Fortyogó Szigetek: A Következő Generáció - I. Felvonás

XXXVI. Fejezet - Emlékezet

- Csak nem feladod végre Lucia? - kérdezte dühtől parázsló hangon Priscilla.

- Soha - rázta meg a fejét a kék-fehér hajú lány, majd a szemei kéken felizzottak. - És a nevem többé nem Lucia. Én vagyok Azura, a jó boszorkány és minden erőmmel azon leszek hogy megmentselek téged Priscilla!

Priscilla szemei elkerekedtek ennek hallatán, de aztán gyorsan megrázta a fejét.

- Ahogy akarod Azura...

A következő másodpercben Priscilla csápjai kinyúltak a hátából amikkel el akarta kapni Azurát, csakhogy a kék-fehér hajú lány résen volt. Elugrott a csápok elől fel a levegőbe, majd esés közben lendített egyet a bal karjával, amiből tucatnyi jégszilánk tört elő, amik egyenes Priscilla felé közelítettek. A szürke hajú boszorkánylány egy erőteljeset dobbantott a lábával, mire egy óriási fekete tüske tört elő a talajból, ami elállta a legtöbb jégtüske útját, csakhogy így Priscilla szem elől tévesztette Azurát. A szürke hajú boszorkánylány gyorsan újra dobbantott egyet a lábával aminek következtében a fekete tüske elkezdett visszasüppedni a talajba. Amint tüske hegye egymagasságba került Priscillával Azura váratlanul megjelent átugorva a tüske felett és a szürke hajú boszorkánylányra vetette magát. A két lány a földre került és több métert gurultak együtt, mire Priscillának végre sikerült a lábával ellöknie magától Azurát. A kék-fehér hajú lány háttal a talajon végezte, de azonnal talpra tornászta magát. Priscilla is hasonlóképpen akart cselekedni, csakhogy egyszerűen nem bírt megmozdulni. A szürke hajú boszorkánylány gyorsan körbenézett a szemeivel és meglátta hogy jégtüskék hatoltak át a ruháinak szélén keresztül, amik aztán a talajhoz szegezték őt.

- Azt hiszed ez meg tud engem állítani?! - üvöltötte dühösen Priscilla, majd a karjaiból egy pár csáp tört elő, amik azonnal elkezdtek kiszedegetni a jégtüskéket a szürke hajú boszorkánylány ruháiból.

- Nem - rázta a fejét Azura. - De ez igen.

Azzal a kék-fehér hajú lány mindkét kezevel felfelé intett, mire Priscilla körül jég nőt ki a földből, ami teljesen beborította Priscillát. Egyedül a feje látszódott ki a jégből a szürke hajú boszorkánylánynak. Ezt látván Azura megközelített Priscillát és a szürke hajú boszorkánylány fejénél állt meg.

- Vége van Priscilla - mondta Azura.

- Vége? - kérdezte vérfagyasztó hangon Priscilla. - Hiszen még csak most kezdődik el az igazi küzdelem!

Azura ekkor vette észre hogy ott ahol a jég beborította Priscilla kezeit hirtelen vörös színben kezdett el világítani, majd a következő pillanatban szétrobbant a talaj a két lány alatt. Azura és Priscilla együtt zuhantak a mélybe, ám Priscillának a hátából előjövő csápokkal sikerült kijutnia a gödörből. Eközben Azura az esés közben jégtüskéket lövellt a gödör falába egészen annak a tetejéig, majd a kék-fehér hajú lány megkapaszkodott az egyik jégtüskében és a lehető leggyorsabban kimászott a gödörből a kiálló jégtüskék segítségével. Azonban Azurának fellélegezni se maradt ideje ugyanis Priscilla azonnal akcióba lendült. A kezével becélozta a kék-fehér hajú lányt, majd felemelte azt. Azura egyből a levegőbe találta magát és akárhogy próbálkozott nem tudott kiszabadulni Priscilla láthatatlan szorításából. Eközben Priscilla egyre közelített Azurához, miközben az ujjait egyre szorosabbra zárta. Ezzel egyidőben Azura felsikoltott kínjában mivel a láthatatlan erő ami fogva tartotta őt elkezdte összepréselni.

Priscilla már csak néhány lépésnyire volt Azurától, amikor is vért kezdett el felköhögni, mire Azura érezte hogy a szorítás kezd lazulni. Ezt kihasználva a kék-fehér hajú lány suhintott egyet a farkával, amiből jégtüskék kezdte el záporozni Priscillára. A szürke hajú boszorkánylány nem tudott erre időben reagálni, így telibe kapta Azura támadását. A jégtüskék több helyen is megsebezték Priscilla testét, aki felordított fájdalmában és térdre esett. Ennek köszönhetően az Azurát fogvatartó láthatatlan erő megszűnt és kék-fehér hajú lánynak sikerült a térdén landonia a földön.