III. fejezet - Az első nap

65 8 0
                                    

Lucia ébresztőórája hangosan vijjogott. A barna lány szemei kinyíltak, majd fogta magát és a falhoz vágta az idegesítő szerkezetet, amely ripityára tört. Ezután megpróbált visszaaludni csakhogy hirtelen elhúzódott a függöny az üvegajtó elől, miközben az ajtó kinyílt magától, ezt követően pedig berepült a szobába Amity és Luz a varázsbotjaikon.

- Haha! Tudtam, hogy megteszi! - kuncogott Luz és a kinyújtotta a tenyerét Amity felé. Amity szemforgatva átnyújtott tíz csigát szerelme kezébe, mire Luz nyelvet öltött Amity-re. A barna hajú boszorkány elmosolyodott és Lucia felé fordult, aki az ágyon ülve a térdét átölelve szomorúan nézett maga elé.

- Azura, mi a baj?

- Mi van, ha Odalia nagyinak igaza van? - kérdezte csendesen Lucia. - Mi van ha tényleg csalódást fogok okozni nektek amiért nincs varázserőm?

Amity és Luz egymásra nézett, majd leültek Lucia két oldalára.

- Ne engedd, hogy a nagyanyád szavai beférkőzzenek a tudatodba - szólt Amity. - Ugyanezt tette velem is a te korodban. Elhitette velem, hogy minden amit teszek az rossz és sose leszek elég jó. De nem volt igaza, úgy ahogy most sincs.

- Számára én is rossz vagyok, egy hiba Amity életében - mondta Luz. - De ha anyád hallgatott volna rá akkor te most nem lennél.

- Így van - erősítette meg Amity. - Életem legjobb döntése volt, hogy nem hallgattam rá többé, hisz megismerhettem a mamádat és végül megkaphattalak téged. A legnagyobb kincset az életemben.

- Szóval hidd el ha azt mondjuk, hogy ne foglalkozz vele - vette át a szót Luz, miközben megsimogatta Lucia arcát. - A nagyanyád sose fogja megérteni, hogy te varázserő nélkül is tökéletes vagy.

Lucia könnyei megeredtek.

- Én csak... - szipogta a lány. - Én csak... nem akarom, hogy... szégyenkeznetek kelljen... én... miattam...

Luz és Amity átölelte a lányukat.

- Ssss - csitítgatta Amity Luciát. - Semmi baj. Ilyesmi meg se forduljon a fejedben.

- Sose tudnánk téged szégyellni - simogatta meg a lánya hátát Luz. - Mi mindig büszkék leszünk rád, varázserő ide vagy oda.

Lucia kitörölte a szeméből a könnyeket és anyáira mosolygott.

- Szeretlek titeket.

- Mi is téged, mi pequeña niña - nevetett Luz. Amity ekkor egy apró varázskört rajzolt a levegőbe, mire egy nagy doboz jelent meg Lucia ágyának a lábánál.

- Tessék - szólt a barna hajú boszorkány. - Ebben benne van az egyenruhád, illetve egyéb olyan iskola dolgok, amik szükségesek a tanévkezdéshez. Menj és készülődj, mi lent fogunk várni a mamáddal.

***

Húsz perc elteltével Lucia belépett a konyhában a Hexside iskolai egyenruhájában. A Luztól kapott varázsköpenye szintén rajta volt.

- Jajj Titánom - sikkantotta Amity, amikor meglátta Luciát. - El se hiszem, hogy a kislányom végre elkezdi az iskolát. Gyorsan, hadd csináljak rólad néhány fotót.

Amity elővarázsolt egy fényképezőgépet és egy tucat képet készített Luciáról.

- Szerintem egyelőre ennyi elég lesz batata - tette a kezét Luz Amity vállára. - Még a végén elkésünk.

- Igazad van - bólogatott Amity. - Ideje indulni.

Mindhárman kisétáltak a házból, majd Luz és Amity felszállt a botjára. Amity kinyújtotta a kezét és felsegítette Luciát a botjára és elrepültek a Hexside felé. Fél óra múlva a Noceda család a már az iskola bejárata előtt állt. Az elmúlt huszonöt évben a Hexside szinte semmit sem változott kívülről. Ugyanolyan hatalmas és robosztus volt, mint amikor Luz, Amity és a barátai idejártak.

Fortyogó Szigetek: A Következő Generáció -  I. FelvonásWhere stories live. Discover now