Reflektorfényben - Sztárszerelem

Bőrszíj

– Nos? – kérdezte Zalán, amikor 11 óra körül kimentett a férfiak gyűrűjéből és beterelt egy szobába, hogy beszélgetni tudjunk.

– Nehéz lesz dönteni – ismertem be. – Vannak, akiket bombabiztosnak gondolok, róluk nem is kétség, hogy maradni fognak, de a többségbe bizonytalan vagyok. Mindenkiben van valami érdekes.

– Kik azok, akik biztosan nem folytathatják? – kérdezte.

– Gondolkodhatok rajta?

– Hát persze.

Leültem a kényelmes ágyra, ami hamarosan lehet valamelyiküknek a szobája lesz és a gondolataimba merülve elterültem rajta. A plafont bámulva játszottam vissza az este történteket és próbáltam kiszűrni azokat, akik nem igazán keltették fel az érdeklődésemet. Az volt a baj, hogy tényleg mindenkiben volt valami érdekes és biztos voltam benne, hogy a felszín megkapargatása után mindenkit megkedveltem volna, de erre nem volt lehetőségem. Aki most nem nyűgözött le annak mennie kellett.

– Krisztiánnak tavaly azt tanácsoltam, hogy képzelje maga elé a könyveit, amiket írt, hogy melyiket mennyire imádta és párosítson hozzá embereket – szólalt meg Zalán.

– Hasonlítsam őket a dalaimhoz? – kérdeztem és, ahogy eszembe jutott a legelső dalom azonnal megjelent előttem Joci arca. – Nem, azok a dalok másnak szólnak – ráztam meg a fejem azonnal és ezzel próbáltam meg elűzni Joci arcát is.

– Rendben. Nem muszáj ezt a taktikát alkalmaznod.

Az ajkamba harapva ránéztem, majd felálltam, kinyitottam az ajtót és a nappali felé pillantottam. Mindenki odabent volt és jókedvűen beszélgettek egymással, egyelőre nyoma sem volt a feszültségnek, talán annak köszönhetően, hogy bár a férfiak heves vérmérsékletűek voltak, amilyen gyorsan megharagudtak olyan gyorsan túl is lendületek egy összetűzésen. Pillantásom azokra vándorolt, akiknek jelenlétét biztosnak véltem és annyira nézelődtem, hogy észre se vettem, hogy Igor visszanéz rám. Mikor a tekintetünk találkozott, rám kacsintott. Mosolyogva intettem és visszacsuktam az ajtót.

– Ti férfiak is szoktátok látni a nőket ragyogni? Mármint, ha van egy személy, vagy több személy az olyan nektek is mintha ragyogna, mindenki más pedig szürke lenne?

– Nem pontosan értem, hogy mire akarsz kilyukadni – ráncolta össze a homlokát.

– Mindegy – legyintettem és a homlokomra tapasztottam a kezem. – Nem gondoltam volna, hogy már most ilyen nehéz lesz. Nagyon válogatós vagyok – magyaráztam.

– Igen a menedzsered említette, hogy készüljek fel a hét végére már meg is lesz a Nagy Ő – veregette meg a vállamat. – Készen állsz?

– Készen – biccentettem és követtem ki a szobából, de a fal takarásában megálltam.

– Uraim, egy kis figyelmet szeretnék. Az elmúlt pár órában volt alkalmatok megismerni Bettit, ő pedig hosszas mérlegelés után meghozta a döntést. Azok, akik ma megkapják a bőrszíjat a kiválasztottak, nekik nincs más dolguk, mint kicsomagolni és felkészülni az előttük álló hétre. Az az öt ember viszont, aki nem fog kapni szíjat, nekik sajnos véget ért ez a verseny és nem küzdhetnek tovább Betti szívéért. De akkor érkezzen is a főszereplő, aki átadja nektek a bent maradást jelentő bőrszíjat.

Taps kíséretében odasétáltam Zalán mellé majd rámosolyogtam a férfiakra.

– Köszönöm nektek, hogy eljöttetek. Mind nagyon színes egyéniségek vagytok és tényleg öröm volt veletek beszélgetni. Próbáltam egységesen, mindenkire ugyanannyi időt szánni és higgyétek el nem volt könnyű dolgom, de azon az elven vagyok, ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Idén is medálceremónia lesz, csak férfiasabb változatban, ez a bőrszíj, amit oda fogok adni a szerencsés 15 embernek, a kezdete annak, hogy a legvégéig jusson. Tekintsetek rá egyfajta hídként, ami összeköt veletek – fordultam a Zalán kezében lévő doboz felé és kivettem az első fekete bőrszíjat. – Az első, akinek ezt a szíjat átadom, örülhet, hogy nem töröm meg a szettjét, valami világos darabbal. Valkusz Igor – mondtam ki a nevét.