Reflektorfényben - Sztárszerelem

Borult menetrend

Csanád és Levente szórakoztató személyiségek voltak, de ha pontoznom kellett volna őket hát Brúnó és Igor az élen haladtak és mögöttük a többiek. Bár még csak egy nap telt el mégis úgy éreztem magam, mint, akinek teljesen leszívták az energiáját. Vacsora közben csak fáradtan turkáltam az ételt és hallgattam a férfiak beszélgetését. Mikor tőlem kérdeztek, ami sajnos sokszor előfordult egyszavas válaszokat adtam, aztán kimentettem magam és a szobám felé indultam. A hazugvizsgálaton mind az öten átestek már és egyikük sem hazudott, ami megnyugvással töltött el, de egy kis feszültség még mindig volt bennem.
A szobámba lépve ruhástul terültem el az ágyon, fejemet mélyen az illatos paplanba fúrtam és csak feküdtem ott, agyalva a mai napon és az előttem álló holnapon. Jelen pillanatban nem töltött el örömmel, hogy holnap újabb 10 férfivel kell majd randiznom, de tudtam főszereplőként nem húzhattam ki magam a feladat alól.
Pár órával később már megfürdve a Tv-t nézve kuporogtam az ágyon, a hasam pedig hangosan korgott, mert most jött rá az éhség, de semmi kedvem nem volt lemenni. A nyitott ablakon keresztül hallottam, hogy páran még ébren voltak, köztük felismertem Dorián és Konrád hangját, akik arról vitatkoztak, hogy a vidéki élet a jobb, vagy a városi. Egy ideig hallgattam az érveiket, de aztán hangosabbra vettem a Tv-t és tovább néztem a Mesterszakács című főzős műsort, aminek vezetője Gábor volt. A gyomrom ismételten kordult egy hatalmasat látva, hogy milyen finomságokat készítettek és szinte éreztem is a mennyei illatokat.
– Khm – köszörülte meg a hangját jó hangosan Gábor.
Először azt hittem, hogy a Tv-ben tette, de aztán hangos trappoló hangot hallottam és a lépcső tetején megjelent maga Gábor egy nagy tányér pörkölttel a kezében. Döbbenten meredtem rá, majd a Tv-re, aztán pislogva újra Gáborra néztem.
– Jeleztem, hogy jövök – szólalt meg és az asztalra tette az ételt. – Nem vacsoráztál semmit én pedig bátorkodtam elkészíteni neked a kedvenc ételedet – intett az asztalon illatozó csirkepörkölt felé.
– Honnan tudtad? – kérdeztem kimászva az ágyból és leültem az asztalhoz. – Hűha, ennek mennyei az illata – hajoltam közelebb a tányérhoz.
– Talán nem csak te nézed a másikat a Tv-ben – pillantott a Tv felé.
– Mindig nézem. Egy időben gondolkodtam rajta, hogy felcsapok szakácsnak, annyira tetszett, amit ott műveltetek a konyhában – árultam el és jóízűen neki láttam.
– Mi tartott vissza?
– Ki fogsz nevetni – vörösödtem el.
– Nem hinném – támaszkodott neki az asztalnak és úgy nézett le rám. – Szóval?
– Félek az olajtól – vallottam be. – Még a gimiben elmentem diák melózni a Mekibe és kirúgtak, mert nem mertem az olaj közelébe menni, mosogatni meg nem akartam.
Gábor döbbenten pislogva nézett le rám, én pedig inkább a mennyei ételnek szenteltem minden figyelmemet, hogy ne lássam a gúnyos mosolyát. Amikor újra ránéztem elgondolkodva fürkészett. A helyébe már kinevettem volna magam, de nem tette komoly maradt és ettől nagyot nőtt a szemembe.
– Szeretnéd orvosolni ezt a problémát? – kérdezte végül.
– Nem igazán – haraptam az ajkamba majd a számba lapátoltam egy adag nokedlit és Gáborra néztem.
