Blind and Frozen I-III. Befejezett

13. Talán tévedtem +18

Arra ébredtem, hogy valami a combomra simul. Azonnal felpattant a szemhéjam, és nagyokat pislogtam a sötétségben. Odavezettem a tekintetem, majd a mellettem fekvő Maddoxra pillantottam, aki már igencsak élénknek tűnt. Az oldalán feküdt, a fejét a tenyerében pihentette, míg a könyökén támaszkodott. Szélesen mosolygott rám, és hamar leesett, hogy miért. Valószínűleg az érintésére rögtön felébredtem, mint egy felajzott tinilány. Borzalmas! Annyira szánalmas az esetlenségem.

– Hány óra van? – kérdeztem tőle némileg rekedtesen.

– Hajnali fél négy – válaszolta.

– Nem azt beszéltük, hogy fél ötkor kelünk fel? – ráncoltam a homlokom, hiszen nem értettem, minek vert fel egy órával korábban.

– De – rántotta meg a vállát nemtörődöm módon. – Viszont időközben eszembe jutott, hogy nem tudhatjuk, mi vár ránk Zeusz érkezése után, még a pozitív kimenetelű látomás ellenére sem.

– És? – meredtem rá értetlenkedve.

– Valamit még meg akarok tenni, mielőtt eljön a reggel. – Megmozdította a kezét, és beljebb csúsztatta a belsőcombom felé. Nyeltem egy nagyot. Mi a fenére készül? Már előre rettegtem tőle, de basszus! A fantáziám beindult...

– Mi-mit? – dadogtam félénken. Most meg akar fektetni? De miért tenne ilyet? Talán nem látja, hogy úgy festek, mint egy gömbhal? Lehet, csak én értelmeztem félre, és semmi ilyesmiről szó sincs, csak az agyam marhaságokat vetít elém. Igen, egyértelmű. Miért is szeretne pont velem összefeküdni? Teljességgel bugyuta gondolat. Csókolóztunk, ölelkeztünk, igen, de nyilvánvalóan ennél tovább nem menne egy magamfajta kövér csajjal.

– Van egy nagyon különleges csokim – kezdett bele, mire az égnek emeltem a tekintetem. Hát persze! – Arra gondoltam, hogy megehetnénk együtt.

– Mi van? – kérdeztem vissza egy kicsit csalódottan. Még akkor is, ha eleve csak én agyaltam túl ezt az egészet. De akkor minek fogdos?

– Vicces vagy – nevetett fel visszafogottan. – Látnod kéne most az arcod.

– Miért? – szaladt rögtön grimaszba.

– Csak kíváncsi voltam, mit reagálsz – vigyorgott rám szenvtelenül, aztán egyszeriben benyomódott a fülem mellett a párna. Maddox megtámaszkodott, és felém hajolt. Az orra hegye súrolta az enyém. A lélegzetem elakadt, nem számítottam rá, hogy direkt szórakozott velem.

– Mit csinálsz? – rebegtem, és igyekeztem nem szívelégtelenségben elhalálozni, ugyanis úgy kalapált, mintha lapáttal ütnék.

– Az attól függ, te mit szeretnél – súgta meglehetősen csábítóan.

– Ne-nem tudom – bizonytalanodtam el azonnal. – Te?

– Sok mindent – nézett egyenesen a szemembe, és már éreztem is, hogy az orcám elönti a pír. – Téged – villant meg zöld írisze.

– Miért? – tudakoltam már-már remegve a vágytól, ami egyre csak fokozódott bennem.

– Ne kérdezz butaságokat – húzta végig kínzóan lassan az ajkát az enyémen. A szám elnyílt a mozdulattól, és ő már ott is volt, hogy bekéredzkedjen. A nyelve megsimogatta a sajátom, miközben keze visszatévedt a combomra. A csók ezúttal nem húzódott el, helyette apró puszikkal lepte be az állam vonalát, aztán a nyakam ívét. Istenem! Kimúlok!

Az újkeletű közeledés teljesen átzökkentett egy másik tudatállapotba. Többé nem érdekelt, hogy festek, csak az, hogy megtörténjen, aminek meg kell.