Reflektorfényben - Sztárszerelem

Folytasd a dalszöveget

Gábor levese valóban csodát tett velem. Isteni finom zöldséglevest készített nekem, amit a gyomrom hálásan fogadott be. Szerettem volna, ha velem marad, de elment engem pedig elnyomott az álom.
Nem sokkal később arra ébredtem fel, hogy valaki befeküdt mellém az ágyba és óvatosan hátulról átölelt.
– Szia, Tűzmadár – suttogtam behunyt szemmel.
– Szia – köszönt vissza csendesen Brúnó. – Hogy van a pocakod? – kérdezte a hasamat cirógatva.
– Már jobban. A holnapot szeretném veled tölteni – motyogtam továbbra is csukott szemekkel.
– Lehet olyat?
– Nem érdekel – fordultam felé és a mellkasához bújtam.
Brúnó a hajamat cirógatva tartott a karjaiban, míg az álom újra magával nem ragadott. De nem aludtam sokáig, mert megérkezett Zalán nyomában egy orvossal.
– Jó napot. A nevem dr. Bartha Zoltán – mutatkozott be én pedig ülőhelyzetbe tornásztam magam.
– Jó napot. Köszönöm, hogy kifáradt, de már sokkal jobban vagyok – magyaráztam.
– Azért én megvizsgálom, ha megengedi – mosolygott rám kedvesen.
Megadóan bólintottam és felhúztam a felsőmet, hogy hozzáférjen a hasamhoz. Miközben a hasamat nyomkodta, Brúnóval szemeztem, aki Zalán mellett állva, aggódva fürkészett. A jelenet megmosolyogtatott és egyben meg is hatott, mert akaratlanul is belegondoltam milyen lenne, ha most valóban járnánk. Biztos voltam benne, hogy Brúnó körbe rajongana engem.
– Valószínűleg gyomorrontás, ahogy az úriember is mondta odabent. Legközelebb hallgasson a profira – mosolygott rám barátságosan.
– Úgy lesz – ígértem meg.
– Ha esetleg nem veszi tolakodásnak. A lányom rajong önért, mikor megtudta, hogy ide jövök rám tukmálta ezt, hogy adjam oda.
Az orvosi táskájából ekkor elővett egy rajzot és egy levelet. Mosolyogva elvettem őket, majd az éjjeliszekrényem fiókjából kivettem a direkt erre az alkalomra tartogatott apróságokat. Olivérrel találtuk ki még annak idején, hogy mindig hordjak magamnál tollakat, képeslapokat és jegyzetfüzetet. Némi gondolkodás után egy dalszöveges füzetet választottam ki, az első oldalán pedig hagytam egy kis üzenetet a doki lányának, majd a füzetet és a tollat is átnyújtottam.
– Mondja meg a lányának, hogy nagyon köszönöm – mosolyogtam rá és lepillantottam a profi rajzra. – Gyönyörűen rajzol.
– Igen tudom, pedig még csak 11 éves.
– Azta, akkor legyen még büszkébb rá – tátottam el a számat.
– Az vagyok!
Miután az orvos elment a levélnek szenteltem a figyelmemet és a szívem környékére melegség költözött, ahogy a kedves sorokat olvastam. Nagy felelősség volt, ha a zenéidet ilyen fiatalok is hallgatták és az utóbbi időben sajnos nem mutattam valami jó példát, önhibámon kívül. Ez a lány, Anna egy pillanatig sem haragudott rám, sőt hálás volt, amiért kiálltam magamért, mert így már ő is bátrabban áll ki saját magáért.
– Hatalmas erőt tudnak adni – szólalt meg Brúnó. – Én is rengeteg rajongói levelet kapok.
– Kitalálom. A fele szerelmi vallomás és intim fényképek.
– Olyanok is akadnak igen. De akadnak olyanok, amik a lehető legjobbkor érkeznek és adnak erőt. Van, aki miattam kezd el focizni, mást pedig az elhivatottságom motiválja arra, hogy ne adja fel az álmait.
– A rajongóink nélkül mi mind csak egyszerű emberek vagyunk – suttogtam és végig húztam az ujjamat a saját arcmásomon.
