Blind and Frozen I-III. Befejezett

III./20. Tesztek és gondok (Part 2)

MADDOX

– Szóval, miért nem normális az anyja? – kérdeztem Vestől, miközben megtorpantunk a Krétán elhelyezkedő házikó előtt, ahol igen sokat időztem az elmúlt hónapban.

Amikor megtaláltuk Cole-t, elég ramaty állapotban volt. Kisírt szemekkel bámult ránk, a ruha csak úgy lógott rajta, mintha napok óta nem evett volna. Bőgött, akár egy kislány, jajveszékelve próbált eltaszítani magától minket, mert azt hitte, bántani fogjuk. A szép szóból nem értett, túlságosan kiborult ahhoz. Ekkor jött az ötlet, hogy hozzuk ide, és Jackson próbálja meg szóra bírni, mire is emlékszik pontosan az elrablásából. Jó lenne kideríteni, Erósz mennyit mondott neki, ha már nekünk kell utána feltakarítani. Nem mintha ez meglepő lenne, nem számítottam másra egy istentől.

– Nagyon szigorú – mondta Vespera, mialatt a szeme bejárta a környéket. – Furcsa szabályai vannak, és csodálkoztam is, mennyire kiáll magáért Cole vele szemben. Az anyukája panaszkodott is anyának, hogy megváltozott a fia, és azon gondolkodik, katonának kéne küldenie, meg ilyesmi. Gondolom, most extrán dühös, mivel szegény nincs sehol.

– Majd valahogy megpuhítjuk, a múltkori vacsorán sem volt vészes – feleltem elgondolkodva. Nem akadt még dolgom különösen szigorú anyukával, de biztosan nekik is van szívük vagy valami. – Na, menj be! – tártam ki előtte a fehér ajtót.

– Gyönyörű ez a hely – motyogta, miközben átlépte a küszöböt.

A tekintetünk rögtön a kanapén kuporgó fiúra esett, aztán Jacksonra, aki összefont karral álldogált a helyiség másik végében. Cole összekuporodott, és nem sokat segített rajta a tiszta ruha. A képe ugyanolyan rémültnek bizonyult, mint pár órával ezelőtt.

– Téged ismerlek – akadt meg a szeme Vesperán, így leeresztette a lábát.

– Te nem is dadogsz? – sétált hozzá közelebb Ves, majd leült a kanapé másik végébe.

– Dadogok? – tágult óriásira a fickó szeme. – Nem.

– Lehet Erósz valamit elcseszett az alakváltással, aztán így jött ki neki – szólalt meg Jackson. – Maddox, a srác meggyőzhetetlen. Váltig állítja, hogy újra elrabolták.

– Végül is így történt – bólogattam beletörődően. – Mondtam, hogy ne rángasd meg ilyesmi, de nem voltál vele túl türelmes!

– Nyugi, Cole, nem fognak bántani, ahogy én sem. Tudom, szar, amikor elrabolnak, de jó is kisülhet belőle! – biztatta őt Ves, én meg alig győztem visszatartani a nevetést. – Maddox engem is elrabolt, most meg együtt vagyunk!

– Ne mondj neki ilyesmit, én nem fogok összejönni vele – mormogta Jackson, még a szemét is nagy elánnal forgatta. – Nem bukom a pasikra.

– Emberkereskedelem áldozatává váltam, igaz? – meredt Cole Vesre. – Azért vittek egyik helyről a másikra. Itt fogtok eladni...

– Dehogy! – tiltakozott sóhajtozva Ves. – Nem fogunk eladni, haza fogunk vinni az anyádhoz.

– Akkor inkább adjatok el! – dőlt hátra a fiú, a tekintete üvegessé vált, ahogy a parkettát kezdte kémlelni.

Vespera egy elég sokat sejtető pillantással jutalmazott, míg Jackson türelmetlenül dobolt a lábával.

– El tudod mondani, mi történt pontosan? – érdeklődtem Cole-t vizslatva.

A srác felsóhajtott, feltolta az orrára eső szemüvegét, majd nyelt egy nagyot.

– Éppen Fortnite-oztam, amikor mögém lépett ez az ijesztő ember – kezdett bele halkan.