Blind and Frozen I-III. Befejezett

27. Gofri és szívecskés felhők

– Jó reggelt! – Egy csók landolt a homlokomon, és Maddox már el is tűnt mellőlem. Hogy a francba lehet ennyire energikusan ébredni? Én minimum úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger, de úgy láttam, ez Maddoxot nem igazán érdekelte. – Gyere, Ves! Kitaláltam valami nagyon jó dolgot!

– Mit? – ültem fel hisztisen. Aztán eszembe jutott, hogy nincs rajtam ruha. Felsóhajtottam, ahogy visszagondoltam az esti szeretkezésünkre, és picit el is mosolyodtam. Hamar rájöttem, ideje elhessegetni a rózsaszín, szívecskés felhőket, mert ennek nincs itt az ideje. A gyakorlásnak annál inkább, hiszen nem ülhetünk itt ölbe tett kézzel. Így is csoda, hogy nem kopogtat egyik dühös istenség sem az ajtón. Az is furcsa, hogy futás közben sem támadtak ránk. Eltűnődtem rajta, hogy ez vajon Apollónnak köszönhető-e, de gyorsan leesett, hogy erre úgy sem fogok rájönni, így akár betudhatom szerencsének is.

– Tegnap láttam, hogy van a fagyasztóban palacsinta. Kajálunk, aztán kimegyünk!

– Csodás – motyogtam, majd a fehérneműm után kezdtem kutatni.

– Nem lesz ott – szólalt meg Maddox egy idő után.

– Tessék? – pillantottam rá a korlát mellől, miközben beburkolóztam a takaróba.

– Elképzelhető, hogy az este... leesett – szorította össze a száját –, vagy talán... ledobtam, az is lehet.

– Értem – vettem tudomásul. – Akkor esetleg hoznál fel nekem ruhát?

– Mondhatok nemet? – húzódott mosolyra az ajka.

– Nem!

– Rendben, bocsánat – emelte védekezően maga elé a tenyerét. – Melyiket szeretnéd? – indult meg a kanapéra hajtogatott gönceim felé.

– A legfelsőt, mindenből! – utasítottam, miközben a korlát felett kukucskálva figyeltem, mit ügyködik odalent. Felmarkolta, amit kértem tőle, majd felsietett vele a lépcsőn, és felém nyújtotta. El akartam venni tőle, de visszarántotta maga felé. Hunyorogva vizslattam, majd újra megpróbáltam elvenni, ami engem illetett. Ismét kijátszott.

– Mit kapok cserébe? – incselkedett velem.

– Egy kiadós sírást, ha nem adod ide azonnal? – kérdeztem vissza felvont szemöldökkel.

– Nem tántorít el, van nálam zsebkendő!

– Még egy pofont tudok felajánlani – hoztam fel morgolódva, mire újabb széles vigyor körvonalazódott az arcán, majd ledobta a ruhát mellém, és felém mászva leborított a párnák közé. Egy percig sem zavartatta magát, lecsapott a számra, és a szuszt is kicsókolta belőlem.

– Ezzel talán beérem – hintett még egy puszit az ajkamra.

– Seggfej vagy – nyögtem ki pár nagyobb levegővétel között.

– De egy olyan seggfej, aki nagyon szeret veled csókolózni – bökte meg játékosan az orrával az enyém, majd kikászálódott az ágyból, és felém fordulva bámulni kezdett.

– Most mi van? – érdeklődtem zavaromban.

– Várom, hogy felöltözz, és együnk! – adta tudtomra teljes nyugalommal.

– Akkor indulhatsz is lefelé! – közöltem vele hasonlóan. – Nem képzeled, hogy itt fogok előtted öltözködni!

– De, Ves... hát tegnap... – rázta meg a fejét. – Azt hittem, már megbeszéltük.

– Attól még nem változott a véleményem saját magamról – szálltam vele habozás nélkül vitába. – Örülj neki, hogy sötétben hajlandó vagyok levetkőzni!