Fortyogó Szigetek: A Következő Generáció - I. Felvonás

V. fejezet - A kórházban

Lucia súlytalanul lebegett a sötétségben. Fogalma se volt róla hogy hol volt és azt se tudta, hogy mit csinált mielőtt idekerült. Hirtelen egy apró fény jelent meg a távolban, ami szélsebesen közelített felé. Minél közelebb került a fény annál nagyobb teret világított meg. Lucia eltakarta a szemét, majd a következő pillanatban a világűrben találta magát. Miközben végigsuhant a világűrön óriási buborékokat látott maga körül, amik különféle világokba engedtek neki betekintést. Az egyikben egy ikertestvér pár harcolt egy óriási, egyszemű, piramistestű lény ellen. A másikban egy hatalmas gyémántszemű macska volt látható, aki egy barna bőrű, nagyon bozontos hajú lánnyal beszélgetett valamiről. A harmadikban egy macskaszerű lány az ölében tartott egy szőke hajú lányt és gyengéden megcsókolta. Lucia pironkodva elfordította a fejét ettől a buboréktól és a következő tanulmányozta, amiben egy másik szőke hajú lány, kezében egy pálcával és egy barna hajú fiú az ökleit használva vállvetve harcolt együtt az őket körülvevő szörnyekkel szemben.

Mielőtt azonban Lucia a többi buborékot is megnézhette volna megjelent előtte Snowball. Lucia lefékezett és meglepetten nézte a hórémséget, aki bánatosan pillantott vissza rá.

- Hé, semmi baj - akarta volna mondani Lucia, de egy hang se jött ki a torkán. Így hát felemelte a karját és megpróbálta megérinteni Snowball-t, ám ekkor újfent felvillant az óriási fény és Lucia kinyitotta a szemét.

***

Az első dolog amit Lucia észlelt, hogy a plafont bámulja. A második pedig, hogy egy kórházi ágyon fekszik puha párnákkal kitámasztva. A lány oldalra fordította a fejét és megpillantotta Edalyn Clawthorne-t, aki egy széken ülve újságot olvasott, miközben almavért szürcsölgetett.

- Eda néni? - szólalt meg rekedt hangján Lucia.

A boszorkány felpillantott az újságból, majd mikor meglátta, hogy Lucia ébren van kiköpte a szájában lévő italt.

- Te jó Titán!

Eda azonnal eldobta az újságot és almavért, és odalépett Luciához, majd óvatosan megfogta a lány kezét. Lucia lepillantott és látta, hogy a saját keze vastagon be van kötözve. Visszanézett Edára, aki aggódva figyelte őt.

- Mi történt?

- Nem emlékszel semmire?

Lucia megpróbálta megrázni a fejét, de éles fájdalom nyilalt a fejébe.

- Aú! - jajdult fel Lucia és a fejéhez kapott, de ezt a mozdulatát is megbánta. A hirtelen mozdulattól úgy érezte, hogy a karja mindjárt leesik a helyéről.

- Nyugalom - szólt rá Eda. - Különben felszakadnak a varrataid.

- Felszakadnak a varrataim? - ismételte bambán Lucia.

- Tényleg nem emlékszel arra, hogy mi történt a vizsgádon? - kérdezte Eda.

- Vizsga?

Lucia továbbra is értetlenül meredt Edára, majd úgy érezte, mintha gyorscsévélésre kapcsolták volna az emlékezetét. A főzet... a főnixtoll... a robbanás... Celeste ijedt arca...

- A vizsga! - kiáltott fel a lány. A hangszálai hevesen tiltakoztak a kiabálására. - A Titánra, felrobbantottam az iskolát! Mi lett a többiekkel?! Paulina és Celeste jól vannak?!

- Hé, hé - csitította Eda. - Ne aggódj! A gyors reakciódnak köszönhetően senkinek sem esett komolyabb baja. Viszont sajnos te nem voltál ilyen szerencsés...

- Tessék?

Eda óvatosan kitakarta Luciát. A lánynak elakadt a lélegzete, amikor meglátta, hogy szinte az egész teste be volt pólyálva.