Hamis Kép - Befejezett

Capítulo Seis

SERENITY DEVIN

Három napja történt az, hogy Axel felkért játszam el a barátnőjét én pedig azóta a naptól kezdve nem is szólok hozzá. Sőt még a tekintetét is kerülöm, még akkor is mikor mellettem ül az órákon. Egyszerűen képtelen vagyok a válasz adásra, holott tudom napok óta arra vár. Fogalmam sincs, hogy jó ötlet-e ez egyáltalán. Ám tudom, hogy valszeg Axel jól járna ezzel a kis kamu kapcsolattal, de vajon én is? A Logannel való szakítás után, - amit történetesen egyikünk sem mondott ki hangosan, de nyílt titok, hogy ez történt -, nem beszéltem még anyával sem, aki bár igaz alig tölti itthon az idejét, hiszen a héten volt úgy, hogy egész nap a munkában robotolt, furcsállja ezt az egészet. És mikor találkozunk a ház valamelyik pontjában mindig megkérdezi, hogy jól vagyok-e? Vagy, hogy történt valami baj amiért ilyen zárkózottá váltam, ám én mindig azt válaszolom, hogy minden a legnagyobb rendben van, holott ennek a fele sem igaz. Plusz még azt sem mondtam el neki, hogy Logannel véget ért a kapcsolatunk és ha egyik nap azt hallaná másoktól, hogy az egyszem lánya egy nőcsábász jelzővel illetett pasival ápol kapcsolatot, amiről ő végképp nem tud semmit, teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy kiakadna.

Ma pedig már péntek van az az kibírtuk a suli első hetét anélkül, hogy megbolondultunk volna, bár az én esetemben lehetséges, hogy kissé nem jól kattog az agyam. Ezt pedig az is bizonyítja, hogy a mai nap folyamán beszélek Axelel és igent mondok erre az egész marhaságra. Viszont azt nem tudom, hogy mikor és hol követítsem vele válaszomat. A suliba nem lenne a legjobb mert ott még a falnak is füle van és ha ez kitudódna akkor ennyi, kampec az egész színjátékosdinak.

Valszeg suli után elsétálok a házukhoz, ami egy palotához hasonlít és remélem, hogy beengednek és nem küldenek el egy pszichiátriára a kinézetem végett. Ugyan is nem éppen hozom a héten a formám, esténként álomba sírom magam aminek köszönhetően másnap úgy nézek ki mint egy elbaszott zombi. De sebaj hamarosan jobb lesz, vagyis nagyon remélem. Logan a héten még csak rám se nézett, teljesen figyelmen kívül hagyott, mondjuk én sem csináltam mást, még Axelt is levegőnek néztem. De akkor is szar érzés volt. Főleg az amikor a szőke lánnyal látom a folyosón sétálni miközben jól látható, hogy az arcán a jókedv és a megkönnyebbülés tükröződik, amit biztosan azért érez mert már nem kell engem elviselnie.

-Figyelj már ide. - böki meg az oldalam Cassie. Az utolsó óránk spanyol, ami történetesen nem a mi osztályunkba van megtartva így akik spanyolra jelentkeztek azok a második emelet 34. termébe találhatóak meg. Ahol én is és szőke hajú barátnőm is roskad. Ruby franciára jár, neki az az álma, hogy Párisban járjon egyetemre ezért kénytelen ezt tanulnia. Cassie szimplán szereti ezt a nyelvet én pedig Rubyhoz hasonlóan azért tanulom, mert Spanyolországba szeretnék járni az egyetemre. És mivel a nagyszüleim pont abba a városba laknak ahol az a bizonyos egyetem is megtalálható így hozzájuk költözhetek, viszont csak akkor ha felvesznek a suliba, másképp meg minek?

-Figyelek. - fordulok felé. - Mit szeretnél? - kérdezek rá és hátradőlök a székbe.

-Mi van köztetek Axelel? - ó, már mennyire vártam ezt a kérdést. Cassienek nyílván fura az, hogy nem szívjuk egymás vérét 0-24. Mivel se én sem pedig ő nem szólunk kedd óta egymáshoz.

-Levegő és távolság. Szerinted mi lenne? - adok érthető választ. Vagyis egynelőre meg csak az van köztünk, de valószínűleg hétfőtől már nem. Ugyanis ahogy már említettem, ma meglátogatom és elmondom a válaszom, szóval a jövőhéttől kezdve, mink leszünk a magy szerelmesek, csupa nagybetűvel.