Hamis Kép - Befejezett

Segundo capitulo

SERENITY DEVIN

A felismerés, miszerint holnap suli olyannyira elrontja a kedvem, hogy a szokásosnál is morcosabban kelek fel, pedig ez nálam ritka esetek egyikébe tartozik. Ilyenkor jobb tudni, hogy bizony Serenity Devinhez képtelen beszélni mert egy szóval tönkreteheti a másik jókedvét is. Ez egyfajta rossz szokásom, de nem tehetek ez ellen semmit sem. Ahogy a mondás tartja; vagy megszoksz vagy megszöksz. Ez nem rajtam múlik.

Unott mosoly ül ki az arcomra amikor a rozoga lépcső aljára leérve anyám újdonsült partnerével találom szembe magam félmeztelenül. Az undor átveszi felettem az irányítás és az a halovány mosoly amit magamra erőltettem, átalakul fintorrá. Bár a pasas nem panaszkodhat kinézetére, rám mégis kiábrándító hatással hat látványa.

Mosoly terül szét arcán amikor észrevesz és a kezembe nyom egy bögre kávét. Nem akarok udvariatlan lenni ezért egy halk "köszönöm-et" elmotyogok. De kétlem, hogy meghallja. Tőlem aztán senki ne várja el, hogy a tegnapi nap után még kedvesen viselkedjek ma az emberekkel. Bár félig már kialaudtam a történteket, de még mindig nem teljesen. Ma beszélek anyával és bocsánatot kérek amiért állandóan apa felől kérdezősködöm. Aztán pedig megbeszélem Logannel, hogy esetleg délután nem-e mennénk el sétálni vagy fagyizni, békítő ajánlat gyanánt amiért tegnap le kellett mondanunk a közös programot.

–Szia kicsim, hogy aludtál? - ül le mellém a kanapéra anya, ahová időközben kerültem. Arca megygötört, de ez valószínűleg a tegnap esti hancúrozás végett lehet.

–Jól. - attól függetlenül, hogy az esti sétám után hazaérve az fogad, hogy még mindig igen "komoly dolgokba" vesznek részt a mellettem lévő szobában.

–Figyelj tudom, hogy tegnap összevesztünk és nagyon sajnálom, de értsd meg nem szeretnék apádról beszélni. Még egy szót sem, amiken közösen átmentünk csak úgy felszívódott anélkül, hogy bármi levelet hagyott volna, mégis hová megy. És ezt nem tudom megbocsátani neki; csalódtam benne és fáj róla beszélni még ha szerettem is őt. - simít végig arcomon és kéklő szemeiben fájdalom jele csillan meg. Aprót bólintok jelezve, hogy megértem.

–Sajnálom és megigérem, hogy többet nem kérdezek róla. - ígérem és egy könnycsepp csordul végig arcomon. Fáj, hogy nem tudok semmit apámról, de az jobban fáj ha a kérdezősködésemmel egy olyan határt lépek át ami anyának iszonyúan szar érzés. És bármennyire nehéz is, de megpróbálom visszatartani a kíváncsi énem. Legalább is egy ideig.

–Semmi baj. - ölel szorosan magához én pedig beszívom a jellegzetes illatát. Közelsége megnyugtat és érzem, ahogy egy fokkal enyhül a morcos hangulatom. Anya mindig is ilyen hatást gyakorolt rám. Egyszerűen a jelenlétével lenyugszik az ember, ha csak egy kicsit is.

–Viszont ennyi elég volt a szomorkodásból. - távolodik el és tekintetembe fúrja a gyönyörű kék szemeit. - Menjünk reggelizni, biztosan éhes vagy. - halvány mosolyra húzza ajkait ami engem is mosolygásra kéztet.

–Oké. - kelek fel a kényelmes bútor darabról, majd anyával az oldalamon konyhába igyekszünk. Már meg van terítve és anya tegnapi partnere reggelit készít, ami mit ne mondjak eléggé meglep tekintve azt, hogy eddig egyik egyéjszakás kalandja sem maradt itt ilyen sokáig, főleg nem azért, hogy reggelit készítsen anyának és a lányának. Bár kétlem, hogy gondolta volna Melissa Devinnek van egy gyereke. De hát ez van.

Anya helyet foglal az asztalnál és én is így teszek. A fickó szed a tányérunkra a reggeliből és élénk rakja azt. Megköszönöm és jobb oldalamon lévő szülőmre pillantok, aki csak mosolyog mint egy kisgyerek aki hosszú kérlelés és egy sor bőgés után megjkapja azt a játékot amit annyira akart.

