Fortyogó Szigetek: A Következő Generáció - I. Felvonás

XXXVII. Fejezet - Taneisha Cerys: Tündérmese 1. rész

A tizenkét éves Taneisha Cerys csendesen lépdelt becsukott szemmel a tengerparton és hagyta hogy az ösztönei vegyék át az irányítást a teste felett. A kis boszorkánylány egyáltalán nem tartott attól hogy bármi is történni fog vele, hisz több ezerszer járt már a tengerpart északi részén, így ismerte a hely minden egyes zegzugát. Tudta hogy most jobbra fordulna és megtenne tizenegy lépést akkor belelépne egy apróbb gödörbe, amit egy folyami rák ásott ki évekkel ezelőtt a tojásainak. Ha tizenhét lépést tenne balra, akkor elnyelné őt egy nagyobbfajta futóhomok. Szerencsére azonban a homok csak derékig képes elnyelni őt, így könnyedén ki tudná magát szabadítani. Tőle előre, több mint huszonöt méterre viszont egy erdő terült el ami megannyi érdekes és titokzatos élőlénynek adott otthont. Persze az anyja, Ophelia óvva intette hogy valaha bemerészkedjen a fák közé, de Ophelia feleslegesen aggódott. Taneishának esze ágában sem volt ilyesmit tennie, hisz tudta nagyon jól hogy az erdő megannyi veszélyt rejt magában. Különösen egy olyan boszorkány számára veszélyes aki alig ért a varázsláshoz.

Merthogy Taneisha számára még a legalapvetőbb varázslatok is komoly kihívást jelentettek. Eleinte sem ő, sem a szülei nem értették hogy mi lehet a baj. De miután egy gyógyító alaposan átvizsgálta Taneishát kiderült hogy a kis boszorkánylány nagyon kevés manával rendelkezik, ezért nem képes normálisan varázsolni. Amikor ezt az apja, Soren Wlanc megtudta kitagadta a Wlanc családból Taneishát, mondván hogy ő nem fogja eltűrni azt hogy szégyent hoz rá a saját lánya, majd örökre kilépett Taneisha és Ophelia életéből.

Taneishát ez a dolog lelkileg teljesen összetörte és eddigieknél még keményebben próbálta gyakorolni a varázslást, hogy bebizonyítsa az apjának hogy igenis ér valamit. Azonban az egyik alkalommal olyannyira túlzásba vitte az edzést, hogy összeesett a kimerültségtől és kórházba került. Az esetet követően Taneisha felhagyott a további edzésekkel, többek között azért is mert nem akarta újra megrémíteni az anyját.

Sajnos azonban az hogy kevés manával rendelkezett nem csak a családi állapotát tette tönkre Taneishának, hanem a tanulmányaira is hatással volt. Az igazgató utasítása szerint Taneisha csak az alap órákra járhatott be és nem vehetett fel semmilyen szakot. Habár a kis boszorkánylány tudta hogy az igazgató az ő egészsége miatt vezette be ezeket az intézkedéseket mégis rosszul esett neki az egész.

Taneisha szociális élete se volt a legjobb. A diákok nagyrészt elfogadták a kis boszorkánylány állapotát, leszámítva pár diákot akik szerettek néha gúnyt űzni belőle. Viszont Taneisha nem igazán tudott magának szerezni barátokat, amit egy idő után már nem is bánt, mert így legalább több időt tölthetett a tengerparton.

A tengerpart északi részének ezen kis sarkát még az anyja mutatta meg neki évekkel ezelőtt, hogy felvidítsa. Taneisha először nem igazán értette hogy egy sima tengerpart mégis hogy tudná őt jobb kedvre deríteni, de amint megpillantotta először a helyet mindent értett.

A tengerpart szemkápráztató volt. Az egész partot fehér színű puha homok borította. A tenger morajlása andalító volt és a kék szín ezernyi árnyalatban játszadozott. Itt-ott fellelhető volt egy-egy nagyobb szikladarab amiket sűrű, buja növényzet díszített.

Taneisha egyből beleszeretett az egész helybe és innentől kezdve minden szabad idejét itt töltötte hol egyedül, hol pedig az anyja társaságában.

Hirtelen egy apró fuvallat söpört végig a tengerparton, amely meglobogtatta Taneisha orgonalila színű haját. A boszorkánylány elmosolyodott, majd beszívott némi levegőt az orrán keresztül. A sós víz és a különböző fák együttes illatát érezte az orrában.

A következő pillanatban Taneisha megállt, majd oldalra nyújtott karokkal hátradőlt egyenesen bele a homokba. Még pár perc és közeledik napnyugta. Ilyenkor a nap az eddigieknél jobban felmelegíti a homokot, amiben igencsak élvezetes és nyugtató volt feküdni, legalábbis Taneisha számára. Az anyja nem igazán szerette ha ezt csinálta Taneisha, mert ilyenkor a homok mindenhová behatolt a ruhájába, amit Ophelia nem győzött tisztítani.