta, hogy Lucia szemében könnyek gyűltek össze.

- Olyan haszontalannak érzem magamat Priscilla ... - suttogta Lucia és pár könnycsepp legördült az arcán. - A Nagypapiék ebben a percben is az életüket kockáztatják valami küldetésen, én meg itt verekedek pár iszapszörnnyel ahelyett hogy a varázslást gyakorolnám. Az viszont lehetetlen feladat számomra, mert bennem egy csepp varázserő sincs... És ez olyan dühítő... Én tényleg próbálkozok, de nem tudom mit kellene...

Priscilla ebben a pillanatban átölelte Luciát beléfojtva a mondatát.

- Shhh - csitította a barátját Priscilla. - Nem szabad ilyeneket gondolnod! Te egyáltalán nem vagy haszontalan! A magad módján igenis hasznos vagy! Sőt inkább lenyűgözőnek mondanálak!