Blind and Frozen I-III. Befejezett

14. Önzőség?

Feldúltan igyekeztem vissza abba a szobába, ahol a cuccaim voltak. Legalább háromszor eltévedtem, így mentem vagy három felesleges kört, de a végén csak sikerült odatalálni. Kedvszegetten rogytam le az ágyra, majd a tenyerembe temettem az arcom. A gondolataim cikáztak, ahogy az érzéseim is.

Zeusz érdektelensége kellőképpen feldühített. Még azt mondja nekem, hogy kötögessek alkukat, mint valami útszéli démon, aki a sátánnak gyűjti a lelkeket! Vajon létezik a sátán?

Megcsóváltam a fejem a bugyuta eszmefuttatáson, aztán inkább felmásztam a matracra, és nekidőltem a párnának. Sértődötten várakoztam, és töprengtem. Leginkább Zeusz mondatain, és azon, mennyire felmérgelt a hozzáállásával. Mit képzel magáról az ilyen? Nincs kedve drámázni!

Milyen humorosnak tűnt már, hogy Maddox még azt hitte, ki fog akadni, amiért ennyire intim helyzetben talált ránk. Még csak említést sem tett róla. Nyilvánvalóan pont nem érdekli, kivel és mikor fekszem össze. Miért is izgatná? Hiszen jelentéktelen vagyok neki, pont úgy, ahogy mindenki másnak is.

Természetesen a jól időzített önsajnáltatásom után, újra a hajnalban történteknél kötöttem ki. Maddox szavai csak úgy csengtek a fülemben:

„Sajnálom, Ves. Ezt az egészet, talán tévedtem."

Elkeserítő. Csak és kizárólag azért kezdett ki velem, mert nem akadt más. Most pedig már cikinek érezhette. Minden bizonnyal éppen arról társalog az apjával, mekkora szégyen, amiért rám mászott. Apollón valószínűleg jól kioktatja, vagy az is lehet, hogy elküldi innen. Az gáz lenne. Rohadt nagy gáz, még annak ellenére is, hogy haragszom rá. Egyedül maradni az alvilágban, és egymagam részt venni ebben az isteni színjátékba, amibe belerángattak? Kösz, nem.

Legszívesebben csapkodtam volna a felindultságtól, de nem akartam, hogy újra Perszephoné szobra bánja a viselkedésem, így a kezembe vettem a telefonom, és azt kezdtem nyomkodni.

Legközelebb fél nyolckor pillantottam az időre. Már egészen kétségbeestem, amikor az ajtó kinyílt, és csatlakozott hozzám Maddox. Egy akkora vigyort villantott rám, mint aki a lottó főnyereménnyel a zsebében érkezett vissza. Ránéztem, majd inkább elfordítottam a fejem.

– Nem fogod elhinni, mit mondott az apám! – vetődött le elém. Ismét vetettem rá egy lesújtó pillantást, majd a telefonom képernyőjét tüntettem ki a figyelmemmel.

– Mit? – kérdeztem érdektelenül.

– Elég sok dolgot, de azzal kezdte, hogy mennyire lenyűgözted őt! – magyarázta elképesztően lelkesen.

– Aha – reflektáltam unottan. Persze, most már hirtelen egy csapásra minden rendbe jött! Hiába, nem tudtam túltenni magam ezalatt a pár óra alatt sem azon, amit hajnalban mondott, mielőtt odamentünk Zeuszhoz és Apollónhoz. Sértve éreztem magam, hiszen rájöttem, egy kellék vagyok, aki tökéletes arra, hogy kielégítse a vágyait, amikor nincsen egy fullos nő a közelben.

– Először nem hitte, hogy visszafordíthatod a cserét. Mármint legalábbis az egyiket a sok közül. De szerinte erős és fantasztikus képességed van. Elmondtam neki, mi az. Remélem, nem haragszol ezért. – Csak másért.

– Aha – ismételtem önmagam.

– Ves... – érintette meg a sípcsontom, mire automatikusan elhúztam a lábam, de továbbra sem lestem felé. – Valami baj történt, amíg nem voltam itt? Miért vagy ennyire lehangolt? Talán Zeusz csinált valamit? Mi a baj?

– Nem, semmi – rántottam meg a vállam. Még én magyarázkodjak, mikor ő bánta meg, amit tettünk?

Egyre csak hergeltem magam, és közben vitathatatlanul undorodtam a saját testemtől. Néha elmerengtem rajta, miért nem születhettem csinosnak vagy soványnak. Aztán eszembe jutott, hogy tehetnék érte, de az extra befektetést vonna maga után, így lustaságból így maradtam, szóval tulajdonképpen magamnak köszönhetem. Egy igazi csődtömeg vagyok!