★

Az erkélyemen lévő hintámban ülök egy könyv társaságában, amikor a már jól ismert keki zöld Jeep parkol le a házunk elé. Emlékszem, hogy mennyire örült Logan ennek az autónak amikor végre megkapta a tizennyolcadik születésnapjára a szüleitől. Szinte már szárnyalt az örömtől a szemei pedig úgy csillogtak akár a legfényesebb smaragd.

Az emlékre elmosolyodom és a könyvet félre rakva sietek vissza a szobámba. Megigazítom a hajamat és a körmömet piszkálgatva kezdek el járkálni a szobámba, mint aki bolond gombát evett nehány perccel ezelőtt. Nem tehetek róla, hogy már a tudattól miszerint Logan itt van, teljesen elural rajtam a pánik és ilyenkor mindig arra törekedem, hogy ne csináljak semmi hülyeséget. És persze ne is beszéljek baromságokat amivel esetleg véletlenül megbántom Logant, vagy teljes mértékben leégetem magam előtte. Melette mindig is tökéletesnek akartam látszani, egyfajta megfelelési kényszer. De ez nyílván nem csak velem fordul elő. Vagyis nagyon remélem. Logan olyan..., nos olyan jó és mindenben maximálisan teljesít és én pedig sosem vagyok elég jó semmihez sem, ezért is próbálom mindig a legjobban kihozni magamból. Néha több-kevesebb sikerrel. De legalább próbálkozom még ha nem is mindig megy úgy ahogy én azt eltervezem.

Lenyomódik a kilincs és Logan barna haja bukkan fel majd ahogy belép a szobába már az egész teste jól látható. Haja rakoncátlanul hullik bele zöld szemeibe, ami végett kissé megrázza a fejét. Barna rövidnadrágot és egy fehér pólót visel, csuklóján a már jól megszokott bőrkarkőtő ékesít, amit még én hoztam neki Spanyolországból, amikor anyával egy éve ott nyaraltunk, pontosabban a nagyiéknál.

–Szia Serenity. - bizonytalanul int felém majd hozzá lépve szoros ölelésbe vonom őt. Annyira hiányzott már az illata és persze ő maga a férfi is. Ha lehetne egész nap így maradnék vele, de tudom, hogy ez nem lehetséges.

–Hali édes. - távolodok el tőle néhány lépést, hogy a szemébe tudjak nézni. Abba a gyönyörű smaragd zöld tekintetbe.

–Mi a programod a délutánra? - érdeklődik és egy halovány mosoly jelenik meg arcán.

Megvonom a vállam.

–Attól függ, hova akarsz vinni. - incselkedem és leülök az ágyam szélére. Logan ugyan így cselekszik és egész testével felém fordul.

–Mondjuk étterembe? - dob fel egy ötletet én pedig bólintással jelzem tetszésemet. - Úgy is oda mentünk volna tegnap is. - vonja meg a vállát.

Egy ötlettől vezérelve hirtelen beülök az ölébe, kezeimet nyaka köré fonom és úgy nézek rá. Logan átkarolja a derekam és ha lehetséges még közelebb von magához. Érzem dudorodó férfiasságát ami bátorít, hogy tovább folytassam a tervemet. Lehajolok hozzá és lágy csókot lehelek ajkaira. Jóleső morgás hagyja el száját így egy fokkal erőteljesebben csókolom meg. Csókunk lassú még is szenvedélyes. Résnyire eltátja száját és én kapva az alkalmon nyelvemmel behatolok és érzéki táncba hívom nyelvét. Nem ellenkezik, felveszi a ritmust. Kettőt pislogok és már azt veszem észre, hogy fölém magasodik én pedig elvesztem az irányítást. Apró nyálas csókokat hint nyakamra és itt-ott kissé megszívja a bőr felületet. Halk nyögések hagyják el ajakimat. Pólója aljához közelítek amikor hirtelen eltávolodik tőlem és felpattan az ágyról. Értetlenül fürkészem arcát, túl gyors voltam? Nem kellett volna ezt csinálnom. Hiba volt. Most ezzel lehet mindent elrontottam ami köztünk van.

Jaj, Serenity de egy balfék vagy!

–Menjünk, mert már éhen halok. - mondja sietősen és már az ajtó küszöbét lépi át. Felállok és ujjaimmal átfésülöm a hajam majd a telefonomat felkapva megyek Logan után.

Akkor hát menjünk.

★★★

A második fejezet is megérkezett!

Tiktokon továbbra is Spoilerek fognak fogadni; jazminwriter_

Instán pedig rögtön érkezik is a; kérdéses, vélemények a második fejezetről, kérdés matrica.

Puszi: Jazmin 💞