Blind and Frozen I-III. Befejezett

II./ 18. Kígyóméreg (Part 1)

MADDOX

Reggel borzalmas állapotban ébredtem. Valami nem volt rendben, de magam sem tudtam megállapítani, hogy mi lehet a probléma. A fejem zsongott, és azt hittem, menten leborulok a galériáról, amikor megpróbáltam eljutni a fürdőig, hogy igyak egy kis vizet.

Ves még az igazak álmát aludta, de nem is terveztem felverni, hiszen elég korán ébredtem. A tegnap nap éjszakába nyúlóan beszélgettünk Carollal és Rose-zal, sőt, még Will is becsatlakozott, miután hazaért. Az ikrek elvonultak, de egyikünk sem bánta.

Azt hiszem, a nevelőszüleim megkedvelték Ves anyukáját, így mindketten kicsit vidámabban tértünk nyugovóra a hosszadalmas, drámával teli nap után. Azért megnyugtató, hogy olykor jut némi pihenésre is idő.

Lefekvés előtt Ves felvetette, hogy mi lehet az igazi Jeffel, de nem leltünk válaszokra, mindössze találgatásokra futotta, így tudtuk, ezzel kapcsolatban még járnunk kell egy kört, hátha mégis életben van. Szerencsére Rose nem kérdezősködött, elterelte a figyelmét a Carollal folytatott felhőtlen társalgás.

– Mi a fasz? – nyögtem fel halkan, amikor újra megszédültem közvetlen a fürdőszobám ajtajában. Kitapogattam a villanykapcsolót, majd megnyomtam, és bebotorkáltam a fürdőbe. – Mi a fasz? – ismételtem újra, amikor a csuklómra nézve feketészöld vonalakat véltem felfedezni. Mi a szar ez?

A szemem előtt apró csillagok táncoltak, így jobbnak láttam, ha leülök a kőre. Akkor biztosan nem töröm be a fejem, ha esetleg elájulnék. Elég megdöbbentő, hogy állítólag valamiféle elfuserált isten volnék, mégis esetlenül bukdácsolok valamitől.

A kád szélébe kapaszkodva ereszkedtem le, majd nekivetettem a hátam az oldalának. Legalább olyan tompának bizonyultam, mint amikor annak idején benyugtatóztam magam. Bassza meg! Azért elég gáz, hogy ennyire tapasztalt vagyok.

Lehunytam a szemhéjam, és vettem pár nagy levegőt, hogy aztán újra kinyissam, és ne történjen semmi változás.

Újfent a csuklómra szegeztem a pillantásom, és végighúztam az elfeketedett bőrön az ujjam. Emlékeztem, hogy Orthosz belém harapott, legalábbis az egyik kígyója, de nem számítottam rá, hogy következménye lehet. Vajon meghalok? Nem halhatok meg egy fürdőszoba padlóján!

Ezen a gondolatmeneten felbuzdulva négykézláb, kicsit dülöngélve – akárcsak egy részeg állat –, de kimásztam a szobába.

A kanapéig kúsztam, majd előtte ismét lepihentem kicsit.

Valami megnyalta a fülem. Odakaptam, mert őszintén befostam. Nem vagyok valami naprakész, főleg, hogy forog velem a világ.

Orthosz leugrott az ülőgarnitúráról, és az orrával megbökte a csuklóm. Nem értettem ezt a váratlan kedvességet, de talán bűntudata támadt, amiért ki akart nyiffantani, és most talán sikerrel járt.

A kutya egészen a helyiség közepéig hátrált, majd halkan felnyüszített. A teste teljes egészében megremegett, ahogy beindult az átváltozása.

Komolyan? Ne már! Az istenekre, de tényleg!

A nyaka ismét megnyúlt, kinövesztette a második fejét és a rusnya kígyóit is, amik miatt ki fogok múlni pár percen belül, hacsak nem harapja el előbb a torkom. Így sem láttam túl sokat, innen nagyjából harminc fejet számoltam, mert ugyanúgy szédelegtem.

A szörnyeteg felmorrant, majd megrázta a bundáját, és komótosan elém sétált. Hegyomlásnyi testével leült elém, és mindkét kutyaorrát odadugta a kezemhez. Nagy lelkesedéssel kezdte szaglászni.