𝐀 𝐊𝐚𝐫𝐚́𝐜𝐬𝐨𝐧𝐲 𝐑𝐞𝐣𝐭𝐞́𝐥𝐲𝐞 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 |⚣✔

Édes este, avagy Sweet Night

Napok teltek el, mióta ide kerültünk.
Nem tudom, hogy pontosan mennyi.
Körülbelül 2 hete lehetünk itt, viszont olyan, mintha már legalább fél éve itt lennénk egymásra utalva.

Ezalatt a sok idő alatt rengeteget beszélgettünk, szinte már megállás nélkül, így hamar el is repült mindig az idő.

Jungkook minden egyes nap letámadt a csókjával és mostanra már szinte hétköznapi dologgá vált az, ha a semmiből lop tőlem egy-két hosszú, édes csókot.
Az elején bevallom őszintén egy kicsit mindig meglepett engem ez a fajta közeledése, viszont most már megszoktam és olyankor mindig megdobogtatja a szívemet, hiszen érzem és tudom is, hogy ő ezt őszintén csinálja.

Az itteni naptár szerint nemsokára eljön a Karácsony ebben völgyben is. Nem akarom megszegni a karácsonyi szokásokat ezért elkezdtem gondolkozni azon, hogy mit is adhatnék Kooknak ajándékba. Itt nincs is semmi, ami jó lenne ajándéknak. Nem tudom, hogy mi lenne a legmegfelelőbb számára.
De ez még ráér.

Most ismét egy gyönyörű este van. Jungkookkal elhatároztuk, hogy társasozni fogunk vagy is nem... pontosabban kártyázni fogunk, de előtte még mind a ketten megiszunk egy kávét.

Hát igen... ki az a hülye, aki késő délután még kávézik? A válasz egyszerű... hát egyértelműen mi.

-Mennyi cukorral is iszod? -kérdeztem a kanapén ülő Jungkooktól.

-Egyel, de ezt szerintem már mondtam. -kuncogott.

-Tudom, csak elfelejtettem. -vontam vállat.

A fűszerek és a cukor mellett találtam egy kis aranyos kiszerelésű egyszemélyes cukros tasakot, amit rögtön ki is bontottam és beleöntöttem Jungkook csészéjébe, a sajátomba meg mézet raktam, mivel én azzal szoktam inni mindent. Csak az egészségesebb életmód kedvéért...

Beleöntöttem a poharakba a kávét,raktam hozzá egy kis tejet, és a tetejére habot.

-Kész is van. Ez a tiéd. -sétáltam be Kookhoz a nappaliba, majd a kezébe nyomtam a cukros kávéját, aztán leültem mellé.

-Találtam UNO kártyát, ha az megfelel. -mutatott az asztalon lévő kártya csomagra.

-Tökéletes lesz.

Gyorsan megittuk a kávéinkat, majd nekiálltam megkeverni a kártyákat.
Jungkook osztott szépen, aztán játszani kezdtünk.

Figyelemmel kísértem a fekete hajú minden egyes mozdulatát, hátha bepróbálkozik egy-két csalással vagy trükkel. Viszont eddig nem tette meg.

Ehelyett inkább rohadt ügyesen játszott és jó párszor le is győzött engem, ami miatt kezdtem azért egy kicsit ideges lenni.

-Hű, basszus... Nagyon meleg van itt, nem? -gombolta ki az ingje felső pár gombját.

-Szerintem pont jó itt bent levegő. -vontam vállat.

-Nem is tudom... picit olyan furcsán érzem magamat. -rakta le hirtelen a kártyáit maga mellé.

-Hogy érted ezt? Biztos jól vagy? Nagyon kipirultál. -fogtam meg a homlokát, de nem éreztem őt lázasnak.

-Ez lehet hülyén fog hangzani, de nagyon szorít a nadrágom. -húzta el a száját, mire én teljesen ledöbbentem és ijedten szaladtam ki a konyhába.

Az asztalhoz rohantam, ahova ledobtam az eddig cukorral telinek hitt tasak papírját.

Amint elolvastam, hogy mi vam ráírva, egyből leesett, hogy az bizony nem cukor volt.

Lassú léptekkel haladtam vissza a már szenvedő Kookhoz, aki ködös tekintetét rám emelte.

-Nem cukrot raktam a kávédba... Hanem véletlen a vagyfokozós cuccot, amit múltkor említettem. Sajnálom, nem figyeltem oda... -préseltem össze az ajkaimat.