Hamis Kép - Befejezett

Primer capitulo

SERENITY DEVIN

A kecsapnál egy valamit utálok a legjobban. Az elkényeztetett ficsúrokat akik nagynak hiszik magukat holott valahol a béka segge alatt taposnak. Az egójuk pedig már az eget karcolják pedig nincs is mire, esetleg arra, hogy nem egy lánnyal feküdtek már le. Ez inkább szánalmas és nem olyan dolog amire büszkének kéne lenniük azoknak a bizonyos fiúknak. Flörtölnek minden egyes lánnyal akik szembe jönnek velük, akár az utcán akár a suli koszos folyosóján. És nyílván vannak olyan leányzók akik ki is használják ezt és lefeküdnek velük, hogy aztán másnap a pasik darabokra törjék a szívüket és azt a cseppnyi reményt is afelől, hogy esetleg még sem csak egyejszakás kalandra kellettek. Ilyenkor amikor ezek eszembe jutnak, szerencsésnek érzem magam. Már fél éve egy csodás kapcsolatban vagyok, de valahogy a barátaim sosem értették mi ebben olyan csodás. Nem félnek kimutatni azt, hogy mennyire ellenzik a kapcsolatunkat Logannel én pedig ezeregyszer elmondom a véleményemet miszerint; nem igazán érdekel mivel én szeretem Logant. Azután persze hallgatnak mint a hal és inkább keresnek valami elfoglaltságot, hogy ne kelljen velem vagy esetleg a barátommal beszélniük. Olyanok mint a nagyranőtt óvodások, de én így szeretem őket.

Késő délutánra jár az idő, viszont a nyár végéhez híven még süt a nap, bár már nem olyan erősen mint egy hónappal ezelőtt. Az Eve's Coffee -ban ilyenkor nincsenek sokan és ennek köszönhetően nem kell halálra dolgoznom magam és teljes nyugalomban szürcsölgethetem a kávémat, amíg persze nem jönnek emberek akiket ki kell szolgáljak. Derekammal a pultnak dőlök és a telefonomat előveszem, hogy addig is írjak egy üzenetet Logannek. Úgy volt, hogy ma elmegyünk egy étteremben, viszont William lebetegedett így én helyettesítem őt, tehát hivatalosan is le kellett mondjuk a programunkat. Megnyitom a messenger-t és már pötyögném is a betűket, ám a csengő csilingelő hangja szakít félbe, ami azt jelzi, hogy vendég érkezett. Fújtatva fordulok az ajtó irányába, felmérve a helyzetet, hogy ki volt oly kedves megzavarni engem a pihenő időm alatt, ám amikor meglátom a személyt legszívesebben páros lábbal rúgnám ki őt innét. Mosolyogva közelít felém mire csak a szemem forgatom. Nekem ne mosolyogjon mert a fejére borítom a jeges italom.

-Szia, édes egy fekete kávét kérnék. - mézes-mázas mosolyra húzza ajkait, amitől én legszívesebben kihánynám magam. Emlékeztek a nemrég tartott kis monológomra amiben azt panaszolom, hogy a kecsapnál már csak az elkényeztetett ficsúrogatt utálom jobban, akik nagyra tartják magukat? Na Axel Hayes pontosan ilyen személy és burkoltan rá céloztam az összes szavammal. Rákönyököl a pultra az állat pedig kézfejére hajtja és úgy figyeli minden mozdulatom ami rettentően zavar.

Miután a kávéval elkészülök elérakom és mennék vissza a telefonomhoz, hogy végre megirjam az üzit a barátomnak, de persze Axelnek állandóan fel kell tartania.

-Na és miért te vagy most itt? Will azt mondta rajta a sor. - okoskodik, mintha én nem tudnám, hogy igazából Williamnek kéne ezt az idiótát kiszolgálnia.

-Tudod ott van hátul vérben fetrengve, mivel az előbb szúrtam le őt egy késsel, hogy minden féle képpen én szolgáljalak ma ki. - hajolok közelebb hozzá, mintha valami titokzatos dolgot mesélnék éppen.

-Tudtam én, hogy oda vagy értem Serenity Devin. - mutató ujjával felém bök, egy olyan ,,rájöttem a titkodra" stílussal.

-Nyílván. - morgom. Elegem van a mai napból, de tényleg. Reggel összeveszek anyámmal, aztán hív Evelyn, hogy helyettesítenem kéne azt a szerencsétlent így Logannel a randit is le kellett mondjuk, ám ha ez nem lenne elég akkor az égiek úgy gondolták, hogy drága Serenity Devin még nem szenvedett eleget és ide küldték ezt az idióta vadbarmot is, hogy idegesítsen engem.