Hamis Kép - Befejezett

Capítulo veintidós

AXEL HAYES

Az első perctől kezdve éreztem, hogy valami nincs rendben. Serenity próbálkozott, erőlködött, azonban a kék hajú számomra idegen srác továbbra sem engedte el őt. Én pedig előtt álltam, miközben kezeim hátra voltak kulcsolva. Még szerencse, hogy mindig van egy B tervem. Tudtam, amint kiléptem a házból, hogy engem is elkapnak. Már egy ideje sejtettem, hogy apám állítólagos régi "varátja" az az James, nem egy átlagos ember. Így hívtam a rendőröket, megadtam a pontos címet ahol a férfi lakik és ahol jelen pillanatban én és Serenity is tartózkodunk. Ha jól sejtem egy röpke pár perc múlva már hangos szirénázó kocsik parkolnak le a ház elé, és fegyverrel felszerelt rendőrök lepik el az előszobát.

Tekintetemmel lassan a bordó ruhába bújtatott lányra téved, aki mintha kétségbe volna esve, úgy kapaszkodik íriszeimbe. Halvány mosolyt küldök felé, amivel meglepek, s már csak az arcvonásaiból is látszik. A srác erősen szorítja Serenity kezét, s nehezen tudom kontrollálni a bennem felgyülemlet dühöt amit a látványtól érzek. Már nem kell sokat várnom és James meg a kék hajú idióta segéde, hátra bilincselt kezekkel ülnek be a rendőr kocsi hátsó üléseire.

–Most, hogy már mindenki itt van, elszeretnék valamit mondani. - csapja össze tenyereit James majd a hátam takarása mögül elő lép és gonosz vigyorral arcán méri végig az itt lévő társaságot. - Igazából ezt meglepetésnek szántam volna, de ha már így összegyűltünk, nem várok tovább. - hátsó zsebébe nyúl, majd egy pisztolyt ránt elő.

A vér is megfagy bennem, amikor a fegyvert Serenity rémült arcára szegezi.

–Jól ismered Frederico barátomat, igaz? - a kérdést a barna hajú lánynak szegezi. Aprót bólint ezzel választ adva. - Nos eme pár szavat amit most mondani fogok, ő üzeni neked. - közelebb lépked a lányhoz és végigsimít arcán. - Ha nem lehetsz az övé, nem leszel senkié sem. - ezzel a pisztolyt halántékához nyomja.

S ekkor rájövök mindenre.

Arra amiért anyám elhagyta őt. Arra, hogy miért van késő estig a "munkába" s alig látom őt. Mindenre ráeszméltem. Az apám egy bűnöző; maffiavezér.

Ekkor hangos szirénázás hallatszik majd ajtó csapódások. James arcát átfut valami, s rohanásba kezd, de már túl késő.

Az egyik rendőr betöri az ajtót és a siető férfire szegezi a fegyvert, majd meghúzza a ravaszt. James elterül a padlón, a halántékából pedig csurogni kezd a vér és a gyönyörű fehér padló immáron véres színt ölt fel. A többi rendőr is előkerül akik segítenek nekünk. Eloldozzák a kezem, lefogják a kék hajút, Serenityt pedig nyugtatják.

–Maga volt az, aki hívott minket? - lép mellém az egyik rendőr.

–Igen, én. - válaszolok, bólint majd folytatja.

–Ezesetben szeretnénk magát kikérdezni, hogy honnan tudta hol lesz a hölgy. - mutat Serenityre majd belekezd a kérdezősködésbe. Én pedig mindent töviről hegyire elmondok.

Fél évvel később...

–Megérkeztek a levelek. - siet be izgatottan a szobámba Serenity, kezében két borítékkal. Felülök az ágyamba és a kezemet nyújtom, a lány átadja a nekem szánt papírt és törökülésbe leül velem szembe. Izgatottan csillognak a szemei és várakozóan rám pillant. - Nyisd előbb te. - hadarja el és alsó ajkába harap.

Bólintok és feltépem a borítékot és kiszedem belőle a levelet. Szemeimmel végig olvasok a sorokon majd a lényeges mondathoz érek és szám belsejét rágszálva olvasom el.

–Na? Felvettek? - kérdezi és a lap fölé hajol, hogy lássa mi áll benne.

–Felvettek a Harvardra! - kiáltom el magam boldogan. És Serenityre nézek aki hatalmas mosollyal az arcán figyel.

–Büszke vagyok rád. - mondja s ajkait az enyémekre tapasztja.

–Most nézd meg te. - vezetem tekintetem az apró kezével szorongató fehér levélre.

Remegő ujjakkal kinyitja és belemélyül a lap olvasásába. Összeráncolja a szemöldökét majd arca felvirul.

–Megyünk a Harvardra! - terül el az ágyon.  - Megyünk a Harvardra. - ismétli meg és száján a levakarhatatlan vigyor ül ki.

Hihetetlenül boldog vagyok, hogy úgy lehetünk együtt Serenityvel, hogy az egész nem csak kamu. Fél éve, miután végre minden veszély elhárult, nem habozott tovább, mint ahogy én sem és bevalottuk egymásnak az érzéseinket. Azóta pedig boldog kapcsolatban vagyunk. Persze számtalanszor összevesztünk, de aztán beláttuk, hogy hülyeség volt és kibékültünk. Meg volt az első igazi randi, és az első igazi csók. Kiderült, hogy Jamest és az apámat már egy ideje keresi a rendőrség és végre el tudták őket fogni.

Örülök, hogy azon a bizonyos őszi napon megkérdeztem Serenityt, hogy segít-e nekem meggyőzni a többieknek, hogy nem vagyok szoknyapecér és örülök, hogy belement a kapu kapcsolatba. És örülök, hogy belement ebbe az egészbe.

–Szeretlek. - mondom és ajkaihoz hajolok.

–Szeretlek. - suttogja majd megcsókol.

Vége!

Sziasztok kincseim! Hát igen ez is elérkezett. Befejeztem az első történetemet. Iszonyúan hálás vagyok nektek amiért végig kitartottatok mellettem. Még tervezek egy epilógust viszont azt nem tudom mikor rakom ki, lehet, hogy még ma de lehet, hogy csak a héten vagy a hétvégén. Minden esetre ne higgyétek azt, hogy megszabadultok tőlem! De nem ám. Tervezek nektek egy új történetet amit hamarosan publikálok! Nehéz lesz megvállni az én kis szereplőimtől de tudom, hogy a következőket is imádni fogom és remélem ti is. Ez volt az első könyvem, nem volt tökéletes sem pedig nagyon jó, viszont fejlődök. Remélem, hogy a következő történetem sokkal jobb lesz ennél. Sok puszi nektek, vigyázzatok magatokra és gyönyörű hétvégét kívánok! ❤️

Puszi: Jazmin 💞