Fortyogó Szigetek: A Következő Generáció - I. Felvonás

XIX. fejezet - A sziget

William Clawthorne szélsebesen repült a varázsbotján. A narancssárga hajú férfi becsukta a szemét és a palizmánjára bízta az irányítást. William imádott repülni. Ilyenkor igazán szabadnak érezhette magát. Szerette ahogy a szél borzolja a haját és arcát, ahogy a természetes környezet körül öleli őt. A repülés számára nem csak egy közlekedési mód volt, hanem sokkal inkább egy meditatív állapot ahol fel tudott töltődni. William mélyeket szippantott a levegőből, amelynek frissesége még jobban megerősítette a szabadság érzését. Ahogy repült, a gondolatai elkalandoztak a mindennapi problémáktól, és teljesen felszabadult azon a terhek alól, amelyek a földre húzták le...

- Hé, hova sietsz ennyire?

William kinyitotta a szemét és a hang irányába nézett. Nem sokkal tőle lemaradva megpillantotta Violet Blight-ot, a barátnőjét, aki próbálta őt utolérni. William egyből lassítani kezdett, így nem sokkal később Violet már mellette repült.

- Ne haragudj - vakarta a fejét kínosan William. - Amikor repülök nem igazán figyelek oda a környezetemre.

- Pedig kellene! - korholta le Violet. - És ha valami bajod esik, ha nem figyelsz?

- Ne aggódj! - nyugtatta meg William a hollófekete hajú boszorkányt. - Champion vigyázz rám.

Azzal William megsimogatta a varázsbot elején lévő sólyom palizmánját. Violet csak a fejét csóválta.

- Különben is hova viszel engem? - kérdezte Violet. - Órák óta repülünk.

- Egy olyan helyre, ami nagyon fontos a Clawthorne családnak - felelte csendesen William. - És mivel most már te is a családunkhoz tartozol szeretném ha te is látnád.

- Hát nem igazán érzem, hogy én odatartoznék - mondta szemlesütve Violet. - Az anyukád...

- Ne törődj vele! - legyintett Willliam. - Csak idő kell neki, hogy feldolgozza.

- Tudom - sóhajtotta Violet. - De végig olyan furcsán viselkedett velem.

William erre nem tudott mit mondani. Sajnos az anyja először eléggé rosszul reagált arra, hogy Violet a barátnője.

***

William és Violet egymást kezét fogva sétáltak a Bagolyház felé. William teljesen nyugodt volt ugyanez sajnos nem volt elmondható Violet-ről. A hollófekete hajú boszorkány eléggé remegett az idegtől.

- Ne izgulj - próbálta nyugtatni a barátnőjét William. - Nem lesz semmi gond. Anya számtalanszor találkozott már veled.

- De nem úgy mint a fia barátnőjével - felelte Violet, miközben enyhe pír jelent meg az arcán.

- Feleslegesen aggódsz - mosolygott William, jóllehet tudta, hogy valamilyen szinten igaza Violet-nek.

William-nek fogalma sem volt arról, hogy az anyja hogy fogja fogadni ezt az egészet. Végül aztán elértek a Bagolyház ajtajához ami középen le volt fedve deszkával. A ledeszkázott rész régebben Hooty helye volt. A bagolyféreg azonban már évek óta Lilith-tel élt együtt és csak azon alkalmakkor foglalta el a régi helyét, amikor Lilith látogatóba jött. William tudta nagyon jól, hogy az anyjának hiányzik Hooty, hiába hangoztatta, hogy őt nem zavarja.

A narancssárga hajú férfi nagy levegőt vett és háromszor rákoppintott az ajtóra.

- Gyere be! - hangzott Eda hangja házból.

William kinyitotta az ajtót és előreengedte Violetet, majd a narancssárga hajú férfi is belépett a házba. Miközben William becsukta az ajtót körülnézett.