Fortyogó Szigetek: A Következő Generáció - I. Felvonás

XXVI. fejezet - Egy gyilkos születése 3. rész: A látogatás

Amióta Anaya elmondta Priscillának hogy egy barlangban halt meg Darius, azóta a lila hajú boszorkány folyton azt a bizonyos helyet kereste. Mielőtt azonban nekiveselkedett volna a feladatnak az egyik boltban vásárolt egy térképet ami által részletes betekintést nyerhetett Priscilla a Fortyogó Szigetek rejtelmeibe. Kiderült, hogy a Szigeteken rengeteg kisebb-nagyobb barlang lelhető fel és ennek köszönhetően Priscilla nem kevesebb mint hatvan barlangot kutatott át több mint egy hónap alatt. Eleinte persze nehezen ment ez Priscillának, de két hét elteltével teljesen belejött a barlangászásba és már rutinosan vizsgálta át a különféle mélyedéseket. Sajnos azonban egyik helyen se lelte az apja vagy bármelyik másik katona maradványait, azonban a lila hajú boszorkány nem adta fel. Szentül hitt abban, hogy előbb utóbb megtalálja a kereset barlangot, jóllehet egy idő után elkezdett aggódni, ugyanis egyre jobban kezdtek elfogyni a felfedezetlen barlangok. Két hónap eltelte után már csak három érintetlen barlang maradt és Priscilla számára nem úgy tűnt hogy azok közül lenne az egyik az apja sírhelye.

Természetesen Priscilla családjának és Anayának is feltűnt hogy a lila boszorkány szinte minden nap későig marad ki és az egyik nap vacsora alatt kérdőre is vonták ez ügyben.

- Szóval Priscilla - szólt Anaya, miközben kimért egy-egy tányérnyi tojáslevest mindenki számára. - Mivel foglalatoskodol mostanában hogy ilyen sokára érsz haza?

- Öhm... túrázok - felelte Priscilla.

A lila hajú boszorkány tudta nagyon jól hogyha elmondaná az igazat akkor azonnal leállítanák, nem mellesleg ezzel felzaklatná az anyját, amit nagyon is el akart kerülni.

- Túrázol? - vonta fel a szemöldökét Ophelia. - Mióta szeretsz te kirándulni?

- Talán baj? - kérdezett vissza egyből Priscilla. - Nem ti akartátok azt hogy végre kimozduljak a házból?

- Nem, nem, dehogy baj - rázta a fejét Ophelia. - Csak meglepő...

- Szerintem ez csodálatos! - mosolygott a lányára Taneisha. - Örülök hogy végre magadra is szánsz egy kis időd! Na és hova szoktál menni?

- Ó tudod, csak úgy járom az erdőket - vonta meg a vállát Priscilla.

- Értem - mondta Taneisha és elgondolkozva nézett a lila hajú boszorkányra. - Arra esetleg nem gondoltál hogy elhívd valamelyik barátod? Mi lenne ha Luc...

- Jobb szeretek egyedül barangolni - válaszolta hűvösen Priscilla. - Meg aztán Lucia nem hiszem hogy mostanában bárhova is el tudna jönni velem...

- Ezt hogy érted? - kérdezte zavartan Taneisha.

- Hát ahogy hallottam Lucia pár napja felrobbantotta a fél bájitaltan termet és ő pedig kórházba került...

- Te jó Titán! - Taneisha arca teljesen elfehéredett. - De azért fel fog épülni?

- Persze! - sietett megnyugtatni az anyját Priscilla.

A lila hajú boszorkány gondolatban csak úgy szidta magát. Mégis hogy lehetett ennyire idióta?! Minek kellett ezt elmondania?! Most teljesen feleslegesen felizgatta az anyját!

- Nincs semmi gond Anya! Ne feledd hogy Lucia nagynénjei a legjobb gyógyítók közé tartoznak! Lucia se perc alatt helyre fog jönni, úgyhogy nem kell aggódnod!

- Volt alkalmam többször is együtt dolgozni Viney és Emira Blight-tal - szólt közbe Anaya is. - És elhiheted ha azt mondom, hogy Lucia jó kezekben van.

Úgy tűnt hogy Priscilla és Anaya szavai elérték a hatásukat és Taneisha arca szép lassan visszanyerte az eredeti színét.

- Emira és Viney tényleg nagyon jól értik a dolgukat - sóhajtotta Taneisha. - Emlékszem egyszer amikor megsebesült Darius...