𝐀 𝐊𝐚𝐫𝐚́𝐜𝐬𝐨𝐧𝐲 𝐑𝐞𝐣𝐭𝐞́𝐥𝐲𝐞 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Kibontakozó érzelmek

Reggel egy szokatlan pózban ébredtem.

Jungkook meztelen mellkasán aludtam, miközben ő az egyik kezével átkarolt, a másik pedig a tarkója alatt volt és úgy aludt még édesen.

Rendesen megijedtem a látványtól, de egy kicsit meg is nyugodtam, hiszen ha itt aludt velem, akkor gondolom élvezte a tegnap esti csókot és nem bánta meg.

Mikor realizáltam, hogy ő bizony megcsókolt engem, hát azt hittem majd kiugrok a bőrömből, annyi boldog lettem és szokatlan mód most nem tudott érdekelni a felesége és a kisfia.

Na de... miért félmeztelen? Biztos csak melege volt az este, ezért mikor már elaludtam ő levette a pólóját. Na mindegy is.

Egy jó 10 percig bámulhattam őt, majd mosolyogva ráztam meg a fejemet és a nyakába borultam, amire azt hiszem, hogy felébredt.

-Valami baj van, Jiminie? -becézett engem.

-Nincs. -motyogtam a nyakába, miközben ő nyújtózott egy nagyot.

-Akkor jó.

-Hogy hogy itt aludtál? -pillantottam fel álmos szemeibe.

-Nem akartalak egyedül hagyni és nem akartam, hogy azt érezd, hogy csak kihasznállak téged. -mosolyodott el.

-Ez nagyon kedves tőled. Most boldoggá tettél. -ültem fel.

-Akkor most én is boldog vagyok. Mellesleg, milyen volt a tegnapi csók? -kérdezte bizonytalanul.

-Ezt inkább én kérdezhetném tőled.

-Én... élveztem. Nagyon jó volt. -lett feszült egy kicsit, ami szokatlan volt számomra.

-Bánt valami téged? -simította egyik karjára.

-Jimin... úgy látszik, hogy nem sokára testileg is meg fogjuk egymást ismerni, ezért... gondoltam játszhatnánk nyílt lapokkal, hogy erősebb legyen a bizalom köztünk, aki a mi esetünkben elengedhetetlen. -kezdett bele. -Már tegnap elterveztem, hogy ezt elmondom neked...

-Miről beszélsz, Kook? -kérdeztem félve.

-Én... hazudtam neked a családomról. -hadarta el, mire nekem az állam a padlót súrolta.

-T..Tessék? -nevettem fel hitetlenül.

-Az igaz, hogy van egy fiam és az is igaz, hogy van egy feleségem még.

-Mi az, hogy 'még'?

-A feleségem éppen megcsal engem a hátam mögött, de ő azt még nem tudja, hogy erre én rájöttem. -hajtotta le a fejét.

-És ezt miért nem mondtad el nekem rögtön az elején? -emeltem fel a hangomat.

-Mert nem akartam, hogy tudj erről. Akkor még nem is ismertelek téged és nem akartam egyből mindent a nyakadba zúdítani. Nem akartam, hogy megsajnálj és nem akartam, hogy más is tudjon erről a dologról. Mikor meséltem a feleségemről neked, akkor nem volt ám mondem hazugság. Szerettem őt, nagyon. És jó anyuka volt... De pár hete láttam őt egy másik férfival csókolózni, viszont nem mertem neki szólni erről. Fájt látni őket és meg is bántott... Viszont... A házasságunk alatt én is félre léptem egyszer, de az nem derült ki, ezért nincs miért haragudnom rá. Csak azt csinálja, amit én tettem egykor. Ezért volt olyan könnyű tegnap döntést hoznom, mivel a feleségemmel már gyakorlatilag semmilyen kapcsolatunk sincs egymással. Ő már nem tudna meggátolni engem ebben. -vallotta be, mire nekem muszáj volt egy percet várnom arra, hogy ezt mind fel tudjam dolgozni.

-Én... erre nem tudom, hogy mit mondhatnék. Talán azt, hogy köszönöm, hogy elmondtad. -mosolyodtam el.

-Nincs mit. De hidd el, csak erről az egy dologról nem mondtam igazat.

-Persze, elhiszem. Bocsánat, hogy ezt mondom, de így már könnyebb és jobb lesz a mi helyzetünk. Azt hittem, hogy szeretitek egymást.

-Szerettük egymást. De úgylátszik, hogy talált nálam jobbat. Szóval el fogok válni tőle. -jelentette ki. -A fiamat meg magammal viszem.

-Kitartást, Jungkook! Viszont... mi lesz ezután veled?

-Fogalmam sincs. Tervben volt az is, hogy visszajövök Szöulba és új életet kezdek a fiammal, de ez még nem biztos. Valahogy meg kéne ezt beszélnem Lorennel, hogy ez így nem mehet tovább és Jimmynek is el kéne magyarázni ezt úgy, hogy értse. Aztán a válási papírokkal is el leszünk egy darabig, majd ha vissza akarok költözni Koreába, akkor házat is kellenne vennem meg mindent. Ah... bonyolult ez az egész. -dőlt hátra az ágyban.

-Én segítek, ha kell. -ajánlottam fel halkan.

-Köszönöm, Jimin, de nem kell. Megoldom én. Csak egy kis idő kell hozzá. -mosolyodott. -Inkább gyere ide, had csókoljalak meg. -intett oda magához, mire én döbbenten néztem rá.

-M..Már miért akarsz engem megcsókolni? -dadogtam.

-Mert tegnap fedeztem fel, hogy nagyon jók az ajkaid. Szeretném még érezni. -húzott az ölébe.

-Szóval most éppen kihasználsz a csókom miatt. -vontam fel játékosan a szemöldökömét.

-Hülye... Nem. -ölelte át a derekamat, mire nekem ugrott a pulzusom párat.

-Mellesleg... most jobban érzed magad azok után, hogy elmondtad nekem az igazat? -puhatolóztam.

-Hogyne. Tényleg sokkal jobb lett minden és szerintem könnyebben is fogom tudni feldolgozni. Tudod... Amikor kirohantam a házból, mikor Juno elmesélte a felesége halálát, akkor... nem azért rohantam ki mint amit mondtam. Hanem mert eszembe jutott, hogy nekem meg épp most megy tönkre a családom. -húzta el a száját.

-Semmi baj, Kook. Ahogy mondtam neked múltkor is, nem neked kell megfelelned másoknak, hanem másoknak kell megfelelnie neked. Te túl értékes vagy Lorenhez. Ne is gondolj rá. Te jobbat érdemelsz nála. -vontam vállat.

-Istenem... Ha te nem lennél most itt, akkor én szerintem teljesen elvesztem volna. -kuncogott.

-Ezek szerint van jó oldala is annak, hogy ide kerültünk.

-Még szép. -vágta rá. -Szóval? Megcsókolhatlak? -váltott témát.

-Ez nem kell megkérdezned többé. -simítottam arcára, majd Kook az ajkaimra tapadt.

Nem tudom, hogy mit érzek most jelen pillanatban és azt sem tudom, hogy mit kéne éreznem most.
De egy biztos... Jungkook nem viselkedhet így velem, ha nem is kedvel engem.
Tuti valamit érez ő is irántam..