Hamis Kép - Befejezett

Capítulo Diecinueve

SERENITY DEVIN

Az igazi szerelem fájdalmas, az egyszerű pedig nem igazi. Sokan mondják, hogy tizennyolc évesen aligha lehetsz szerelem, azonban mi van ha, igen? Ha az ember akarva-akaratlanul is beleszeret egy személybe, aki nem igazán érdeklődik a másik iránt. Eltelt egy hét a felfüggesztésem óta és már suliba is járok. De Axelnek se híre sem hamva. Nem jelenik meg a suliban és a hívásaimra, üzeneteimre sem reagál. Oliver szerint nincs semmi gond, csak unja a sulit. Peter egy szót sem mond, így arra gyanítok tud valamit amit én nem. Eleanoreval pedig továbbra sem beszélek.

Az egy hét alatt apával rengeteget beszéltünk és jobban megismertem őt és ő is engem. Anyám viszont még csak felém se hederít. Na nem mintha annyira érdekelne már. Bevallom sokat sírtam esténként, amiért a saját szülőm aki több mint tizenhét lassan tizennyolc évig törődött és gondoskodott rólam, egyszerűen leszarja a fejem. De elfogadtam és rájöttem, hogy előbb - utóbb úgy is megtörtént volna ez. De talán nem is bánom, hogy apához kellett költöznöm. Igazából várom, hogy befejezzem a gimit és elköltözzek Coloradoba. Bár egyetemre Spanyolországba szeretnék jelentkezni, hogy minél többet legyek a nagyiék közelébe.

Szombathoz híven apával kitaláltuk, hogy elmegyünk a városba lézengeni, mert már lassan annyit kísérletezünk a konyhában, hogy a végén felrobbantjuk azt.

Így történt az, hogy tudatlanul ácsorgunk a város egyik szökőkutánál.

-Na és csibe merre menjünk? - fordul felém apa, kezében a napszemüvegét tartva amit nem igazán értek, hisz a nap sem süt.

-Pizzázó? - vetek fel egy ötletet és rögtön mihelyst kimondom a pizzát a hasam kordul egy hatalmasat.

-Legyen. - válaszol és elindul az egyik irányba, mire bizakodva de utána eredek. - Van egy nagyon jó pizzázó itt a közelben. - meséli és befordul ez egyik mellék utcába.

-És egyébként mi a véleményed New Yorkról? - kérdezem melette haladva. Lenéz rám és mosolyra húzza ajkait.

-Nem rossz, csak túl zajos Coloradohoz képest. - húzza el a száját és kezeit összekulcsolja a háta mögött.

-Elhiszem. New Yorkba folyik az élet. - nevetek fel.

-Nem is mesélted, van barátod? - kérdezi meg és érdeklődve felvonja szemöldökeit.

-Ez nehéz kérdés. - gondolkodok el. - Van viszont anya szakított vele a nevemben szóval nincs, de igazából van. - magyarázom és még én is belegabalyodok mondandómba.

-És ki a szerencsés fickó? - áll meg egy díszes ajtó előtt, ami fölött nagy betűkkel a pizzázó neve villog piros és sárga színekben.

-Axel Hayes. - dőlök a falnak és mosolyogva apára nézek.

-Ismerem az apját, egy igazi seggfej a férfi. - mondja morogva és fellépkedik a három lépcsőfokon és ujjait a kilincsre helyezi majd kinyitja az ajtót. A csengő megszólal amint belép a helyiségbe, miszerint újabb vendég érkezett.

-Szerintem is. Frederico kész maga az undorító férfiak példája. - rázom meg a fejemet és apám után sietek aki már egy helyet kiszemelve lépked abba az irányba.

★

-Nem tudom miért nem voltam még itt, annyira finom ez a pizza. - beszélek teli szájjal, áradozva az ételről. Tizenhét lassan tizennyolc éve élek itt és még sosem voltam ezen a helyen. Ez micsoda ha nem bűn?