You are my drug (Pető Brúnó ff)

Part 17

Végre beszélgetnek is, de hogy minek...?! Ezt sem tudják jól csinálni.🤨 "Nyugodtan randizz bárkivel, úgyis tudom, hogy jobb vagyok" ezt meg csak úgy itt hagyom.🤭

Bogi a szilveszter éjjel utáni délután Brúnó karjaiban ébredt fel és egyből elkezdtek cikázni a gondolatai. Kicsit fájt a feje az elfogyasztott alkohol mennyiségtől, de minden pillanatra emlékezett az éjszakából. Tudta, hogy nem szabadott volna lefeküdnie a fiúval és nem is tervezte, rengeteg megbeszélnivalójuk lett volna először, de mindkettőjüket elvitte a hév. Össze volt zavarodva teljesen, jól esett neki Brúnó közelsége, éppen ezért még szorosabban bújt hozzá és legszívesebben soha nem engedte volna el, ugyanakkor meg tudta, hogy ez így nem lesz jó, mert ők ketten folyton csak bántják egymást. Arról nem is beszélve, hogy az egész kapcsolatuk már az elejétől halálra volt ítélve. Sokszor eljátszott már a gondolattal, hogy akkor ott a klubban nemet kellett volna mondania, mikor meghívta egy italra, főleg miután megtudta az életkorát. Vagy mikor megtudta, hogy ismert és millió lány odavan érte. Tudta, hogy veszélyes játékba kezd, mégis elkezdte, most meg már úgy érezte nem tudja befejezni. Már túl nagy helyet foglalt el a szívében. Ugyanakkor azt is tudta, hogy csak saját magát kínozza ezzel az egésszel, mert egyszerűen nem valók egymáshoz és már nem is tudna benne bízni egyáltalán.

- Lassan kiszorítod belőlem a szuszt is - szólalt meg rekedt hangon Brúnó

- Bocsi - mondta gyorsan Bogi, majd lazított az ölelésen

- Nem baj, én bírom, hogy ilyen kismajom vagy.

- Nem is vagyok kismajom.

- De, úgy csimpaszkodsz rajtam most is.

- Jó, akkor azért se fogok csimpaszkodni - el akart húzódni a fiútól, de neki gyorsabbak voltak a reflexei és azonnal visszahúzta és szorosan ölelte magához

- Na-na, ki engedte meg, hogy elmenj? Itt maradsz.

- Valamiért mindig elhiszed, hogy parancsolhatsz nekem - forgatta a szemeit Bogi, de azért visszabújt a fiúhoz

- Tudom, hogy igazából tetszik.

- Na és honnan?

- Most is rögtön visszabújtál.

- Csak, mert fáradt vagyok...

Brúnó hümmögött egyet, majd nyomott egy puszit Bogi fejére és elkezdte simogatni a hátát. A lány felnézett a fiúra és akkor látta meg az arcát, ami nem volt túl szép látvány, a szája pedig rendesen fel volt dagadva.

- Jegelni kéne a szád.

- Nagyon csúnya? Bár tök mindegy, megérte. Velem jöttél haza.

Bogi megforgatta a szemeit, de nem szólt semmit. A hülye képes lett volna szétveretni magát csak, mert féltékenységi rohamot kapott.