Hamis Kép - Befejezett

Capítulo Nueve

SERENITY DEVIN

Minden szempár rám és a mellettem haladó fiúra szegődik. Az undor tökéletesen látható tekintetükben, s azt üzenik felém, hogy egy könnyen kapható lány vagyok aki most Axel játékszere. Még sosem éreztem magam ennyire frusztráltan a suliban, sosem érdekelt mások véleménye, azonban most szörnyen zavar a helyzet. A fiú biztatóan megszorítja a kezem, de én legszívesebben faképnél hagynám őt és a lány vécébe rohannnék. Pillantásaimmal barátaimat keresem, viszont nem találom őket és ez miatt sokkal kényelmetlenebbül érzem magam mint eddig. Megvető szempárak sokasága szegül rám és nem akarják elvenni rólam azt. Élvezik ezt a "kutya szorító" helyzetet amiben vagyok. Barna tekintetem összeakad egy már jól ismert jéghideg szenpárral, aki undorodva fintorodik el mihelyst meglát. A torkom összeszorul és érzem, hogy egy gombóc kezd gyülekezni és bármelyik percben elsírhatom magam. Könnyek szúrják szemeim, de nem hagyhatom, hogy végig folyjanak arcomon a sós cseppek. Most nem. Elfordulok Logan arcától és a szorosan mellettem lévő fiú arcát kezdem vizslatni. Ekkor eszembe jut minden, amiért ezt a szarságot elkezdtem vele. Logan megcsalása ami annyira fáj még mindig, hogy néha már levegőt sem kapok a szúrós érzéstől a mellkasomban. Még mindig sírok a fiú miatt, holott tisztában vagyok vele, hogy egy rohadt könnycseppet sem érdemelne meg. Aztán eszembe jut Axel akire mindenki azt hiszi, hogy egy szoknyapecér, viszont nem veszik arra a fáradságot, hogy megismerjék őt közelebbről és csak messziről ítélkeznek. Igen, bevallom én is ezt csináltam mindig is, viszont a mostani helyzetet tekintve, néha rájövök, hogy nem olyan amilyennek mások állítják. Bár nem mondom azt, hogy megkedveltem a srácot, ám egy aprócska porszemnyileg már nem utálom. Igazából ha már itt tartunk, akkor elmondom, hogy én sem olyan vagyok mint azt mutatom. Kívülről magabiztos és visszapofázó lány vagyok, de belül teljesen megtört vagyok. Mások nem tudhatják milyen apa nélkül felnőni, kivétel azoknak akik átérzik. Mink, az apátlan, avagy a van apám, viszont le sem szar fajtájú lányok, minden olyan fiúba beleszeretnek akik csak egy kicsit is törődnek velünk. Talán így történt az is, hogy beleszerettem Loganbe és hittem minden rohadt szavának és igéreteinek amiket mindig suttogott a fülembe az éjszaka alatt. De nem kellett volna bedőlnöm neki. Ő is ugyan olyan, mint bármelyik másik fiú. - Axel felém fordítja fejét és aggódóan fürkészni kezdi tekintetem. Megrázom fejem így a gondolatok valamennyire kiszálnak a fejemből és tisztán tudok gondolkodni.

-Elmegyek vécére ha nem bánod. - szólok oda a fiúnak, majd válaszát meg se várva fordulok neki hátat és a lány mosdók irányába veszem lépteim. Egyszerűen nem bírom, hogy ennyire feltűnően végigmérnek. Szaporábbra veszem a lépteim, mikor már a kezeim kisebb remegésbe kezdenek. Szinte betörve az ajtót egyenesen a csaphoz lépek majd megnyitom így a hideg víz folyni kezd. Kezem a víz alá rakom, s megmosom az arcom. A tarkómra is rakok a hideg vízből így kissé megnyugtatva magam. Mélyeket lélegzve leülök a hideg padlóra, hátamat a csempének döntöm. Lábaimat félhúzom magam elé és karjaimmal átkarolom azokat. Fejemet a plafonra szegezem és lehunyom a szemeim. Légzésem kezd vissza állni a normális kerékvágásba a remegésem pedig alábbhagy.

Táskámból előhalászom a telefonom ami rezegésbe kezd, ezzel tudtomra adva, hogy valaki keres rajta. A képernyőn Cassie neve villog, azonban most képtelen vagyok felvenni neki a telefont, s figyelmen kívül hagyom a készülékem folytonos zizegését.

Íriszeim lassan kinyitom és a velem szemben lévő fülkék ajtaja egyikére szegezem tekintetem. Egy kisebb mintha húzódik a műanyag ajtón majd a rajz alatt egy írás. Franciául van ezért nem is értem a jelentését. A telefonom újra rezeg egyet, fejemet a képernyőre vezetem, s újra a plafonra. Ignorálom a személyt aki keres. Jelen pillanatban nem kívánom senki társaságát sem. Nyílik az ajtó és a vörös hajú lány lép be rajta, tekintetéből puszta szánalmat és gúnyt észlelek. Halkan felkuncogok mire a lány kérdőn felvonja a szemöldökeit, karjait pedig szorosan a mellkasa előtt keresztezi. Lenéz rám majd biccent egyet a fejével, hogy kelljek fel a padlóról. Így is teszem. Elé lépek és unottan végigmérem őt. Ma is gyönyörűen fest mint minden alkalomkor, azonban hiába a jó külső ha belül romlott és a jósága sehol sem mutatja magát. Tökéletesen illene Axelhez, szinte ugyan olyanok. Külsőleg elképesztőleg, de belsőleg rohadtak mind a ketten.