Gábor arcán halvány mosoly terült el majd felém nyúlt és az ujját finoman végig húzta az államon, letörölve a szaftot. Visszafojtott lélegzettel néztem, ahogy Gábor lenyalta az ujját majd ellökte magát az asztaltól.
– Akkor jó, a konyhát nem adom – szólt hátra a válla felett.
Mosolyogva néztem utána, majd fogtam a tányért, felmásztam az ágyra és a műsort nézve fejeztem be a vacsorámat, miközben a vigyor folyamatosan ott volt az arcomon.

Jóllakottan feküdtem le aludni és meg mertem volna rá esküdni, hogy most először elkerültek a rémálmok és szépet álmodtam. De azt hiszem a szép álomnak az volt az ára, hogy a valóságom rémálommá változott.
Egy test nehezedett rám, és ujjak fonódtak a nyakam köré, miközben a másik keze a combom közé próbált férkőzni.
– Csend – suttogta a fülembe Bálint és a szorítása erősödött a nyakam körül.
– Mit művelsz? – nyögtem ki.
– Ugyan már ne add az ártatlant. Azért vállaltad el a műsort, hogy jól megbaszasd magad miután a kiskutyád meghalt, az a drogos zenész – köpte a szavakat és nyálas ajka az arcomra tapadt. – Csak engedd el magad és mag adom neked azt, amit szeretnél!
Dühösen meredtem rá, majd felhúztam a lábaimat és jó erősen ágyékon rúgtam. Ahogy a szorítása gyengül a nyakam körül lelöktem magamról és segítségért kiáltottam.
– Te mocskos kurva – ordított rám Bálint és felém vetette magát.
Hátra ugrottam és felkaptam az első kezem ügyébe kerülő nehéz tárgyat, a gitáromat.
– Ne gyere közelebb – szóltam rá remegő hangon és a falhoz lapultam.
– Azt hiszed, hogy itt bárki azért van, hogy megismerjen téged? Mindenki csak a trófeát akarja, a drogos szajhát megfektetni, hogy elmondhassa megtette – röhögött fel.
A szavai pofonkért értek és a testem megremegett a visszafojtott sírástól. Mi van, ha igaza van és mindenki csak ezért van itt? Brúnó majd Gábor arca villant fel előttem és a kezem ökölbe szorult. Ők őszinték velem – bizonygattam saját magamnak.
Mikor meghallottam a lábak dobogását majd láttam, hogy Gábor, Igor és Brúnó megjelentek lecsúsztam a földre és átkaroltam magam. Igor felmérte a helyzetet, ajka szólásra nyílt, de mielőtt bárki bármit tehetett volna Brúnó előre vetette magát és bemosott Bálintnak. Pillanatokon belül kitört a káosz, Igor megpróbálta szétszedni a verekedőket, de amikor Bálint behúzott neki, elvesztette az uralmat és visszaütött. Gábor hozzám sietett és felsegített, én pedig szorosan hozzá bújtam és elsírtam magam.
– Mi folyik itt? – rontott be Zalán kipirosodott arccal. – Magyarázatot követelek!
Öten kezdtünk el egyszerre magyarázni. Bálint adta az ártatlant és volt képe azt hazudni, hogy én hívtam fel magamhoz, én tagadtam mindent és sírva bizonygattam, hogy letámadott, Brúnó azért üvöltött, hogy miért kellett jött ment alakokat beengedni ide, Igor az ügyvédjét akarta belevonni a dolgokba, Gábor pedig követelte, hogy zárat szereltessenek fel az ajtómra és állandó felügyeletet akart.
– Elég legyen – üvöltötte el magát Zalán kikelve magából. – Te – mutatott Bálintra vörös arccal. – Most azonnal összepakolsz és elhagyod a villát, miután a hatóságok tudomást szereztek minderről. Ti hárman menjetek vissza a szobáitokba, Betti te pedig gyere velem – adta ki az utasítást.
– Nem fogjuk őrizet nélkül hagyni – csattant fel Brúnó és ellenségesen Bálintra meredt. – Ez a seggfej majdnem megerőszakolta Bettit!
