Fortyogó Szigetek: A Következő Generáció - I. Felvonás

XXV. fejezet - Egy gyilkos születése 2. rész: Az ápoló

Három évvel később

Priscilla lassan kinyitotta a szemeit. Először nem is értette hogy mi ébresztette fel, de aztán meghallotta a szomszéd szobából jövő különös zajokat. A lila hajú boszorkány azonnal tudta hogy mi történik.

Priscilla rögvest lerúgta magáról a takarót, majd villámgyorsan kinyitotta az ajtót és egyenesen a mellette lévő szobába sietett.

Amint benyitott egyből meglátta az anyját, aki az ágyában fekve nagyokat vonaglott fájdalmában, mellette térdelt Priscilla nagyanyja, Ophelia Cerys, aki próbálta lenyugtatni Taneishát. Taneisha minden egyes nyögésénél megrázkódott a szoba. Egy kisebb porcelán tányér már össze is volt törve a padlón.

- Nyugalom Anya, itt vagyok - mondta Priscilla, majd leült az anyja mellé és átölelte a fekete hajú boszorkánynőt és gyengéden simogatni kezdte. - Itt vagyok...

Priscilla ölelésének hatására Taneisha vonaglása kezdett alábbhagyni ezzel egyidőben a szoba remegése is fokozatosan megszűnt, majd pár másodperccel később elcsendesült minden. Nem lehetett mást hallani mint Taneisha szabálytalan szuszogását.

- Mi történt, Nagyi? - kelt fel Priscilla és fáradtan a nagyanyjára nézett.

- Nem tudom - válaszolta aggódva Ophelia. - Éppcsak kiléptem az ajtón hogy készítsek egy kis forró teát, mire Tanie-t elkapta egy roham.

- Talán az lenne a legjobb ha itthon maradnék és... - kezdte Priscilla, de Ophelia egyből rázni kezdte a fejét.

- Nem, nem. Nem hagyhatod ki az első iskolai napodat.

- Kit érdekel a suli... - motyogta maga elé Priscilla.

Balszerencséjére a nagyanyja ezt meghallotta.

- Priscilla Daemonne! - emelte fel a hangját Ophelia. - Nem fogom ezt a beszélgetést újra lefolytatni veled! Neked az iskolában a helyed! Az a dolgod hogy tanulj, hogy...

- Az a dolgom hogy Anya mellett legyek! - csattant fel haragosan Priscilla. - Mégis ki fog Anyára felügyelni, amíg én a suliban dekkolok?!

- Hogy hogy ki? - nézett az unokájára megütközve Ophelia. - Hát én! Nem mellesleg ma fog jönni az új ápoló és...

- Mert múltkori ápoló is tökre bevált, igaz?!

A nagy lármára Taneisha felriadt, majd lassan felült és zavartan nézett az anyjára, majd a lányára, végül a tekintete a padlón lévő összetört tányér darabjaira tévedt.

- Megint megtörtént ugye...? - Taneisha hangja alig volt több suttogásnál.

Priscilla és Ophelia azonnal elhallgattak és a fekete hajú boszorkányra néztek.

- Nem történt semmi aranyom - erőltetett egy mosolyt az arcára Ophelia. - Amúgy is már megvolt repedve az a tányér.

Taneisha a kezébe temette az arcát.

- Titánom, de borzasztó vagyok...

- Dehogyis! - mondta egyszerre Ophelia és Priscilla.

- Kislányom - folytatta óvatosan Ophelia. - Mindenkinél máshogy ütközik ki a gyász. Nálad a boszorkány stressz jött elő. Bárkivel megesik ez. Nem szabad ostoroznod magad emiatt...

Taneisha könnyei megeredtek és remegő hangon megszólalt.

- Tudom hogy tovább kellene lépnem, de egyszerűen nem megy. Nem bírom elengedni Darius-t. Ő volt életem szerelme és... és...

Most már nem csak Taneisha hangja remegett, hanem vele együtt a szoba is. Priscilla azonnal leült az anyja mellé és szorosan átölelte.

- Semmi baj Anya, nyugodj meg - próbálta csitítani a lila hajú boszorkány. - Megértelek. Nekem is nagyon hiányzik Apa.