Brúnó leült az ágy szélére és megszorította a kezemet majd felajánlotta, hogy csinál egy fényképet, amit aztán kitehetek köszönet gyanánt. Így is lett, bár a levelet nem raktam ki a rajzot igen, amire azonnal dőltek a reakciók. Mosolyogva tettem el a telefonomat, majd megragadtam Brúnó kezét és lementünk vacsorázni. Odalent pizza illat terjengett a levegőben, amitől a gyomrom azonnal éhesen megkordult.
– Biztos, hogy elbírja a gyomrod? – kérdezte Brúnó, ahogy csatlakoztunk az asztaltársasághoz.
– Persze – vágtam rá azonnal és elvettem magamnak egy szeletet. – Rendelt?
– A szakácsunk sütötte – válaszolta Gábor.
Ahogy megkóstoltam egy pillanatra visszarepültem a múltba és láttam magam, ahogy a konyhapulton ültem és Jocival beszélgettem miközben ő pizzát sütött. Az emlék olyan intenzív volt, hogy könny szökött a szemembe. De nem lehetett, hogy ezt ő sütötte. Ugye? Pillantásom a hátsó konyha felé vándorolt majd rámosolyogtam Csanádra, aki bocsánatot kért a strandon történtek miatt.
– Jó étvágyat – lépett be Zalán. – Újabb feladat van, szóval ajánlom gyorsan egyetek. Könnyed kis játékra invitállak meg titeket ezen a szép nyári estén. A játék lényege, hogy folytasd a dalszöveget. Mindenki 5 részletet kap és értelemszerűen annyi pontot ahány dalt eltalált. Minden rossz válasz egy vizeslufit érdemel, amit maga Betti fog hozzátok dobni. Az, aki a legtöbb helyes választ adja, a holnapi napot kettesben töltheti Bettivel a birtok kapuin túl. Ha esetleg holtverseny alakulna, ki úgy mindenki kap plusz egy kérdést. Ha még ekkor is holtverseny lesz Betti fog dönteni, hogy kivel szeretné eltölteni a holnapi napot.
– Imádtam a vizeslufi versenyt – csillant fel a tekintetem. – Remélem, nem okoztok csalódást – mosolyogtam körbe és jókedvűen ettem meg a túlságosan is ismerős ízvilágú pizzámat.
Egyedül csak Brúnó mosolygott vissza rám őszintén mindenki más egy idő után asztalt bontott és a szobájába zárkózott. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy rövid idő alatt akarták megtanulni a dalaimat.
– Te hallgattál engem? – kérdeztem Brúnót, amikor kettesbe maradtunk.
– Meglep? – kérdezte felállva és együtt elindultunk az udvarra. – Én mindig elismerem a tehetséget Betti. És te több vagy annál!
– Köszönöm – mosolyogtam rá. – Nem tudom elhinni, hogy nem figyeltem fel rád a Tinderezés alatt.
– Mi alatt? – kerekedett el a szeme. – Soha nem használtam a Tindert!
– Jaj, nem úgy. Hanem, amikor ki kellett választanom titeket úgy lett kialakítva mintha Tindereznék. Aki tetszett jobbra ment, aki nem tetszett balra.
– Á értem. Így belegondolva nagy mázli, hogy bekerültem – gondolkodott hangosan.
Felvont szemöldökkel rámeredtem, ő pedig megvillantotta gödröcskés mosolyát.
Zalán már az udvaron várakozott mellett egy lavórban számtalan vízzel töltött lufi, amikkel nemsokára kedvemre dobálózhatok majd. Míg nem jöttek a többiek egy gumilabdával gyakoroltam a dobásokat, Brúnó pedig bevállalta az élő célpont szerepét. Labdadobálás közben Zalánnal egyeztettük a dalokat, tettünk bele ismertebb és kevésbe ismert dalokat is, hogy a feladat ne legyen annyira egyszerű.
Mikor aztán a srácok félmeztelenül felsorakoztak előttem megállapítottam, hogy nincs két ugyanolyan. Ahogy végignéztem rajtuk próbáltam rájönni, hogy melyikük látványa vált ki belőlem valamit és a pillantásom újra meg újra visszatért Gáborra.
– Készen álltok? – érdeklődtem.
– Amennyire készen lehet – válaszolta Peti mosolyogva. – Kicsit azért kényelmetlenül érzem magam, birkózásban alul maradnék – nézett a többiekre utalva arra, hogy a társaságból ő volt a legvékonyabb és neki nem volt kockahasa vagy hatalmas izomzata.
– Még szerencse, hogy nem az a feladat.