– Benne lett volna, csak egy kicsit kérette magát – csikorgatta a fogát Bálint, majd fájdalmasan nyögve összegörnyedt, amikor Gábor a hasába öklelt.
– Ezzel tartoztam – mondta hűvösen.
– Hagyjam veletek? Mire kijön a rendőrség semmi sem lesz belőle csak egy kupac zúzódás – túrt a hajába Zalán ideges mozdulattal.
Végül Zalán belement, hogy a srácok őrizzék addig Bálintot, amíg ki nem jön a rendőrség, mi pedig átmentünk a másik házba, ahol leültetett az asztalhoz. Mikor lejöttünk a toronyból mindenkit ébren találtunk és azt kérdezgették mi történt, de kitértem a válaszadás elől. Túlságosan zaklatott és dühös voltam ahhoz, hogy beszélgessek velük.
– Kérlek, mondd el mi történt – sóhajtott fel Zalán és letett elém egy bögre forró kakaót.
– Honnan tudtad? – kérdeztem meglepetten.
– Olivér azt mondta, ha ideges vagy itassalak le forró kakaóval és gyorsan lenyugszol – legyintett.
– Nem tudom. Tényleg nem. Aludtam, amikor egyszer csak arra riadtam fel, hogy rám mászott és megpróbált a bugyimba jutni. Tökön rúgtam, ami miatt dühös lett. Azt mondta itt mindenki csak gerincre akarja vágni a drogos kurvát – suttogtam magamhoz húzva a bögrét majd belekortyoltam és szorosan behunytam a szemem. – Mi van, ha igaza van?
– Nincs igaza – jelentette ki. – Honnan tudott a könyvespolcról?
– Valószínűleg kifigyelte. Tegnap, amikor felmentem át öltözni a Brúnóval való randim előtt, ott lebzselt a könyvespolc előtt. Gáborhoz menekültem be addig, míg el nem tűnt és csak utána mentem be a szobámba.
– Tehát Gábor tudja?
– Ő nem árult volna el – ráztam meg a fejem azonnal.
– Betti nem lehetsz benne biztos – jelentette ki. – Csak egy napja ismered őket! Ilyen hamar ne akarj értük tűzbe menni!
Sírásra görbült szájjal néztem rá, mire felsóhajtott és felállt. Azt hittem egyedül hagy, de amint kiment, felváltotta őt Alexander. Együtt érzően rám mosolygott aztán lehuppant mellém és azzal terelte el a gondolataimat, hogy megtanított videót vágni. Sikerült is neki addig a pillanatig, amíg meg nem érkezett a rendőrség. Nekik is elmondtam ugyanazt, mint Zalánnak, de ők is kételkedtek a szavamba. Arról faggattak, hogy volt-e vele konfliktusom, hogy felbujtottam-e, de hiába mondtam el újra meg újra, hogy nem semmi ilyet nem tettem, mintha nem akartak volna nekem hinni. Szívem szerint az arcukba ordítottam volna, hogy attól, mert fiatal vagyok, és jól nézek ki, még nem kell el tűrnöm az erőszakot, de befogtam a szám és még mosolyogni is tudtam, amikor elköszöntek.
Bálint távozása után Zalán rendkívüli gyűlést hívott össze a villa nappalijában.
– Pár változtatásra lesz szükség, az este történtek miatt. Először is Betti mostantól nem a villában fog lakni, hanem nálunk, hogy elkerüljük az ilyen eseteket. Ez változhat idővel, amikor a létszámotok fogyatkozni fog és Betti úgy dönt, megbízik bennetek.
– Bálint azt mondta nekem, hogy ti mind azért vagytok itt, hogy innen elmenve el tudjátok mondani, hogy megdöntöttétek a drogos kurvát. Nem akarok hinni neki – vándorolt a tekintetem Gábor felé. – de nem lehetek elővigyázatlan. Így a holnapi napon egyetlen egy randi sem lesz. Egy hazugságvizsgáló fog eljönni, hogy kiszűrjük azokat, akik csak azért jöttek, hogy bántsanak. A kérdéseket én magam fogom összeállítani és nem teszek kivételt. Ha valaki hazudik, az távozik. Bízom benne, hogy holnap este ugyan ennyien lesztek itt – pillantottam rá minden egyes arcra és utoljára hagytam Brúnót. – Brúnó szeretnék veled pár szót váltani – kértem majd elindultam az udvar felé.
