𝐀 𝐊𝐚𝐫𝐚́𝐜𝐬𝐨𝐧𝐲 𝐑𝐞𝐣𝐭𝐞́𝐥𝐲𝐞 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 |⚣✔

Erre nem számítottak

-Én ezt feladtam. -borultam a földre Juno házában este, mikor már vagy 5 órája csak azt kerestük, hogy hol van az elvágott szálnak a másik vége átvitt értelemben.

-Most bezzeg nem szólal meg ez a szar lemezjátszó. Pedig adhatna egy két utasítást nekünk. -vetődött le Kook is a földre.

-Haza akarok menni. Honvágyam van. -remegett meg a hangom.

-Nekem is, de nagyon. -sóhajtott egy nagyot.

-Juno tönkre cseszte az egészet. Most miatta nem tudjuk, hogy mi a következő feladat. -akadtam ki.

-Mindegy, Jimin. Nézzük a jó oldalát. Itt vagyunk mi. Én örülök, hiszen egy új barátra tettem szert, aki ráadásul nagyon normális is. Nem megyünk ki hógolyózni? Idén nekem még úgysem volt alkalmam havat látni New Yorkban. Általában az embernek akkor szoktak jönni jó ötletei, amikor valami tejesen más dolgot csinál. -kelt fel Kook a földről engem is felhúzva onnan.

-Rendben. Menjünk. -egyeztem bele, majd kimentünk bakancsban a plusz 18-20 fokos esti levegőre.

-Miért ilyen gyönyörű itt az este? -nézett fel a csillagos égre a mellettem álló.

-Amilyen szép, olyan veszélyes is.

-Sajnos. -guggolt le, majd elkezdett egy hógolyót gyúrni. -Azért ez eléggé hideg.

-Furcsa egy időjárás. -bólogattam helyeslően, majd én is gyúrtam egy hógolyót és el dobtam jó messzire.

Jungkook is szintén elhajította, viszont az övé messzebb ment mint az enyém.

-Ez így nem fair, te egy izompacsirta vagy. -húztam el a számat.

-Te pedig egy egy kis törpe fiú. -lökött oldalba játékosan.

-Hogy mit mondtál? -háborodtam fel.

-Hogy egy törpe fiú vagy. -nyújtotta ki a nyelvét, mire én sikeresen beleszórtam egy kis havat a szájába, amitől meglepettségében seggre ült, így én neki láttam a támadásnak.

Mellé térdelve kezdtem el megfürdetni őt a hóban.

-Úgy van, jó alaposan be havazlak téged. Na ezek után nevezz engem törpének, te nagy darab izomagy. -söpörtem arcába nevetve a hót.

-Ne, Jimin... Csikiznek a vízcseppek. Ígérem, nem nevezlek törpének. Magasabb vagy nálam is. -röhögött össze vissza.

-Biztos? -nyújtottam felé a kisujjamat.

-Nem. -vágta rá nevetve, majd egy pillanat alatt fordított a helyzetünkön és most engem fürdetett meg szó szerint a hóban.

Még a ruhám alá is beesett a jéghideg hó, ami nem volt annyira kellemes, de azok után, hogy konkrétan már mindenem átázott, már mindegy volt.
Legalább az a veszély nem fenyegetett, hogy megfúj minket a hideg szél, mert minden volt csak hideg nem.

-Jó, Kook, elég lesz. -törölgettem a vizes arcomat.

-Megérdemelted. -ült mellém.

-De te is. -ültem fel én is.

-Hah... el is fáradtam ebben. -lihegett a mellettem ülő.

-Én is egy kicsit. Nem is emlékszem, hogy mikor láttam utoljára ilyen sok hót. Mostanában nincs is olyan igazi tél Szöulban. -gondolkodtam el.

-New Yorkban sincs. Talán amikor általános iskolás voltam, na akkor volták még olyan igazi telek. De hát az már mikor volt... Körülbelül olyan 20 éve. Aztamindenit, milyen furcsa kimondani azt, hogy 20 éve. Az nagyon sok idő. Ezek azerint én már öreg vagyok. -sóhajtott egy nagyot.