Hamis Kép - Befejezett

Capítulo once

SERENITY DEVIN

-Szerintem ennyi kép már bőven elég lesz. - veszem ki a kezéből a készüléket és ráhelyezem az asztalra. - Akkor majd kirakod instára? - kérdezek rá és egy bólintással válaszol.

Axelel egy kávézóba jöttünk, ami messze van New York zajos utcáitól és bevallom, igazán elbűvölő egy hely. Nincsenek sokan és meglepően olcsó, az Eve's Coffee ahol nyaranként szoktam dolgozni sokkal zsúfoltabb és drágább, bár szerintem ez az miatt is van, hogy közel van mindehez, nem úgy mind ez a kávézó. A hely otthonos és megnyugtató.

A velem szemben ülő kitetovált fiú körbevezeti tekintetét a kávézó falain, majd tekintetét az enyémbe fúrja. Kezét az asztalon lévő fehér bögre köré csavarja és az ajkaihoz emeli azt. Aprót kortyol belőle és a porcelánt újra az asztalra helyezi. Alsó ajkán végigszánt nyelvével ahol a kávénak nyoma maradt, ezzel lenyalva onnét a cseppet. Szemeimet végigvezetem rajta, s pillantásom megakad a nyaka vonalán ahol szívás foltok húzódnak. Összeráncolom szemöldökeim és jobban megfigyelem a lilás foltokat. Nem olyan régiek lehetnek, így arra következtetek, hogy a nap valamelyik részében szerezte azokat vagy esetleg tegnap. A fiú észreveszi, hogy tekintetem nem vezetem le nyakáról, s rájön mit méregetek már több perce. Aggódva rám kapja tekintetét és hevesen rázni kezdi a fejét.

-Ugyan nem kell semmit mondanod. - legyintek semmitmondóan és íriszeimet tekintetébe fúrom. - Nem vagy a pasim, hogy elkezdj nekem magyarázkodni a szívás foltokról. - nevetek fel, oldva a hangulatot. Tényleg nem kell magyarázkodnia. Attól, hogy eljátszuk a nagy szerelmeseket még nem leszünk azok. Őszintén nem is érdekel az, hogy kavar más lányokkal ugyanis semmi közünk nincs egymáshoz azon kívül, hogy becsapunk másokat a kis színjátékunkkal. Ami miatt a bűntudat pedig minden nap mardosni kezdi a szívemet, mikor anyám vagy a barátaim szemébe nézek. Az utóbbiak viszont nem is érdeklődenek felém, azonban minden nap amikor anya boldog arcát figyelem eszembe jut az, hogy épp átverem őt a nélkül, hogy ő sejtene is valamit, ami rettentően szar érzés. Sosem hazudtam vagy titkolóztam még ezelőtt neki, így ez most nagyon nehéz csinálnom és ha tehetném mindent elmondanék neki, egytől-egyik.

-Nincs semmi aggódni valód, olyan lánnyal csináltam aki nem ebbe a suliba jár, sőt nem is itt lakik hanem egy másik városban. - vakarja meg tarkóját. Ujjait végigszántja dús barna haján amitől tincsei kuszán állnak feje tetején. Karjait egymásba fonja majd hátra dől a székben.

-Nem nekem kéne ez miatt aggódnom, hanem neked. Mivel ha ez kitudódna, akkor vége a kis átverésednek és rögtön rájönnek, hogy ez az egész kamu köztünk. - biccentek felé és mutató ujjammal rá, majd magamra bökök. A fiú aprót bólint és előrébb hajol. Rákönyököl az asztalra és szavait halkan suttogni kezdi felém.

-Csak ne hogy megint rád törjön a féltékenységi roham, édes. - szavait gúnyosan ejti ki ajai közül. Ravasz mosolyra húzom számát és én is közelebb hajolok hozzá, így alig néhány centi választ el minket. Mások biztos fúrcsálva méregetnek minket, azonban szerencsére alig van itt egy-két ember.

-Emlékeim szerint te kaptál a szombati bulin féltékenységi hullámot, amikor a drága barátod bevalotta, hogy ha nem lennék a csajod, én lennék a kiszemeltje. Ekkor pedig hirtelen rád tört a cigizhetnéked és rögtön ki kellet, hogy menjek veled a hidegbe, miközben én tök jól elszórakoztam volna Oliverrel. - emlékezetem. Állkapcsa megfeszül és a szája belsejét kezdi idegesen rágcsálni. Nyílván nem gondolta volna, hogy észre veszem ezt, pedig elég feltűnő volt a viselkedése. Félmosolyra húzza ajkait és elhajolva tőlem, dől vissza a székében. - Nem tudsz mit mondani igaz? - kérdezek ironikusan. Nyelvemmel alsó ajkamon végigszántok és apró mosolyra húzom párnácskáim. - Sakk matt, bébi. - kuncogok fel.