Brúnó azonnal a nyomomba eredt, de csak az üvegház előtt ért utol. Akkor elkapta a kezem és megállított én pedig megfordulva a karjaiba vetettem magam és elsírtam magam. Brúnó a hátamat dörzsölgette és a karjaiban ringatott, míg meg nem nyugodtam, majd finoman eltolt magától és hátra simította a könnyektől nedves tincseimet.
– Bízhatok benned? – kérdeztem remegő hangon.
– Mindent megteszek, hogy elnyerjem a bizalmadat – válaszolta csendesen. – Bálint egy seggfej, kérlek, ne hidd el minden szavát. Vannak, akik valóban téged akarnak megismerni. Én azért vagyok itt, hogy megismerjelek!
– Lehet, hogy csak te egyedül – suttogtam.
– Az rám nézve csak jó nem? – mosolyodott el halványan majd magához vont és megpuszilta a homlokomat. – Minden rendben van!
Szorosan behunytam a szemem és azt kívántam bár hihettem volna a szavainak.

A gépnek nem lehet hazudni. Ő érzékeli a szívdobbanásodat és elárulja az igazságot, hiába próbálsz meg kitérni előle, kudarcot vallsz. Ahogy kudarcot vallott az a 6 férfi, akik elhagyták a villát. Nem mindenki akart velem lefeküdni, voltak, akik csak ki akartak használni, hogy figyelmet kapjanak, mások pedig csak szórakozni akartak egy jót. Próbáltam nem mutatni, de igazából összetörtem. Tegnap még 15-en voltak, ma viszont ez 9-re csökkent. 9 férfi és még csak az első hét közepén tartottunk. Zalán felajánlotta, hogy hívjunk be a műsorba újabb férfiakat, de nem akartam felesleges köröket futni. Nem lett volna fer a többiekkel szemben.
A kanapén ültem, a térdemen pihentettem a fejemet és hallgattam a bent maradt kilenc férfi beszélgetését. Brúnó és Berci a hétvégi focimeccsről beszélgettek, amire nagyon szerettek volna elmenni, de a műsor miatt be kell érniük a Tv nézésével, Gábor a jobbomon a saját receptkönyvét nézegette, a többiek pedig elvoltak, aztán felbukkant Zalán.
– Mindenki kocsiba szállt és elment – fordult körbe. – Mostantól minden a menetrend szerint fog alakulni. Remélhetőleg most már nem lesz több ilyen incidens.
– Reméljük – suttogtam.
– Nos, mivel Betti most nagyon maga alatt van, ezért úgy gondoltam felvidítom. Érkezik hozzánk Bagi Dániel, aki a hazai leghíresebb chippendel tánccsapat vezetője. Ő fogja nektek megtanítani a koreográfiát, amit majd el kell táncolnotok Bettinek. Az, aki a legnagyobb hatással lesz, Bettire randit nyer vele.
– Csak egy ember? – kérdezte Dorián.
– Sima liba lesz – mosolygott Berci magabiztosan, mire mindenki hozzá vágott valamit.
– A táncost ki kéne zárni – panaszkodott Levente.
– Én nem fogok bohóckodni – szögezte le Gábor mellettem.
– Ez a feladat és kész! Jó felkészülést, Betti te pedig kérlek, gyere velem – mondta Zalán.
Feltápászkodtam a kanapéról, sok sikert kívántam a srácoknak aztán követtem Zalánt. Az udvaron átsétálva futásnak eredtem, amikor megpillantottam Olivért. A karjába ugrottam és a nyakába fúrtam a fejemet.
– Hogy téged a baj mindig megtalál – szorított magához.
– Olyan jó, hogy itt vagy – suttogtam.
– Gyere, elviszlek egy kicsit – szorongatta meg a vállamat én pedig boldogan követtem őt a kocsihoz.