Fortyogó Szigetek: A Következő Generáció - I. Felvonás

XXXII. Fejezet - A barlang

- A-azt hiszem tudom ki a gyilkos - Lucia alig hallotta a saját hangját, annyira lesokkolta a felismerése.

- Ki? - nézett rá meglepetten Celeste.

- Priscilla - suttogta Lucia.

Válaszát síri csend fogadta. A leggyorsabban Caleb ocsúdott fel a döbbenetből.

- Ezt mégis mire alapozod?

- Azt mondtad hogyha egy boszorkány próbál meg használni egy átkot az hatással van a szervezetére igaz? - kérdezte kissé idegesen Lucia.

- Igen - biccentett Caleb.

- Ma délelőtt beszéltem Priscillával és eléggé rosszul nézett ki... - mondta Lucia, majd a hangja hirtelen elcsuklott.

A barna lány nem bírta folytatni, hisz mégiscsak azt próbálja bizonygatni hogy az egyik barátja a gyilkos. A gyilkos, aki elvette négy ártatlan lakos életét és elrabolta az anyját és Hunter bácsit...

Lucia ekkor apróbb nyomást érzett a bal kezén. A barna lány oldalra nézett és látta ahogy Celeste kissé megszorítja a kezét és biztatóan rámosolyog. Lucia ekkor nagy levegőt vett és folytatta.

- Szóval azt vettem észre Priscillán hogy nagyon le volt fogyva és eléggé kialvatlannak tűnt, sőt a beszélgetésünk alatt súlyos köhögési rohamot is kapott, amit valamilyen bájitallal próbált kezelni. Vagyis pontosan úgy nézett ki és viselkedett ahogy a gyilkosnak kellene, legalábbis Caleb elmondása alapján.

- Elismerem hogy van némi alapja az annak amit mondasz Lucia, de ez még nem bizonyít semmit - szólt egy kis idő elteltével Caleb. - Jobb ha minél alaposabban átvizsgáljuk a dolgokat, nehogy megint téves következtetéseket vonjunk le...

- Igazad van - mondta Lucia. - Igazából rákérdeztem Priscillánál hogy miért néz ki úgy ahogy és azt mondta azért van ilyen állapotban, mert Taneisha néni rosszul viseli hogy egy gyilkos szabadon járkál és emiatt sokszor éjszaka felriad. Priscilla pedig végig vele van...

- Ez nem igaz - vágott közbe hirtelen Paulina.

- Tessék? - Lucia megütközve pillantott a hamvasszőke hajú boszorkányra.

- Priscilla hazudott neked - felelte Paulina, miközben letörölte az arcáról a rászárad könnyeket. - Nemrég jártam a kórházban hogy jelentkezzek nyárra gyakornoknak, amikor megláttam Taneisha nénit. Kiderült hogy pár hónapja Taneisha nénit elkapta egy nagyobb roham ami olyan súlyos volt, hogy kórházba kellett szállítani őt és ápolóját, valami Anayát, mert ő is eléggé megsérült a roham alatt. Szóval lehet hogy Priscilla nappal végig ott volt az anyja mellett, de éjszaka ezt semmiképpen sem tehette, mert a látogatóknak este hétig el kell hagyniuk a kórházat.

- Oké, ez kezd egyre gyanúsabb lenni - mondta némi tűnődés után Caleb.

- Várjunk, várjunk, várjunk! - emelte fel a kezeit Zelmira. - Ti most komolyan arra gondoltok hogy Priscilla a gyilkos?! Mi most arról a Priscilláról beszélünk aki kilenc éves korában vadidegen hajléktalan boszorkányoknak adta a zsebpénzét hogy enni tudjanak. El tudjátok őróla képzelni, hogy valakit is bántson?

Zelmira végighordozta a tekintetét a barátain, de nem tudtak erre mit felelni, sőt Axel nem is figyelt Zelmirára, hanem egyre csak Celeste-et és Luciát nézte. Lucia is észrevette ezt és kezdett zavarban lenni mialatt apró pír jelent meg arcán. Pár pillanattal később a barna lány érezte hogy a bal kezében megmozdul valami. Lucia még épp időben fordul oldalra hogy lássa ahogy Celeste vöröslő arccal elengedi a kezét.