– Nos, akkor kezdjünk hozzá. Tasi Gábor – szólította fel Gábort Zalán.
– Bocs előre is – eresztett meg felém egy halvány mosolyt Gábor, mire a mellkasomhoz kaptam a kezem.
– Tehát a feladatot mindenki érti. Még egyszer nem magyarázom el. Sétálj végig velem az úton/ És kérlek, soha ne engedd el a kezem/ Mert nélküled elveszett vagyok…
Gábor tanácstalanul megvonta a vállát, mire sóhajtottam egy nagyot és elvettem a vödörből egy lufit, amit aztán Gábornak dobtam. Még három lufi csattant Gáborhoz, aztán az utolsót helyesen tudta folytatni. Morcosan összefontam magam előtt a kezem és a következő versenyzőre, Zsomborra néztem, aki egyel jobban teljesített, mint Gábor. Sajnos a többiek se teljesítettek sokkal jobban, ami jelentősen rontott a hangulatomon. Igor énekléssel próbálta jóvátenni pocsék teljesítményét ugyanis csak 3 dalra tudott helyesen válaszolni.
– Szabó Péter – szólította Zalán Petit, mire Peti előre lépett. – Titokban folyton téged kereslek/ Akkor is, ha tudom nem vagy ott…
– Nem tudom, miért van ez/ Talán mert a szívembe vésted a nevedet.
A szememet forgatva Zalánra pillantottam, aki vigyorogva megvonta a vállát. Persze, hogy nem állta meg, hogy ne dobja be azt a dalt, amit Botondnak írtam. De Peti tudta a folytatást így nem igazán bosszankodtam. Petinek sikerült még hármat tökéletesen folytatni, de az utolsót a legfrissebb dalomat elrontotta. Lebiggyesztett szájjal néztem rá, majd Brúnóra pillantottam, aki magabiztos vigyorral az arcán előre lépett.
– Na, nézzük mennyire sikerült begyakorolnom őket a zuhany alatt – kacsintott rám, előttem pedig akaratlanul is megjelent a kép, ahogy a zuhany alatt énekelt.
– A holdfényben táncolok/ A pillanattal változok
– Már nem vagyok az, aki voltam/ Ha nem tetszik, már ne kövess holnap – válaszolta Brúnó.
Figyeltem, ahogy Brúnó zsebre dugott kézzel zsigerből folytatta az összes dalomat és közben még csak el sem bizonytalanodott. Akkor értettem meg, hogy volt képes a döntőig menetelni a vadonban. Egyszerűen belé volt kódolva a győzelem és még csak meg sem kellett erőltetnie magát.
– Ez 5/5 – pillantott rám Zalán.
– Utállak – nevettem fel és lehajolva Brúnóhoz vágtam egy lufit.
– Ez… megható – nyugtázta mosolyogva. – Uraim, köszönöm a játékot – biccentett a srácok felé.
Gyér taps hangzott fel, de senki sem mozdult.
– Ennyi volt – fordult körbe Zalán. – A játékot Brúnó nyerte. Jó éjszakát – köszönt el. – Betti?
– Egy pillanat – néztem rá majd csípőre tett kézzel a srácok felé fordultam. – Nem akartam szentbeszédet tartani nektek, de azért ez siralmas. Értem én, hogy engem akartok megismerni, de a dalaim hozzám tartoznak. Belőlem jöttek – mutattam a mellkasomra. – Ha valaki nem szereti, a dalaimat most szóljon és ne fél év múlva akadjon ki, amiért az éjszaka közepén énekelek, mert fontos koncertem lesz! Jó éjszakát – morogtam, amikor senki sem mondott semmit.
Senki sem jött utánam egyedül csak Brúnó, akinek nem kellett tartania a haragomtól.
– Ne szívd mellre. Más generáció – bökött oldalba finoman.
– Talán igazad van – sóhajtottam fel. – De nem nincs, mert 70 éves nagymamák is szokták énekelni a dalaimat!
– De ők férfiak – mosolygott rám.
– Miért talán nem vagyok olyan jó nő, hogy hallgassanak?
Brúnó nevetve kapta el a derekamat és magához vonva lenézett rám. Duzzogva néztem vissza rá, majd a tenyerébe simítottam az arcomat és behunytam a szemem.
– Nincsenek rá szavak, hogy milyen jó nő vagy – suttogta és szájon csókolt.