Fortyogó Szigetek: A Következő Generáció - I. Felvonás

XXX. fejezet - Egy gyilkos születése 7. rész: Az első gyilkosság

Másnap délután Priscilla beszámolt az aggályairól Kewok-nak. Ugyanis Priscilla nem csak attól tartott hogy az árus el fogja őt árulni valamelyik Szövetségi tagnak, hanem hogy esélye se lesz Mr. Weaver-rel szemben. Márpedig a küzdelemre egész biztosan sor fog kerülni, mivel az életenergia elszívásához nem elég ha az illetőt leöntjük a bájitallal, hanem telihold ideje alatt egy nagyon erős, sárkány osztályú átkot is rá kellett bocsátani az áldozatra. És valószínűleg Priscilla egyik áldozata se fog szépen egy helyben maradni, amíg Priscilla elvégzi ezt a varázslatot.

Egyébként ezt az átokmágiát a lila hajú boszorkány magától Kewok-tól tanult el. Habár eleinte elég nehezen ment a varázslat Priscillának, de némi gyakorlás után már sikeresen végre tudta hajtani kisebb állatokon. Igaz bájital hiányában a lila hajú boszorkány mindössze annyi ért el hogy az állatok pár másodperc alatt összeestek és meghaltak. Kewok megdicsérte Priscilla teljesítményét, viszont figyelmeztette a lila hajú boszorkányt hogy az átokmágia valószínűleg eléggé megterhelő lesz a szervezetének, amikor boszorkányokon alkalmazza majd a bájital segítségével. Priscilla ezt egy vállrándítással elintézte, hisz egy enyhe köhögési rohamon kívül sose lett semmi baja.

Mialatt Priscilla beszélt Kewok mélyen hallgatott, majd több mint egy percen keresztül töprengve bámulta az előtte ülő Priscillát. Végül az ősi isten így szólt:

- Mit szólnál ahhoz ha átadnék neked egy kicsit az erőmből és...

- Te képes vagy ilyesmire? - szakította félbe megrökönyödve Priscilla.

- Igen - bólintott az ősi isten. - Számtalan alkalommal láttam ahogy a testvéreim alkalmazzák ezt a technikát ártatlan élőlényeken. Persze az átlagos halandók szinte azonnal belepusztulnak ebbe a folyamatba, mert a szervezetük nem bírja azt a mérhetetlenül nagy erőt ami átáramlik a testükön. Viszont én csak annyi mennyiségű erőt adnék át neked amit képes elviselni a szervezeted. De persze találhatunk másik megold...

- Vállalom! - vágta rá egyből Priscilla.

Kewok meglepetten pillantott az előtte lévő boszorkányra.

- Biztos vagy benne? - kérdezte az ősi isten, miközben a szemei a szokásosnál is jobban izzottak.

Priscilla bólintott. A lila hajú boszorkány azért ment ebbe bele, mert ma délelőtt újabb rohamot kapott az anyja, miután meglátta hogy Priscilla éppen Darius képét ragasztotta fel a családfára iskolai feladat gyanánt. Szerencsére Anaya még épp időben tudott intézkedni, így nem lett belőle nagy tragédia. Azonban mielőtt még Priscilla elindult volna Kewok-hoz meghallotta ahogy Anaya aggodalmát fejezte ki Opheliának, hogyha Taneisha megint egy ehhez hasonló rohamot produkál akkor kénytelen lesz a kórházba vitetni. Priscilla pedig ezt nem semmiképp sem engedhette.

- Rendben van - bólintott Kewok is, majd Priscilla homlokához érintette a mutatóujját. - Csukd be a szemed, ürítsd ki az elméd és lazítsd el az izmaidat.

A lila hajú boszorkány követte Kewok instrukciót, majd pár másodperccel később meghallotta az ősi isten hangját.

- Előre is elnézést kérek a fájdalmakért.

Az utolsó szó elhangoztával a lila hajú boszorkányon még sosem tapasztalt fájdalmat lett úrrá rajta. Úgy érezte mintha folyékony tüzet fecskendeztek volna az ereibe, a vére csak úgy forrt, mialatt a teste szinte szétrepedt valami láthatatlan nyomástól. Priscilla szemei fennakadtak, a szíve egyre hevesebben vert, majdhogynem kiugrott a helyéről. Szinte már alig kapott levegőt, fuldoklott. Aztán hirtelen minden fájdalom egy szempillantás alatt eltűnt.

Priscilla kinyitotta a szemeit és kapkodva vette a levegőt, majd pár másodperc múlva tudatosult benne hogy háttal a földön fekszik. A boszorkánylány lassan felült, de úgy érezte a feje menten leszakad a helyéről.